Orbán bejelentése: az ellenkezője igaz
Éppen az ellenkezője az igaz annak, amit a Fidesz a devizahitelek rögzített árfolyamon történő végtörlesztésével kapcsolatban mond: ez a megoldás senkinek sem jó, beleértve az adósok döntő többségét, a bankokat és az országot egyaránt, kizárólag egy szűk, elegendő tartalékokkal rendelkező rétegnek kedvez, amelyhez egyébként a párt képviselőinek jelentős része is tartozik.
A Fidesz és a kormány kommunikációja egyre inkább emlékeztet a Szolzsenyicin által sokszor emlegetett bolsevik "mélynyelvre", amelynek a lényege az, hogy a vezetők kijelentésein pont annak ellenkezőjét kell érteni, mint amit jelentenek. Orbánék retorikája jórészt már eddig is erre épült, gondoljunk csak arra, hogy a nyugdíjak megvédéséről beszéltek, miközben elvették hárommillió ember megtakarítását, az új adórendszer igazságosságát hangsúlyozták, miközben társadalmilag nyilvánvalóan igazságtalan, vagy például méltányosnak nevezték a havi bruttó 58 ezer forintos közmunkabért, holott kiáltóan méltánytalan.
Ezek fényében nyernek sajátos értelmet a kormányfő szavai arról, hogy a XXI. századi Magyarország sikerének egyik alappillére a szolidaritás, bár éppen ez az elv még nyomokban sem lelhető fel a Fidesz-kormány ténykedésében, lásd például az új munkatörvénykönyv tervezetét vagy a legelesettebbeket sújtó nyugdíj és szociális megszorításokat. A pártfrakció megnyilvánulása jól illeszkedik ebbe a sorba, mikor az általános döbbenetet kiváltó rögtönzött tervet a devizahitelek fix árfolyamon történő végtörlesztési lehetőségéről úgy kommentálták, hogy az mindenkinek jó. Ha ugyanis józan ésszel végignézzük a jól megbecsülhető hatásokat, egy kivétellel minden érintett csoportnál gyorsan egyértelművé válik, hogy csak rosszul járhatnak, ha az elképzelést valóban az eredeti bejelentés szerint verik keresztül.
Kezdjük azzal az aprósággal, hogy az állam ismét visszamenőleges hatállyal kíván magánszerződésekbe belenyúlni, ami alapjaiban veszélyezteti a jogbiztonságot és az alkotmányos elveket. Gondoljunk bele, ennek alapján bármikor megtörténhet az, hogy mi eladunk valamilyen árut vagy szolgáltatást, és hirtelen a kormány úgy dönt, hogy nekünk a szerződésben rögzítettnél jóval kevesebb jár. Ráadásul mi a teljesítéshez mástól vettünk fel pénzt, amit viszont vissza kell fizetnünk, azaz a keletkező hiányt saját zsebből kell pótolnunk. Égbekiáltó disznóságnak tartanánk, nemde? Ugyanezt teszi a javaslat a bankokkal, és függetlenül attól, hogy szimpatizálunk velük vagy sem, ilyen eszközökkel jogállamban nem szabad élni.
Az már első ránézésre is nyilvánvaló, hogy a bankok ezzel a megoldással rosszul járnak: a jelenlegi frankárfolyammal számolva a veszteségük a hátralévő hitelállomány 20-25 százaléka lenne, azaz átlagosan ügyfelenként kb. 2-3 millió forint. A teljes, mintegy 5000 milliárd forintnyi devizahitel állományra vetítve ez elvileg akár az ezermilliárd forintot is elérheti, ami a teljes banki tőketartalék csaknem fele. Ez alapjaiban rengetné meg az amúgy is likviditási gondokkal küzdő magyar bankrendszert, tőkehiány miatt a hitelezés szinte teljesen leállna, minden ügyfelet közvetlenül érintene a kamatok és a díjak változása. A gazdasági szereplők még rosszabbul járnának, a pénzforrások hiánya az üzleti működést még inkább visszavetné.
