Nyáron jön az újabb Matolcsy-csomag?
Inkább kommunikációs fogás, semmint komoly gazdaságösztönző program a Matolcsy-féle MNB első unortodox intézkedési csomagja. Egyelőre nem világos, hogy visszafogottságát az óvatosság, a piac tesztelésének szándéka vagy a bizonytalanság indokolja, de az biztosnak látszik, hogy a növekedésre nem lesz jelentős hatása, ezért további lépésekre számíthatunk.
Feszült várakozás, sőt aggodalom előzte meg a bejelentést, hogy a Nemzeti Bank milyen nem hagyományos eszközökkel igyekszik majd ösztönözni a magyar gazdaság fellendülését. Matolcsy György korábbi ténykedése és kijelentései alapján nem volt alaptalan a félelem, hogy olyan lépéseket tesznek, amelyek még tovább mélyíthetik a velünk szembeni befektetői bizalmatlanságot. Ehhez képest kellemes meglepetésként fogadta a pénzpiac, hogy a nyilvánosságra került csomag elemei kifejezetten óvatosnak, éppen csak unortodoxnak bizonyultak, és sem volumenükben, sem hatásukban nem rejtenek túlzott kockázatokat.
A legtalálóbb jellemzést az az elemző adta, aki szerint az MNB tervezett beavatkozása nem sokat használ majd a gazdaságnak, de szerencsére nem is árt. Az alapgondolata a funding for lending, azaz a jegybank refinanszírozási hitelt nyújt a kereskedelmi bankoknak azzal a céllal, hogy azok azt kedvezményes kamattal továbbadják a gazdasági szereplőknek. A teljes, 500 milliárdos keretnek a felét a bankok kapják nulla százalékos kamattal, a másik felét pedig a kis- és közepes vállalkozások használhatják fel devizahiteleik forintosítására. A harmadik eleme a csomagnak devizafedezet nyújtása ahhoz, hogy a bankok rövidtávú, külső tartozásaikat hosszútávú forint elkötelezettségre változtassák át. Ez utóbbival összefüggésben a bankszféra kéthetes jegybanki kötvényállományát csaknem ezermilliárd forinttal kívánják csökkenteni. Mindehhez mintegy 3,5 milliárd euróval csökkenhet az MNB valutatartaléka.
Első ránézésre látszik, hogy ezekben az intézkedésekben semmi ijesztő nincs, sem tartalmi, sem mennyiségi szempontból. Ez az előnye, de egyben a hátránya is: azt mutatják, hogy Matolcsyék minél gyorsabban fel akartak mutatni valamit, de nagyobb kockázatot vállalni egyelőre nem kívántak. Hasonló lépéseket a válság kezelésére már több országban tettek, nagy meglepetést tehát nem okozhatnak, igaz, eddig különösebb eredményük sem volt sehol. Ehhez képest igencsak elrugaszkodottnak látszik az a hivatalos várakozás, hogy a bejelentett csomag akár 0,7 százalékkal is növelheti a hazai GDP-t, és hatása már a nyáron érződni fog. Ez már csupán azért is irreális, mert az ördög a részletekben van, márpedig azokról még csak most kezdenek egyeztetni a bankokkal, és a konkrét bevezetés leghamarabb hetek múlva indulhat, az esetleges kedvező gazdasági következmények pedig még további hónapok múlva lesznek érzékelhetőek.
Ennél is lényegesebb kérdőjel az az alapfeltevés, hogy a magyar gazdaság felpörgethető a meghirdetett keretek segítségével. A kétszer 250 milliárd ugyan sok pénznek látszik, de a megcélzott vállalatok teljes hitelállománya jelenleg több mint 7000 milliárd forint, abból mintegy 55 százalék devizában áll fenn. A felajánlott teljes összeg ennek mindössze hét százaléka /!/, azaz ha száz százalékosan felhasználják, a helyzeten akkor sem változtat lényegesen. A felhasználást ráadásul alapvetően befolyásolja, mennyire éri meg a bankoknak és a potenciális hitelfelvevőknek élniük ezzel a lehetőséggel. Az MNB két százalékos kamatrést enged a bankoknak, és a korábbi hírekkel szemben nem vállalja át a hitelezési kockázatot. Jelenleg a vállalati hitelezésnél a kockázati kamatfelár ennek a duplája, ami soknak tűnik ugyan, de ha figyelembe vesszük, hogy a nem törlesztő adósok aránya ma kb. 16 százalék, nyilvánvaló, hogy két százalékos rés édeskevés ennek ellensúlyozására.
A bankok tehát nem igazán lesznek érdekeltek abban, hogy kitettségüket tovább növeljék, azaz ilyen feltételek mellett csak a jó és megbízható ügyfeleknek fognak a keretből kölcsönözni, azok pedig eddig is hitelhez jutottak, legfeljebb most olcsóbban kapják meg. A kevésbé biztos lábon álló, eddig sem hitelképes cégek továbbra sem jutnak pénzhez, helyzetük tehát nem javul. Tovább árnyalja a képet, hogy az igazi gond nálunk nem az, hogy a bankoknak nincs elég pénzük, hanem az, hogy a recesszió miatt kevesen mernek és tudnak eladósodni, kevés a kereslet, amire új vállalkozásokat és beruházásokat alapozni lehet: az állandóan változó intézkedések, adók miatt kiszámíthatatlan és bizonytalan a gazdasági környezet, cég legyen a talpán, amelyik hosszútávú fejlesztésbe mer fogni.
A rövidtávú banki deviza-kötelezettségek kiváltására szánt ajánlat sikere is attól függ, mennyire érdekeltek ebben az érintettek. Elvileg valóban jó, ha a külső adósság csökken, azzal sincs probléma, ha az MNB 36 milliárd euróhoz közelítő tartalékai ezzel összefüggésben 3-4 milliárddal csökkennek, a maradék még elég kockázati fedezet, ha azonban ez a kétheti kötvényállomány jelentős csökkentésével jár, a bankok számára összességében veszteséget okoz. A felszabaduló forintösszeg hitelezésre fordítását – ami a cél lenne – szintén a fentebb említett tényezők korlátozzák, azaz a növekedés-ösztönző hatás minimális lehet.
Sok minden függ a héten kezdődő tárgyalásoktól a hitelintézetek és az MNB között. A csomag csak a kereteket tartalmazza, a végrehajtási konkrétumok a jövőben fognak eldőlni, és egyben az is, milyen valós növekedés-ösztönzésre számíthatunk. Az már az alapszámokból látszik, hogy a hatás korlátozott lehet, szó sincs tehát olyan növekedési fordulatról, amelyet a Fidesz-kormány ígér. Ebből következően biztosra vehető, hogy a mostani Matolcsy-csomag csak egy előzetes próbálkozás, és várhatóan legkésőbb a nyáron újabb követi, további, talán jóval unortodoxabb eszközökkel.
