Minimálbér-emelés: a kormány nyer, de ki veszít?

Megesett már Magyarországon, hogy az aktuális kormányzat egy hirtelenjében kitalált, átgondolatlan minimálbér-emelést kényszerített a gazdaságra. Az első Orbán-kormány 2001 januárjában az addigi 25 500 forintról 40 ezerre, majd a következő évben 50 ezer forintra emelte, vagyis két év alatt megduplázta a minimálbért. Az indok? Társadalmi igényt láttak a lépésre, illetve 2001-ben megtorpant a foglalkoztatás növekedése, ezért tenni kellett valamit. Valójában viszont arról volt szó, hogy közeledtek a 2002-es országgyűlési választások, s ha valamit jól lehetett kommunikálni, akkor a minimálbér megduplázását biztosan.

Most is készülnek a választásra, s Orbán Viktor újra beveti a minimálbérfegyvert, amivel sokkolta a vállalati szférát. A kormányfő másról sem beszél az utóbbi időkben – legyen a helyszín az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) konferenciája vagy egy vidéki fórum –, hogy Magyarországon lezárult az a gazdaságfejlődési korszak, amelyben a versenyképesség elsősorban az olcsó munkaerőből fakadt. Szerinte szembe kell nézni azzal, hogy a politikai valóság és a gazdaság fejlődése magasabb béreket követel.

MTI Fotó: Kovács Tamás

Varga Mihályt arra kérte tehát a miniszterelnök, hogy menjen el a falig, s olyan minimálbér-emelésben egyezzen meg a munkaadók és a munkavállalók képviselőivel, amit még éppen el tudnak viselni a cégek. A feladat csak látszólag nehéz. Valójában a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumának csak véleményezési joga van a bértárgyalások során, a kor­­mányzat olyan minimálbér-emelést tesz kötelezővé, amilyet csak akar. Varga Mihály szerint mivel az ország makrogazdasági mutatói az elmúlt években nagymértékben javultak, az ország stabil helyzete jelenleg megengedi, hogy jelentős lépésekben merjenek gondolkodni.

A kormányzat ezért azt javasolta, s végül sikerült is róla megállapodni, hogy a munkaadók 2017-ben 15 százalékos minimálbér- és 25 százalékos garantáltbérminimum- (szakmunkás-minimálbér) emelést hajtsanak végre. Ezzel a minimálbér bruttó 127 650 forintra, a szakmunkás-minimálbér pedig bruttó 160 250 forintra nőne. Majd 2018-ban 8, illetve 12 százalékos újabb emelés következik. Cserébe jövőre öt, 2018-ban további két százalékpontos munkaadói járulékcsökkentést kapnak, s ha 2017-ben a bruttó bérek növekedése meghaladja a 11 százalékot, akkor 2018-ra még fél százalékpontos vágás várható. A kormány azt is bejelentette, hogy egységesen 9 százalékos társasági adót vezet be az eddigi 19 és 10 százalékos kulcsok helyett. Varga Mihály szerint a költségvetés jövő évi 200 milliárdos tartaléka bőven elég lesz a finanszírozásra.

Dávid Ferenc, a Vállalkozók és Mun­­káltatók Országos Szövetségének (VOSZ) főtitkára végig részt vett a Ver­­senyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumának egyeztetésein, s azt mondta a 168 Órának: azzal a munkaadói oldal is egyetért, hogy a nettó minimálbér gyalázatosan alacsony. Azzal viszont nem tudnak egyetérteni, hogy a kormányzat a probléma orvoslását a vállalkozásokkal akarja megfizettetni, s a költségvetés csak minimális bevételről mondana le. Ugyan a büdzsé elesik némi járuléktól, de a kikényszerített béremelések miatt jelentősen több lesz az áfa-, a jövedékiadó-, az szja- és az iparűzésiadó-bevétel.

Ahonnan a szél fúj

Orbán Viktor úgy használja a minimálbért mint eszközt, ahogyan az neki politikailag legjobban megfelel. Ilyenkor nem érdekli, hogy közben agyonnyomja a számára retorikailag legfontosabb cégcsoportot, a magyar mikro-, kis- és középvállalkozásokat. Amikor inkább az állami bevétel a fontos, adózási változtatásokkal – például az adójóváírás megszüntetésével – megsarcolja a munkavállalókat, máskor megemeli a minimálbért.

Először 2000-ben élt a lehetőséggel, amikor, készülve a választásra, két év alatt megduplázta a minimálbért. 2013 szeptemberében, ugyancsak voksolás előtti évben ismét azt mondta: „Magyarország jobban teljesít, mint korábban, és mostanra eljutottunk oda, hogy beléphetünk a bérek és fizetések észszerű, gazdaságilag megalapozott emelésének korszakába. (…) Ez egy folyamat kezdete, amelynek célja, hogy a magyarok fizetése minden területen és minden szakmában fokozatosan közelítsen az európai bérekhez. Én nem vagyok hajlandó beletörődni abba, hogy a magyarok munkája és tudása kevesebbet érjen, mint bármely más európai ország polgáraié.”

Másképp fogalmazott, amikor 2014 márciusában arab befektetőknek épp az olcsósággal példálózott. Az előnyök között említette „a minőségéhez képest meglepően olcsó munkaerőt, az alacsony vállalkozási és jövedelemadót, a mérnöki tudást, valamint azt is, hogy a munka törvénykönyve rendkívül rugalmas, csakúgy, mint a szakképzés”.