A devizahitelesek közül a fizetni már nem tudók nem élhetnének a végtörlesztéssel, rajtuk tehát az elképzelés nem segít, sőt csak forrást von el a bajba jutottakat segítendő esetleges további programoktól. A még fizetőképes adósok döntő többsége sem tud majd előtörleszteni, mert arra nincs pénze, ha pedig ezt egy új, forinthitelből kívánja megtenni, sok jóra nem számíthat. Egyrészt ilyen hitel fedezete általában ugyanaz a lakás lehet, de ez már kevés lesz: a még törlesztendő összeg jelenleg jellemzően magasabb, mint az eredeti hitel összege, az ingatlan érteke viszont azóta esett, így nehezen elképzelhető, hogy az újólag megsarcolandó bankok vállalnák egy ilyen kölcsön kockázatát. Ha netán mégis, könnyen kiszámítható, hogy a kétszeres nagyságú forintkamat miatt az adósnak a havi törlesztőrészlete némileg magasabb lenne, mint ha marad a jelenlegi svájci frankos konstrukcióban.
A pikantéria az, hogy a svájci frank erősödése elkerülhetetlen lesz, mert a bankok a végtörlesztés miatt kénytelenek tömegével vásárolni az alpesi devizát, hogy lezárják az ügyleteket. Ez nem csupán nekik jelent majd még nagyobb terhet, de mindenkinek, aki nem tud élni a végtörlesztéssel és marad a devizahitele. Az nem vigasz számukra, hogy végső soron az egész ország rosszul jár, mert a pénzpiacoknak elegük van az Orbán-kormány "nem konvencionális" lépéseiből, a kiszámíthatatlan és ésszerűtlen gazdasági intézkedésekből. A befektetők maradék bizalma is elszáll, kevés az olyan vakmerő, aki odaviszi a pénzét, ahol bármi megtörténhet és a jogállami alapelveken könnyedén lépkednek át. A tőke menekülése nem csupán a tőzsdének hoz óriási veszteséget, de a forint gyengülése, a hitelkockázati felárak növekedése révén a költségvetés finanszírozását is megdrágítja. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a pénzhiány a gazdaság működését is visszafogja, a keresletet és a beruházásokat egyaránt csökkenti, látható, hogy a fenyegető kár hatalmas, az előnyöket viszont nem látni.
Pontosabban egy rétegnél igen, azoknál, akik zsebből ki tudják fizetni a végtörlesztést. Ők azok, akik tényleg jól járnak, a gazdagok, akik éltek az adódó olcsó hitel nyújtotta lehetőséggel, és tartalékaik egy részét ingatlanba fektették. Most, hogy ezen már veszítenek, ki akarnak szállni belőle, ehhez nyújt segítőkezet a Fidesz. A rossz nyelvek szerint talán nem véletlenül, mert a vagyonbevallások szerint képviselőinek jelentős része vett fel frankhitelt, nekik biztos jól jön, hogy a rögzített árfolyamú törlesztéssel milliókat takaríthatnának meg. Rajtuk kívül nem lehetnek túl sokan, akik saját forrásból 10-15 millió forintot hirtelen elő tudnak teremteni, legfeljebb néhány százaléka az összes devizahitelesnek.
Ha a konkrét részletek tisztázódnak, kiderül az is, valójában milyen nagyságrendet érint a dolog és a következmények is jobban kalkulálhatóak lesznek. Kedvezőbb esetben legfeljebb néhány tízmilliárdról lehet szó, ami nem okoz jóvátehetetlen károkat, bár ismét egy szűk, gazdagabb réteget jutalmaz és növeli az országgal szembeni piaci bizalmatlanságot. Ha viszont szélesebb körről beszélhetünk, a fentebb felsorolt károk törvényszerűek: a Fidesz-kormány gazdasági lépései kapcsán a szakértők által előre jelzett kockázatok eddig sajnos egytől-egyig bejöttek, és most sem valószínű, hogy ez másképp lesz.
