Névtelen vádirat Strauss-Kahn ellen

A jogi testület közleménye szerint nem kétséges, hogy a Banon kisasszony által sérelmezett eset kapcsán történt szexuális agresszió, a nemi erőszak kísérletének bizonyításához azonban nem állt rendelkezésre elegendő bizonyíték. Az ügyészség erre hivatkozva zárta le az ügyet, szexuális zaklatás esetén ugyanis három év az elévülési idő, míg viszont nemi erőszak esetében nincs elévülési idő, s bizonyított vád esetén az elkövetőre nyolc évi börtön is kiszabható. A Banon-Strauss-Kahn ügy ezzel jogi síkon lezárult, de talán nem túlzás azt feltételezni, hogy az elutasító döntés felfokozza a könyv iránti érdeklődést.

A volt IMF-elnökről riasztó portrét festő 126 oldalas írást a 32 éves szerző három hét alatt vetette papírra, s hamar megtalálta hozzá az Au Diable Vauvert kiadót, amely elsősorban feminista szellemű könyveket gondoz. Banon személyes hangvételű, indulatos kéziratának híre gyorsan eljutott a könyvszakma minden szögletébe, egy másik kiadó 120.000 euróért akarta megszerezni a kiadás jogát, de az írónő állítólag nem állt kötélnek. Kiadója viszont az érdeklődést érzékelve, megduplázta az eredetileg csak húszezresre tervezett példányszámot.

Banon könyve idén május 13-án kezdődik, a fiatal nő ezen a napon olvasta el Michel Taubmann frissen megjelent életrajzi könyvét, a Dominique Strauss-Kahn igazi regénye című vaskos alkotást. Taubmann minden hozzáférhető adatot összegyűjtött, hogy a lehető leghitelesebb portrét rajzolhassa meg könyve címszereplőjéről, aki az időben a jövő évi elnökválasztás szinte biztos favoritjának számított. Az író az adatgyűjtés során talált rá a szocialista körökben jól ismert pletykára, mely szerint a szoknyabolondnak tudott népszerű politikus egy ízben még egy szocialista aktivista lányát is megpróbálta besorolni trófeái közé. Taubmann felkereste Banont, kikérdezte, s megírta könyvében a hallottakat.

Két nappal később Banon a televízióból értesült a világszenzációról: a New York-i repülőtéren nemi erőszak vádjával letartóztatták DSK-t, az IMF nagyhatalmú vezérigazgatóját, akit másnap megbilincselve kísértek a manhattani vizsgálóbíró elé. A látvány felzaklatta a fiatal nőt, emlékezetében felelevenedett a nyolc évvel korábbi kétségbeesett birkózás traumatikus élménye. A régi sérelem és megalázás indulata is előjött, ügyvédjéhez, David Koubbihoz fordult. Az utólagos, megkésett feljelentést azonban csak július 5-én tette meg a párizsi ügyészségen, azután, hogy New Yorkban, a DSK-t nemi erőszakkal megvádoló szobalány szavahihetőségének megingása miatt szabadlábra helyezték a Nemzetközi Valutaalap időközben lemondott igazgatóját.

A Hipokriták báljának negatív hősét az írónő egyszer sem nevezi meg, hol "a disznó", hol pedig a "majomember" kódnéven szerepel, s azokat a népszerű szocialista politikusokat, baloldali értelmiségieket is csak körülírja (egyébként mindenki számára felismerhetően), akik négyszemközt is bántóan elnézően ítélték meg a DSK és közte lezajlott hajdani "konfliktust". Valamennyien azt mondták, "nem kellene felhajtást csapni" az ügy miatt, végül is "nem emberölés történt". A szerző két esetben tett kivételt, csak ügyvédje, David, és kutyája, Flaubert szerepel saját nevén a könyvben. Banont nem a tapintat, a megfontolás vezette a döntésében: DSK az ő lépése után viszontfeljelentéssel élt, rágalmazás címén kért eljárást az írónő ellen.

A DSK-Banon ügyben szeptember 29-volt volt az első – és utolsó – szembesítés. Mindketten fenntartották eredeti álláspontjukat: a panaszos nem tágított attól, hogy a politikus nemi erőszakot kísérelt meg ellene, a politikus pedig határozottan állította, hogy a sértett "fantáziál". Banon szerint a meghallgatás során DSK egyetlen egyszer sem nézett a szemébe. Ez azonban nem jogi kategória, semmit nem bizonyít.

Kapcsolódó cikkünk: