Nagyon szomorú!

A Magyarok Szövetsége civilszervezet által életre hívott hagyományőrző találkozó (merthogy 2008-ban legnagyobb részben annak indult), amelyet a Szittyakemping című cikk írója gúnyol, illetve cinikus és primitív stílusban állít pellengérre, egész egyszerűen nem az, mint amit a szerző igyekszik sugallni és bemutatni.

Két-három oldalban ecsetelhetném azon konkrét állításokat, amelyek a valóságot torzítva rossz, sértő, sőt mocskos képet festenek a bösztörpusztai rendezvényről és szinte mindenkiről, aki ott szervezőként, résztvevőként vagy látogatóként megjelent, de nem hiszem, hogy lenne a felsorolásomnak és tételenkénti cáfolataimnak értelme.

Mindenesetre nem jó egy nemzet kultúráját gúnyolni, és elvtelenül összemosni a valóban szélsőséges, sérült lelkületű, gyűlölködő emberek magatartását az elkeseredett, segítséget, kapaszkodókat keresők közös és nagyrészben ünnepélyes reménykedésével (egy szebb jövőben és egy szebb múltban).

„Bagó, a fajmagyar puli”, „szittyáinkat fölöttébb izgatja a pénzszag”, „Hétboldogasszony Jurtája, mint egy hétgombócos fagyi” és hasonló megjegyzések, majd az írás végén az igénytelen és fantáziátlan gúny eléri Attila királyt, fiát, Csabát és a múlt megkérdőjelezését.

Szomorú az, ahol tartunk, nagyon szomorú, hogy ilyen irományok jelenhetnek meg egy olyan lapban, amelyet sok éven át a magas szakmai színvonallal azonosítottam.

Demjén Péter
Dunaharaszti