Növekvő kockázat: a devizahiteleseknek egy rossz hír is betesz

A hétfői nap a nemzetközi pénzpiacokon úgy kezdődött, mint bármelyik másik, amikor robbant a bomba: a Standard and Poor's, az egyik legnagyobb hitelminősítő bejelentette, hogy az Egyesült Államok adóskockázati besorolását, amely a legmagasabb, AAA kategóriában van, változatlanul hagyja ugyan, de negatív kilátásokkal. Ezt azzal indokolta, hogy míg a legtöbb fejlett országban a magas deficitek már lassan csökkenő pályára állnak az állami eladósodás mértékével együtt, addig ennek a világ legerősebb országában nyoma sincs, sőt éppen ellenkezőleg. Miközben a demokrata kormányzat késhegyre menő harcokat vív a republikánus többségű törvényhozással, a költségvetés hiánya eléri a GDP 11 százalékát, az államadósság pedig annak csaknem 100 százalékát. /Ez utóbbi összege már 14 ezer milliárd dollárhoz közelít, a jobb érthetőség kedvéért ez kb. százévnyi magyar nemzeti összterméknek felel meg./ Ráadásul a pártviták miatt még nincs elfogadott program a csökkentésre, ezért egy ideig a helyzet tovább fog romlani.

Mindez nem újdonság, a szakértők jól ismerik a tényeket, a hitelminősítő állásfoglalása mégis annak ellenére vihart kavart, hogy csupán a kilátásokat rontotta negatívra, a besorolást változatlanul hagyta. Ami ennek kapcsán történt, jól mutatja a nagy válság után még mindig bizonytalan befektetői hangulatot: a tőzsdeindexek világszerte zuhanni kezdtek, a kőolaj ára is jelentősen esett, az aranyé pedig történelmi csúcsra, unciánként 1500 dollár közelébe emelkedett. A devizapiac sajátosan reagált: a dollár gyors erősödésbe kezdett csaknem minden más valutával szemben, dacára annak, hogy éppen az amerikai költségvetést bírálták.

Ez az ellentmondás csak látszólagos, valójában pontosan jelzi a pénzpiaci viszonyokat és a befektetők gondolkodásmódját. A rossz hírek kiváltotta kisebb-nagyobb pánikokra általában a kockázatok csökkentése a reakció, azaz a pénzek egy része a biztosabbnak tartott eszközökbe vándorol át. Hiába a romló költségvetési helyzet, az amerikai gazdaság ereje változatlanul meghatározó, ami igaz a pénzügyi szférára is. Mint az a mostani világválság idején is látszott, a tengerentúlról indult bajok hatványozottan érintették a bizonytalanabb lábon álló térségeket, és viszonylagos gyengeségük miatt jobban megviselte őket, mint az Egyesült Államokat, már csak azért is, mert a dollár nemzetközi szerepét kihasználva az amerikai kormányzat a negatív hatásokat részben tovább tudta hárítani, saját mentőcsomagjait a világ más részeivel finanszíroztatni.

Bizonytalan légkörben tehát a dollár menekülő valutának számít, paradox módon akkor is, ha a gond éppen hazai területről indul. Ez hatott most is, amikor a hitelminősítő lépése nyomán a dollár felfelé, a gyengébb hátterű valuták pedig lefelé mozogtak. A kockázatkerülő logikát jelzi, hogy a svájci frank is jelentősen erősödött, annak ellenére, hogy ezt az ottani jegybank legkevésbé sem akarta. Az egész minipánik legjobban a kockázatosabbnak tartott befektetői terepeket viselte meg, köztük a mi térségünket, beleértve hazánkat is. A BUX index csaknem 4 százalékkal esett - a nyugat-európai csökkenés 1-2 százalékos volt -, a forint a dollárhoz és a frankhoz képest 2-3 százalékkal, az euróhoz képest ennél kisebb mértékben gyengült. Ennek következményeit egyebek mellett az üzemanyagok árában közvetlenül érezzük, nem beszélve a devizahitelesek ismét megugró terheiről. Mindez történik annak ellenére, hogy valójában közünk nincs az amerikai büdzséhez, ahogy három éve a subprime válsághoz sem volt.

A mi esetünkben a befektetők bizalmatlanságát növelte a portugál és görög helyzet, valamint a spanyol pénzügyi gondokról terjedő pletykák. Látnunk kell, hogy a nemzetközi befektetési mozgásokban valahol a még ajánlott sor végén állunk, bármi kedvezőtlen történik tehát, az elsők között tőlünk mennek el a pénzek. Ezen a megítélésen csak ronthat, ha a magyar kormány lépései bizalmatlanságot, értetlenkedést váltanak ki a számunkra legfontosabb és a világgazdaságban is meghatározó szerepet játszó országokban. Az elmúlt két napban történtek ismét példázták azt, mennyire kényes és bizonytalan a helyzetünk és mennyire függünk a nemzetközi hangulat legkisebb rezgéseitől is.

Jó lenne, ha a dölyfös nemzeti szólamok hangoztatói, a gazdasági szabadságharcot hirdetők inkább a realitásokra figyelnének és tartózkodnának a külföldi vélemény nyilvánítók arrogáns kioktatásától, mert ez a magatartás törvényszerűen visszaüt az országra. Mennyire növelhetik a bizalmat velünk szemben az olyan kijelentések, mint például az, hogy az új alkotmány azért jó, mert megvédi hazánkat? Ugyan kitől és mitől? A brüsszeli vagy berlini "diktátumoktól"? Esetleg a piaci hatásoktól? Addig, amíg a Fidesz-kormány nem szakít a külső /és persze belső/ ellenséget kereső demagógiával, a gazdasági-pénzügyi függésből eredő kockázatok nemhogy csökkennek, hanem a romló megítélésünk miatt egyre veszélyesebbé válnak.