Mondja marha, miért oly bús?
E régi plakátszöveg manapság különösen igaz Lengyelországban. A marhatenyésztők és húsforgalmazók riadót fújtak: a marhahúsfogyasztás elképesztő mélységbe süllyedt, alig éri el az évi 3 kg-t fejenként.
A lengyel marhahús fogalom a magyar háziasszony szemével. Olyan szépséges, világos rózsaszín, hogy aki a hazaihoz szokott, bizonyos benne, ez nem is lehet marha, biztosan sertés, jobb esetben borjú. Emellett a lengyel konyha hagyományai is a marhahúst részesítik előnyben a disznóhússal szemben, persze, a bécsi szeletet itt is karajból készítik alapesetben, de ez igazán nem mondható lengyel specialitásnak. Ugyanakkor olyan fogásokat, mint pl. a darált húsból készült különféle húsgombócokat, sokkal inkább marhából főzik a lengyelek.
Azaz csak főzték. Mert mint egy friss felmérésből kiderült, ma már alig-alig jut az ízletes marhából a lengyel asztalra. Hogy miért? A szakemberek szerint elsősorban azért, mert a külföld felfedezte a lengyel marhát, a különböző típusú marhahúsok jelentős részét exportálják, ennek következtében a hazai piacon az ár folyamatosan és számottevően növekszik.
Így a lengyel vásárlók az elmúlt 20 évben egyszerűen leszoktak a marhahúsról, ennek eredménye, hogy évi és fejenkénti 17 kg helyett csupán 3 kg-t fogyasztanak, s ez ötször kevesebb az uniós átlagnál.
Nem is csodálkozhatunk: 2002 óta éppen a duplájára emelkedett az ár, ma egy kiló marhalapocka 16 zloty, ez mintegy 1000 Ft-nak felel meg. A magyar piacon ez az ár nagyon olcsónak tűnik, de a lengyelek fele ennyit kell fizessenek pl. a csirkéért – amelyet mellesleg a táplálkozástudományi szakemberek amúgy is a figyelmükbe ajánlanak, mondván, hogy a fehér hús jóval egészségesebb a vörösnél. (Ugyancsak olcsó és hatalmas a választék halból, és ezt a lengyel konyha nagyon jól ki is használja.)
És ez utóbbi a másik olyan ok, ami miatt csökkenhetett a fogyasztás. A lengyelek mindig odafigyelnek nemcsak a reklámokra, de lépést tartanak a táplálkozástudomány fejlődésével is. (Lengyelországban már évtizedek óta nagy hagyományai vannak pl. a gyógynövények használatának.) Ha nekik azt mondják, hogy ez az egészséges, garantáltan inkább ezt eszik, még ha kevésbé is szeretik, mint az egészségtelenebbnek tartottat.
A marhahússal foglalkozó szakemberek, a tenyésztők és forgalmazók most kidolgoztak egy új rendszert, mert nem akarnak ebbe a tendenciába belenyugodni. Hamarosan QMP jelöléssel már az üzletek polcaira kerülnek azok a termékek, amelyeket a Quality Meal Program alapján készítettek – azaz a vásárló igazi minőségi húst kap a pénzéért. Emellett 1,6 millió eurót fordítanak a marhahús reklámozására is.
