Orbán a hibás: így omlik össze a magyar bankrendszer

A jelenlegi kormányzati periódusnak, illetve a Fidesz-kormányzásnak lassan védjegyévé válik, hogy fajsúlyos gazdaságpolitikai döntéseket – mint korábban például az adórendszer átalakítása, az egykulcsos adó bevezetése vagy akár a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások államosítása – részletesen kidolgozott koncepció és érdemi hatásvizsgálat nélkül, lényegében csak a politikai szempontokat követő ötletelés alapján hoz meg. Ennek következtében viszont akár az is előfordulhat, amit az egykulcsos adó kapcsán már megfigyelhettünk, hogy az érdemi hatások megismerése nélkül hozott döntés nemcsak gazdasági értelemben bizonyul eredménytelennek vagy akár károsnak is, hanem végső soron politikai következményei is kétségesek lesznek - állapítja meg az FN-hu-n közölt írásában Oszkó Péter.

A bankrendszer nem független az ország sorsától

A pénteken bejelentett, kedvező árfolyamon biztosítani tervezett devizahitel-előtörlesztés, illetve forinthitelből történő devizahitel-kiváltás persze első látásra politikailag vitathatatlanul népszerűnek tűnik. A vesztese - az egykulcsos adóval szemben - még csak nem is a költségvetés, hanem az a bankrendszer, amellyel manapság meglehetősen kevesen mutatnak bármiféle együttérzést, nemcsak Magyarországon, hanem általában a világban sem. Csakhogy már a különadóztatás gazdasági következményei is megmutatták: a bankrendszer nem tekinthető az országtól és annak sorsától független, politikusok kedvére sarcolható pénzhalmaznak.

Épp ellenkezőleg, a bankrendszer a gazdaság szervezetrendszerébe integrált, a beruházásokat, a növekedést és a gazdasági felzárkózást, illetve általában az egész ország hitelességét és hitelképességét érdemben meghatározó pénzügyi infrastruktúra, s amikor bármely intézkedésnek ez a bankrendszer a kárvallottja, akkor az ország lényegében saját infrastruktúráját rongálja.

Amikor tehát felvetődött az ötlet, hogy a kormány minden eddigi megnyilatkozásával és ígéretével szemben úgy próbálná megúszni a devizahitelesek társadalmi méretűvé vált problémáinak kezelését, hogy annak teljes költségét és veszteségét a bankrendszerre hárítja, akkor gyorsan érdemes tisztázni annak mindenkire ható lehetséges következményeit. Nem kizárt ugyanis, hogy egy ilyen folyamatnak rövid távon is 1000 milliárdos nagyságrendű veszteség lehet az eredménye, melyet tehát teljes egészében a bankszektornak kellene elszenvednie.

Nehezen lenne elképzelhető, hogy ilyen mértékű veszteség ne viselné meg a hazai pénzügyi infrastruktúrát olyan mértékben, hogy az nemcsak saját hitelképességét és hitelminősítését, hanem az egész országét ne érintené. Egy ilyen folyamatnak szinte elkerülhetetlen következménye a bankrendszer leminősítése, az országkockázat és így a kamatfelárak jelentős megemelkedése. Márpedig ennek hatására akár oly mértékben is emelkedhetnek a forintkamatok, hogy a devizaadósságukat forintra konvertáló háztartások meglepve tapasztalhatják majd, amint törlesztőrészleteik újra meredek növekedésnek indulnak.

Ráadásul az országkockázat emelkedése és a kamatfelárak növekedése magát az államháztartást is jelentősen megterhelheti, akár az is előfordulhat, hogy hiába csökken a GDP-arányos államadósság, egy várható leminősítést követően egy alacsonyabb adósságállományra is magasabb vagy legalábbis arányaiban változatlan mértékű kamatszolgálatot kell majd teljesíteni. Nem beszélve arról, hogy 1000 milliárd forintnyi forráskivonás a bankrendszerből és ezáltal a gazdaságból a hitelezést és a beruházásokat a jelenlegi lefagyott állapotba hibernálhatja hosszú évekre.

Oszkó Péter írását az