"Orbán nem tudja, melyik ujját harapja"

„2001-2002-ben hatalmas volt a vetélkedés a győzelemért. A kormány brutális fizetésemelést kezdeményezett a köztisztviselői karban, nyakra-főre öntötték a lakáshitelt a piacra, mi meg ehhez mérten ígértünk, nem kicsit,… És győztünk” – írja Gyurcsány Ferenc legújabb blogbejegyzésében. Úgy emlékszik, 2003 nyarától jött a böjt.

„Világossá vált, hogy a száznapos programokra épülő rendszer nem tartható. A kormány hezitált, hogy mit tegyen, de abban is határozatlan volt, hogy még ha tesz is valamit, ebből mit kell csendben, mit meg amolyan bevállalósan megtenni. Végül a „csendes ulti” győzött, ahogy ezt egy egykori kormánytag mondja. Ebből lett 2003-2004 „se hús, se hal” politikája – írja a volt kormányfő.

A szocialista politikus szerint senki nem merte kimondani, hogy a dinamikus szociális programnak vége, de azt se, hogy itt van a szociális kiigazítás.

A bukás kezdete

Úgy véli, akkor senki nem tudta, mi történik, a politika régi karaktere elveszett, az újról meg nem lehetett beszélni. Szerinte van, aki azt mondja, hogy ekkor kezdődött Medgyessy miniszterelnök bukása. Orbán most Medgyessy cipőjében jár. Tudja, hogy amit ígért, azt nem tudja teljesíteni, és itt áll elképesztő nagyságú, legalább 700 milliárd forint lyukkal a költségvetésen. Gyurcsány siet hozzátenni: ezt a lyukat nem a válság, hanem a kormány tavalyi intézkedései, döntően a gazdagoknak kedvező adóintézkedések ütötték.

„Egyszeri intézkedéseinek hatását nem lehet hosszabb távon elszámolni, és jövőre többségük ki is fog futni. Valamit tenni kellene. De Orbán ott áll a parton, tudja, hogy hideg a víz, tudja, hogy előbb-utóbb bele kell ugrania, de egyelőre nem mer. Ha sumákol, akkor a piacok büntetik és elszáll a forint, háztartások százezrei mennek tönkre. Ha beleugrik, akkor tengernyi szociális feszültséget hozhat, és elveszik egyébként is erodálódó hitele” – írja blogjában Gyurcsány.

Szerinte Orbán dilemmája: „meg kellene mondani az embereknek, hogy nincs arra út, amiről évek óta beszélt. De hogyan mondja meg? Egyelőre ott tart, hogy elpuskázott adótörvényei miatt (ugye láthatóan csökkent rengetek ember fizetése januártól) a cégeket próbálja meg hibáztatni”. Ezt Gyurcsány gyenge kommunikációs fogásnak tartja.

Szerinte 2002 végén annyi támogatója volt az MSZP-nek, mint még soha - a közvélemény-kutatások szerint. Egy évvel később, már utcahosszal vezetett a Fidesz. Orbán tudja, hogy a támogatottság jön és megy. A szocialista politikus szerint egyelőre nem mer, nem tud dönteni. Nem tudja, melyik ujját harapja. Ha nem tesz semmit az a baj, ha beavatkozik, akkor meg az.

„Pár éve erre azt mondta, hogy „van itt pénz, csak nem kellene kitalicskázni a minisztériumokból”. Akkor most mondjuk mi is azt, hogy „van itt pénz, csak…”? Nem, nem javaslom. Ezzel semmire nem megyünk. Várjuk meg, hogy mit mond a kormány, és utána mondjuk meg, hogy mit kellene ehelyett tenni. Ne csak nemet mondjunk, ne szimplán csak korbácsoljuk a kedélyeket, hanem mutassunk alternatívát” – írja Gyurcsány.

Századvég: Orbán felrúgná a rossz kompromisszumokat

A Századvég szerint Orbán mindkét legutóbbi beszéde arról a felismerésről szól, hogy ha a régi politika az, ami válságba került, akkor új politikára van szükség. Ez azt jelenti Orbán új politikai nyelvén, hogy nem maradhatunk le a "megújulási versenyben"; azért kell megújulni, mert a régi politika növelte az adósságot, a válság kiváltó okát, s ez a politika folytathatatlanná vált. Ha a körülmények megváltoztak, akkor új eszközök, új válságelhárító mechanizmusok kellenek, még akkor is, ha azok szokatlanok (pl. válságadók).

Mivel ezek a megújulási versenyek nemzeti keretek között zajlanak, Magyarországnak is nemzeti innovációra van szüksége (ez Orbán politikájában a nemzeti érdek világos képviseletét jelenti).

A Századvég szerint Orbán úgy látja, ha a rész-átalakítások nem vezetnek eredményre, az egész rendszerre kiterjedő radikális változtatásra van szükség (Orbán nyelvén ez az "ország alkotmányos újjászervezése"). Orbán fel akarja rúgni a korábbi rossz kompromisszumokat és megállapodásokat, és valódi társadalmi párbeszédet kell folytatni (a konzultációk politikája). A Századvég szerint Orbán politikájának homlokterében az gondolat áll, hogy nem elég változtatni, hanem változni is kell, ez pragmatikusan szólva egy új munkakultúra kialakítását jelenti (Orbán nyelvén ez a munka becsületének visszaadása a spekulációval szemben, illetve mindenki, aki tud, annak dolgoznia kell).