Nincs még vége az elveszett évtizednek

Némi túlzásnak hittük, amikor a 2008-ban kirobbant pénzügyi válság kapcsán számos neves közgazdász elveszett évtizedről beszélt, azt jósolva, hogy a kilábalás legalább ennyi ideig fog tartani. Nos, hat és fél év már eltelt, és még mindig messze vagyunk a válság előtti konjunktúrától és a többé-kevésbé konszolidált viszonyoktól. A leggyorsabban az amerikai gazdaság állt talpra, köszönhetően egyebek mellett a havi 85 milliárd dolláros stimulusnak. Ennek káros mellékhatásaként viszont csillagászati mértékűre nőtt az államadósság, amelynek törvényi plafonját rendszeresen emelni kényszerültek. A sokak által bírált pénzpumpa tehát ellentmondásos következményekkel járt, de végső soron gyorsuló növekedéshez vezetett.

Egészen tavaly őszig: a harmadik negyedévben éves szinten 4 százalékkal bővült a GDP, a negyedikben azonban az amerikai gazdaság rálépett a fékre, és az előzetes adatok szerint csupán 2,4 százalékkal nőtt. Az okokat elemzők egyszeri megtorpanást feltételeznek, és az idei évre ismét gyorsulást várnak. Kedvező hatással lehet több javuló makroadat, egyebek mellett a csökkenő munkanélküliség és a növekvő vállalkozási kedv, valamint az alacsony energiaár, veszélyt jelent viszont az elmúlt két hónapban ugrásszerűen erősödő dollár. Ez utóbbi miatt több óriáscég, például a Microsoft, a Coca-Cola, a McDonalds és a Philip Morris is lefelé módosította a külföldi értékesítési és nyereségi várakozásait, ami várhatóan a GDP-adatokra is hatással lesz. Ezzel együtt az USA lehet az idén a világgazdasági bővülés fő motorja.

A távol-keleti térség lendülete viszont megtorpanni látszik. Japán immár bő évtizede stagnál, az amerikaihoz közelítő mértékű pénzügyi ösztönzés nem sok eredménnyel járt, a növekedés nemigen akar beindulni, a belső fogyasztás és az infláció sem. Eredetileg azt várták, hogy a deflációból kikerülnek és 2 százalékos pénzromlási ütemet érhetnek el, ez utóbbi azonban még nagyon távolinak látszik. A japán helyzetnél aggasztóbb a világgazdaság szempontjából Kína lassulása: tavaly csak 7,4 százalékkal bővültek, ami negyedszázada a legrosszabb eredmény /2007-ben még 14 százalék feletti volt a tempó/! A pekingi vezetés az idei várakozásokat 7 százalékra vette vissza, ami azt jelzi, hogy tartósan lassúbb növekedéssel számolnak, és még ehhez is ösztönző programra lesz szükség. A kínai motor tehát az eddigieknél kisebb erővel húz, és ez a prognózisok szerint igaz lesz a többi nagyobb feltörekvő gazdaságra is.

Oroszországban egyenesen 4 százalék körüli visszaesésre számítanak, főként az alacsony energiahordozói árak miatt, de a szankciók negatív hatása sem elhanyagolható. Ha az olaj- és gázárak tartósan a jelenlegi szinten maradnak, Moszkva pénzügyi válsághelyzettel, sőt az államcsőd veszélyével nézhet szembe. Ez Európát közvetlenül érinti, és az uniós növekedésre kockázatot jelentő tényező. Sajnos nem az egyetlen: az ukrán helyzet nem csupán tartós feszültséget jelent, de gazdasági és pénzügyi szempontból is kihívás. Ukrajna folyamatosan az összeomlás szélén táncol, és az EU, valamint az IMF támogatása nélkül csődöt jelenthetne.

Gazdasága a keleti térségek nélkül életképtelen, a belháború egyre kilátástalanabbá teszi a kibontakozás lehetőségét. Az EU és az IMF szinte megoldhatatlan dilemmával néz szembe: vagy finanszírozzák tovább Kijevet és öntik a pénzt egy fenék nélküli hordóba, támogatva az ország nyugati orientációját, vagy hagyják, hogy Ukrajna teljes mértékben orosz befolyás alá kerüljön. Jó megoldás nincs, ha az ország esetleg kettészakad, cseppet sem javít a helyzeten. A permanens feszültséggóc tartósan kedvezőtlen hatással van a térség egészére és növeli a gazdasági kockázatokat.

Pedig az EU-nak enélkül is van elég baja. Ott van mindjárt Görögország, ahol a választások nyomán újra kell gombolni a kabátot a válságkezelésben. Az eddigi lépések több mint 230 milliárd eurót emésztettek fel, ennek 85 százaléka közvetlenül vagy közvetve a hitelek és kamatok törlesztésére ment el. A durva megszorítások a pénzügyi mérlegen javítottak ugyan, de befagyasztották a gazdaságot és a mélybe lökték a lakosság életszínvonalát. Az új kormány fel akarja mondani az eddigi megállapodást és azt követeli, hogy engedjék el az adósság nagy részét, egyben hangulatjavító intézkedéseket vezetne be, emelné például a drasztikusan megvágott minimálbért.

A hitelező EU és IMF azonban ezt nem engedheti meg, mert azzal rossz precedenst teremt a többi mentőcsomagos tagállam számára, a negatív közhangulati hatásról nem is beszélve. A görög államcsőd és/vagy az eurózónából való kilépés sem jó megoldás, mert alapjaiban rázhatja meg az egész uniót. A most kezdődő tárgyalásoknak tehát hatalmas tétjük van, és a kompromisszum elérése nem látszik könnyűnek. A gondokat tetézi, hogy az unió gazdasága sokkal nehezebben lábal ki a válságból, mint azt remélték. Tavaly év végére az eurózóna egésze deflációba süllyedt, ami komoly aggodalmakat ébreszt a növekedés gyorsíthatósága szempontjából. Az alacsony energiaárak és az EKB havi 60 milliárd eurós pénzpumpája azonban segíthet, és elemzők szerint az idén némileg tempósabb lehet a bővülés.

A mi kilátásainkat alapvetően ez határozza meg: ha európai piacaink, főként a németek jól teljesítenek, az minket is húzni fog. A belső gazdasági környezet nálunk sajnos továbbra is kiszámíthatatlan, az Orbán-kormány piactorzító lépései nyomán a tőke gyorsuló tempóban megy ki tőlünk. Az idei adóváltozásokat és az államosítási láz folytatódását látva ez aligha fog változni, az uniós alapok is lassan nyílnak meg, a hazai források pedig nem elégségesek a növekedés ösztönzéséhez. A GDP bővülési üteme máris lassul, a tavalyi jó eredmény az idén nem közelíthető meg, a két százalék feletti növekedés azonban a külső feltételek kedvező alakulása esetén így is elérhető.