Nem az IMF-ről szól Orbánék kampánya

Ha eddig nem tudtuk volna, most tényleg meggyőződhetünk arról, mennyire hülyének néz minket a Fidesz. Az adófizetők pénzéből potom 200 milliót szánnak Orbánék arra, hogy a szóvivő magyarázkodása szerint úgymond tájékoztassák az embereket az IMF tárgyalásokról, mert az utóbbi időben a sajtóban félrevezető és hamis információk jelentek meg. Giró-Szász vélhetően elsősorban a saját főnökét idéző kormányközeli napilapra célzott, amely bombasztikus cikkben ismertette az állítólagos IMF-követeléseket tartalmazó listát, amely, mint kiderült, nem is létezik, és benne foglaltak nagy része nem felel meg a valóságnak.

Kétségtelen, hogy ezen kívül is rendszeresen találkozunk a médiában manipulatív, ellentmondásos állításokkal az IMF-ről, de ezek általában éppen a kormány és a Fidesz köreiből származnak. Mi több, maga a kormányfő büszkélkedett azzal, hogy a taktikájának a lényege pávatánccal és kettős beszéddel becsapni és félrevezetni az uniót és a Valutaalapot egyaránt. Ennek fényében nevetséges és cinikus a szóvivő hivatkozása a sajtó hamis híradásaira. Ennél már csak az röhejesebb, hogy a korrekt tájékoztatást nevezi meg célként: ha valóban ezt akarnák, talán nyilvánosságra kellene hozni a levelezést az IMF-EU-párossal, hogy megtudjuk, valójában miről is folyik az egyeztetés, továbbá nem kellene szinte naponta egymásnak gyökeresen ellentmondó kormányzati kijelentéseket tenni.

A hirdetésekről is üvölt, hogy szó nincs tájékoztatási szándékról, hanem az orbáni üzeneteket igyekeznek egyoldalúan sulykolni, méghozzá a Fidesz propagandájához illő, végletekig leegyszerűsített módon. Úgy látszik, a párt kommunikációs szakértői továbbra is lesújtó véleménnyel vannak a szavazópolgárok szellemi színvonaláról, és úgy gondolják, hogy kétévi kudarcos kormányzás és ámokfutás után még mindig elég néhány szavas, 80-as IQ-ra méretezett mondattal hülyíteni az embereket. Ez legfeljebb az abszolút fanatikus híveknek elég, aki viszont kicsit is gondolkodik, és netán itt-ott követi azt, mi történik és ki mit mond, óhatatlanul ellenérzésekkel fogadja a kampányt.

Emiatt az kontraproduktív, mert jóval több embert irritál, mint ahányat meggyőz. A valódi alapcélja nyilvánvaló: igazolni az Orbán-kormány eddigi lépéseit és jövőbeni lehetséges húzásait egyaránt, és mást felelőssé tenni a saját hibás intézkedésekért. A tömör üzenetek egyik része demagóg, a nemzeti érzéseket felszító szólam: nem engedünk az IMF-nek, nem adjuk fel a függetlenségünket! Ugyan mit nem engedünk? Azt, hogy pénzt adjanak és cserébe garanciákat kérjenek, azt, hogy az unortodox kapkodás helyett a fenntartható növekedést szolgáló, kiszámítható gazdaságpolitikát folytasson a kormány? Hogy végre megkezdődjenek a halogatott szerkezeti átalakítások, legyen igazságosabb adórendszer, kisebb korrupció, a hitelezést, beruházást ösztönző és nem megfojtó politika? Mert ezek a legfőbb elvárások az IMF és az EU részéről.

Ki kéri tőlünk a függetlenségünk feladását? Egyáltalán milyen függetlenségről beszélnek Orbánék? Gazdasági-pénzügyi téren abszolút függetlenség nem létezik, még a legerősebb hatalmak számára sem, nemhogy egy hozzánk hasonló, kicsi és minden irányban nyitott gazdaság számára. Ha a hitelfelvétel és annak feltételei a függetlenség elvesztését jelentik, akkor alig van önálló ország a világon, mi pedig már évtizedek óta nem vagyunk olyan. Az ellenségkereső, szabadságharcos frazeológia szemben áll a valós viszonyokkal és az autokrata rezsimek jellemzője.

Az a szöveg az igazán vicces, hogy tiszteletet és bizalmat várunk az IMF-től. Ezt inkább ők követelhetnék, mert ha jól emlékszünk, nem ők mondták rólunk, hogy „kipaterolnak”, és nem ők hülyéztek le minket, kijelentve, hogy fogalmunk sincs semmiről. Orbán még tegnap is lenézően mellékesnek nevezte, mit ír rólunk az IMF aktuális elemzése, mondván, hogy mi jobban tudjuk, mi történik nálunk. Ami pedig a bizalmat illeti, azt fel kellene építeni az elmúlt kétévi rombolás után, de nem úgy, hogy mindig mást mondunk, mint amit teszünk.

Ami a kampány konkrétabb üzeneteit illeti – nem az ingatlanadóra, a családtámogatás leépítésére –, ezek utólag is igazolni próbálják az Orbán-féle listát, miközben azóta egyértelműen kiderült, hogy ilyen követelések nem voltak. Arról az apróságról nem is beszélve, hogy a Fidesz befagyasztotta a családi pótlékokat, azok reálértéke jelentősen csökkent, ingatlanadó pedig a legtöbb helyen már van, legfeljebb nem a kormány, hanem az önkormányzat veti ki. A kampány egésze annyira átlátszó, hogy ilyen formában történő megjelenése csak a rögtönzéssel, átgondolatlansággal magyarázható. A konkrét cél vélhetően hármas lehetett: egyrészt elterelni a figyelmet a választási kudarcokról és az újabb kiigazító csomagról, másrészt a kormányfő állításait ismételve az IMF-et jelölni meg mumusként, harmadrészt pedig előkészíteni akár a megállapodás elmaradását az állítólagos követelések miatt, akár megkötését más, de nem az említett megszorító lépésekkel. A magyar állampolgárok érettségének és józan ítélőképességének mutatója lesz, hányan dőlnek be a megalázóan primitív kampánynak.