Mire jut pénz és mire nem jövőre?
Nem mindenre igaz az, hogy az agyonmódosítgatás után kedden elfogadott 2013-as költségvetés a durva megszorítások büdzséje: bár összességében 850 milliárd forintos kiigazítást tartalmaz és alapvető feladatokra alig jut pénz, feltűnően bőkezűen bánik a kormányfő és pártja szívéhez közel álló vagy érdekeiket képviselő területekkel és intézményekkel, nem sajnálva tőlük a súlyos milliárdokat.
A jövő évi költségvetés több szempontból is csúcstartónak minősíthető. Nem volt még büdzsé a rendszerváltás óta, amely ilyen sokáig készült volna, a tervezetét pedig ennyiszer és ilyen átfogóan módosították. Ugyancsak kuriózumnak számít abban is, hogy minden korábbinál nagyobb, a GDP csaknem 4 százalékát kitevő korrekciót, lényegében megszorítást tartalmaz az előző évhez képest. Mindez persze kétes dicsőség, nem érdemes büszkélkedni vele, ahogy azzal sem, hogy a Fidesz-kormány mindent egy célnak, a hiány 3 százalék alá tartásának rendelt alá. Ennek érdekében ugyanis – ahogy azt a Költségvetési Tanács mellett minden szakértő hangsúlyozza – éppen a kibontakozás, a növekedés esélyét ássa alá.
A szigorú nadrágszíj-húzás részeként tízmilliárdokat vonnak el az egészségügyből, az oktatásból, a szociális ellátásból és több más, az állam alapfunkcióját jelentő területről, a gazdasági szereplőket és a lakosságot pedig újabb drasztikus elvonásokkal terhelik. A 850 milliárdos egyenlegjavítás nyomán látszólag semmire sem jut elég pénz és mindenkire szűk esztendő vár. Ha azonban alaposan végigböngésszük a büdzsé kiadási tételeit, számos olyan területet találunk, amelyre a megszorítások nem érvényesek, sőt feltűnően bőkezűen bánnak velük. Közös bennük, hogy a jelenlegi nehéz helyzetben közel sem tekinthetők kiemelt fontosságúnak, ennek ellenére összességében százmilliárdos nagyságrendben növekszik a juttatásuk, miközben az ország szempontjából sokkal lényegesebb területek a működőképességért küzdenek.
Tudjuk, hogy a kormányfő mindene a foci, de akkor, amikor az egészségügyből százmilliárdot, az oktatásból 30 milliárdot vonnak ki, kissé túlzásnak tűnik a sporttámogatások több tízmilliárdos növekedése, a stadionépítésre szánt sok milliárd. Azt is tudjuk, mennyire fontos a Fidesz vezetőinek a biztonság, de az Orbán Viktor személyes testőrségéből kinőtt terrorelhárítás 13,4 milliárdos költsége a napi pénzügyi gondokkal küszködő rendőrséghez képest felettébb nagyvonalúnak tűnik, nem beszélve a Kövér László keze alá rendelt külön országgyűlési őrségről, amelyről valójában senki nem tudja megmondani, miért ér meg potom kétmilliárdot.
A büdzsé további nyertesei közé tartozik a közmédia, amely tavalyi horribilis támogatásánál is 6 milliárddal többet, 68 milliárd forintot kap, annak ellenére, hogy a nagy összevonások és elbocsátások – ezer ember került utcára! – fő indoka a költségcsökkentés volt, ráadásul most indul egy újabb létszám lefaragási hullám. Csak összehasonlításképpen: a fenti összeg közel áll a teljes elektronikus kereskedelmi média költségeihez, beleértve az összes tévé és rádiócsatornát! Vajon hová megy el a közmédiában ez az irdatlan pénz, miközben képtelen a valódi közszolgálati feladatának és az elvárt szakmai színvonalnak megfelelni?
Jól járnak jövőre a Fideszhez közel álló intézmények is: a Magyar Művészeti Akadémia, amely eddig leginkább az elnöke, Fekete György sajátos értékrendet tükröző kijelentéseivel tűnt ki, 2,5 milliárdot kap, de nem szűkmarkú a kormány egy új amerikai alapítvánnyal sem, amelyet hasonló összeggel támogat. Ugyancsak ideológiai töltetű a Kossuth tér átalakítása is, amely jövőre 10 milliárd forintba fog kerülni az adófizetők pénzéből. A holdudvar kedvezményezésére utal, hogy a minisztériumi kiadáscsökkentések, leépítések és bérbefagyasztás dacára több milliárd jut újabb háttérintézmények létrehozására, a bürokrácia ellenes fellépés nagyobb dicsőségére.
Emlékezzünk vissza, még ellenzékből mennyire ostorozta a Fidesz a szoci kormányok kommunikációs kiadásait. Nos, Orbánék jövőre erre és a nemzeti konzultációra 3 milliárdot szánnak, többet, mint a Gyurcsány és Bajnai kormányok 4 év alatt összesen. Vessük ezt össze azzal, hogy nagyjából ennyi a politikai pártok éves támogatása, amelyet Orbán Viktor a rossz gazdasági helyzetre hivatkozva meg akart vonni, és hasonló összeg takarítható meg a parlament létszámának csaknem felére csökkentésével. Jól látszik mindebből, mi a fontosabb a Fidesznek és mennyire hiteles az érvelésük.
Figyelmes szemlélő még további furcsa tételeket is találhat, mi a legkirívóbbakat próbáltuk kiemelni. Nyilvánvaló, hogy arra van pénz, amit Orbánék a maguk érdeke szempontjából fontosnak tartanak: ezek az értékrendjüket érvényesítő szimbolikus ügyek, a kommunikációs és propaganda gépezetük, a holdudvaruk igényeit kiszolgáló tételek, valamint a hatalmukat megszilárdító egyéb eszközök. Az ezekre szánt források nagysága különösen irritáló, amikor a lakosság alapellátását biztosító nagy rendszerek filléres napi gondokkal küzdenek, a kulturális szféra nagy része a fennmaradásért harcol, és akkor még nem beszéltünk a lecsúszó rétegek megélhetésének nehezedéséről és a csődhelyzetbe került cégek tömegéről.
