Munkaerőpiac: valós javulás vagy játék a számokkal?
Történelmi jelentőségű sikerként kommentálta az NGM a legfrissebb foglalkoztatási statisztikát, pedig jó lenne óvatosabban bánni a jelzőkkel: első ránézésre valóban jelentős mértékű javulást mutatnak az adatok, a részletes elemzés szerint azonban már nem annyira kedvező, sőt ellentmondásos a kép.
Matolcsyék nem fukarkodnak az öntömjénezéssel a KSH legfrissebb, a május-július közötti időszak munkaerőpiaci számait értékelő közleményükben. Az még hagyján, hogy szerényen történelmi sikerként értékelik, hogy a foglalkoztatottak teljes száma elérte a 2008-as, válság előtti szintet, de az már kissé túlzás, hogy szerintük a nyár elején bejelentett és csak jövőre beinduló munkahelyteremtő /sic!/ program kedvező hatása már érződik. Hasonló a realitása annak a mondatnak is, hogy az elmúlt 24 hónapban folyamatosan javult a helyzet, és az adatok végig jobbak voltak az előző évinél /érdemes megnézni visszamenőlegesen a KSH számait/.
A nagyot mondást és a valóságtól való elrugaszkodást már megszoktuk a kormányfő jobbkezétől, most inkább nézzük a konkrét számokat. Az említett időszakban a teljes foglalkoztatotti létszám 3,9 millió volt, ami egy hónap alatt 31 ezres, egy év alatt 76 ezres emelkedést jelent, és valóban eléri a 2008-as válság előtti értéket. Ez legalább annyira meglepő, mint jó hír, mert a csupán néhány nappal ezelőtt publikált, az 5 főnél nagyobb vállalkozásokban alkalmazottak számának alakulásáról szóló statisztika éppen ellenkező trendet mutatott. Aszerint ugyanis júniusban 2,7 millió alkalmazott dolgozott, ami 39 ezerrel kevesebb, mint egy évvel korábban, és ezen belül is a versenyszférában 50 ezerrel csökkent a létszám.
A laikus számára számmágiának tűnik az egész, azt látja, a statisztikákból mindenki azt hoz ki, amit akar. Valójában azonban a részfolyamatok figyelmes követésével, az adatok hátterének elemzésével kideríthetőek a valós trendek és az ellentmondásokra is magyarázatot lehet találni. Jelen esetben a két adatsor között két alapvető különbség van: egyrészt nem ugyanarra a foglalkoztatási körre, másrészt nem azonos időszakra vonatkoznak. Az alkalmazotti kör nyilvánvalóan szűkebb, nincsenek benne a csupán egy-négy főt foglalkoztató mikrovállalkozások, az egyéni vállalkozók és az önfoglalkoztatók. A teljes foglalkoztatotti szám hosszú évek óta nagyjából 1-1,1 millióval magasabb, mint az alkalmazottak száma.
Az első szembeötlő furcsaság a mostani adatokban itt van: tavaly ez a különbség 1050 ezer volt, az idén 1210 ezer, azaz a nem alkalmazotti kategóriában 160 ezres a növekedés! Elvileg ez azt jelentené, hogy mintegy 15 százalékos a növekedés az egyéni és mikrovállalkozásoknál, valamint az önfoglalkoztatóknál, aminek viszont ellentmondani látszik, hogy szintén a KSH adatai szerint tavaly ősz és idén kora nyár között nagyjából ilyen arányban csökkent az aktív egyéni vállalkozások száma, mert a kereslet csökkenése miatt tömegével adták vissza az ipart vagy szüneteltetik a tevékenységüket.
Akkor honnan jön a 160 ezres többlet? Magyarázat lehet még, hogy nem pontosan ugyanarról az időszakról beszélünk, az alkalmazottaknál csak június a bázis, a teljes foglalkoztatottságnál pedig május-július. Ekkora eltérést azonban ez nem eredményezhet, mert hatalmas júliusi ugrásra lenne szükség ahhoz, hogy a háromhavi átlagot ennyire felhúzza, ami természetesen igaz valamennyi foglalkoztatási létszámadatra. Mivel minden kategóriára kiterjedő, részletes júliusi adatsor még nincs, csak találgatni tudunk az okokról. A nem alkalmazotti szám hirtelen növekedésére az egyik lehetséges magyarázat, hogy a különböző szociális ellátásokból, rokkant és korengedményes nyugdíjakból az elmúlt egy évben kiszorítottak egy része kényszer vállalkozó, önfoglalkoztató lett. A munkaerőpiaci aktivitási ráta megugrása ezt visszaigazolni látszik.
Ennél jóval nagyobb, statisztikát javító hatása van a közmunka felpörgetésének. Júniusban 107 ezer közmunkás volt, 30 ezerrel több, mint tavaly. A júliusi adatot még nem ismerjük, de a szezonális hatások miatt is jelentős lehetett a növekedés ahhoz, hogy a foglalkoztatotti létszám három hónapos átlaga ilyen magas legyen. Ebből a szempontból érdekes Orbán Viktor legutóbbi kijelentése, hogy a jelenlegi 205 ezres közmunkás létszámot jövőre 300 ezerre akarják emelni. Honnan jönnek ezek a számok? A KSH statisztika mást, jóval kevesebbet mutat. Ha a kormányfőnek hiszünk, akkor a közmunkások egy része vagy sokszorozódik, vagy más foglalkoztatási besorolás alá kerül, mindkét esetben nyilvánvaló a trükközés a számokkal.
A Fidesz-kormány bevallottan a közmunka révén akarja megoldani a munkaerőpiaci gondokat. Közgazdászok egybehangzó vélemény szerint ez tévút, az elhelyezkedést nem segíti, a reálgazdasági hatása elhanyagolható, az állam számára nem többletbevételt - pedig ez lenne a cél! -, hanem kiadást jelent, ráadásul egy teljesen kiszolgáltatott, lecsúszott, a napi megélhetésért küzdő réteget növel és konzervál, annak minden társadalmi-szociális következményével együtt. Legfeljebb a statisztikák kedvezőbbé tételére, győzelmi jelentésekre és a valós folyamatok elkendőzésére jó, de úgy tűnik, Orbánéknak így pontosan megfelel.