A munkaadók nem tartották elfogadhatónak az eredetileg hat évre széthúzott járulékcsökkentési programot, s végül ebben engedett nekik a kormányzat.

– Ha versenyképességet és foglakoztatást akarunk javítani, akkor járulékkedvezmények formájában ott kell hagyni a pénzt a cégeknél, s majd ők eldöntik, hogy abból bért emelnek, embert vesznek fel vagy technológiát fejlesztenek – mondja a megbeszélések egyik kritikus pontjáról Dávid Ferenc.

De tovább is van. A munkáltatók szerint jelenleg túl kicsi a különbség a közmunkáért járó nettó 53 000 és a minimálbér 73 000 forintos mértéke között, 20 000 forint nem elég motiváció azoknak a közmunkásoknak, akik amúgy a piacon is el tudnának helyezkedni napi nyolcórás, rendes állásba.

– Inkább ellötyögik a közmunkát, aztán aki tud, megy feketén dolgozni – mondta a főtitkár. Ezért azt kérték a kormánytól, hogy a közmunkásbér maradjon a jelenlegi szinten, ne mozogjon együtt a minimálbérrel.

A főtitkár szerint érzékeny pontja a kormány javaslatának, hogy az egész bérskálát feltolja.

– Ha megemelem a minimálbért és a szakmunkás-minimálbért, viszont a fö­­löttük lévő, alacsony fizetési kategóriákban nem tudok emelni, akkor gyakorlatilag lemondok az ösztönzés lehetőségéről.

Dávid Ferenc

Mit tehet ilyenkor a vállalkozó? Vagy elbocsát, vagy elkezd feketén, zsebbe meg borítékba dugdosott pénzzel differenciálni. Dávid Ferenc ezért azt mondja: a hazai kis és közepes cégeket letérdelteti a javaslat. Ezek ugyanis azok a vállalkozások, amelyeknél a legnagyobb arányú az élőmunka, s a dolgozókat a két bértarifa-minimum közelében foglalkoztatják.

A kis- és középvállalati szektor érdek-képviseleti szervezete közleményben jelezte, szerinte a kormány béremelési javaslata súlyos helyzetbe hozza a szektort. A Magyar Nemzeti Kereskedelmi Szövetség számításai szerint a vállalkozásoknak dolgozónként és havonta minimálbér esetén 16 289 forint, garantált bérminimum esetén 34 991 forint többletterhet kellene kigazdálkodniuk. Erre csak úgy lennének képesek, ha a járulékcsökkentés kompenzálni tudná a béremelésből származó többletkiadásukat.

Kiemelik a kereskedelemmel foglalkozó mikro-, kis- és középvállalkozásokat, amelyeknél a személyi jellegű ráfordítás az üzemelési költség több mint 50 százalékát is kiteheti. Ezért az érdekképviselet több ezer kis cég tönkremenetelét vetíti előre az ágazatban, ugyanis nem a hipermarketeket üzemeltetőknek jelent gondot a kormány javaslata, hiszen ők eddig is küzdöttek a bérnyomással, s egy ideje már folyamatosan emelni kényszerülnek a dolgozók fizetését.

Jó tudni: a versenyszférában a nagyvállalatok a munkavállalóknak mindössze 25 százalékát foglalkoztatják, a többi 75 százalék a kkv-szektorban dolgozik. A szövetség szerint ha ellehetetlenül a kkv-szektor, a munkaadók és a munkahelyek száma is jelentősen csökkenni fog.

– Választási trükkel állunk szemben, amely jelentős béremelkedési hullámot indíthat el, s valóban komoly nehézséget jelent azoknak a kisebb vállalkozásoknak, amelyek minimálbér környékén foglalkoztatnak – magyarázta a 168 Órának Vértes András, a GKI Gazdaságkutató Zrt. elnöke. – Egy tízfős cégnél nem lehet megtenni, hogy megemelem a minimálbért, de akik pár ezer forinttal e fölött kerestek, nem kapnak semmit.

A munkáltatók kértek ugyan kedvezményeket a kisvállalkozásoknak, de Vértes András úgy véli, ha ez sokba kerülne a büdzsének, nem fogja bevállalni a kormány. Így viszont a szürkejövedelmek nőnek, a versenyképesség pedig tovább romlik.

A GKI elnöke állítja: nem igaz a kormányzat indoklása, miszerint ha egy kis cég magasabb bért tud adni, ezzel képzettebb munkaerőt képes alkalmazni, amivel itthon lehet tartani az elvándorlókat.

– Elsősorban nem az alsó jövedelmi kategóriákból vándorolnak ki, inkább a magasan képzettek hagyják el az országot. Ahogy nem igaz az sem, hogy az intézkedés javítja a cégek és az ország versenyképességét. Nem a bérek jelentik a fő problémát, illetve azt megoldja a piac. A magyar gazdaság legnagyobb gondja, hogy nincs önálló fejlődési perspektívája. Csak azért tudott tavaly csaknem négy, idén pedig az előrejelzések szerint két százalékkal nőni a GDP, mert az ­uniós támogatások lehetővé tették. Magyarország nincs felkészülve a 2020 utáni időszakra. Az sem világos a közvélemény számára, hogy hat éve nincs nettó tőkebeáramlás Magyarországra, ha levonjuk azt a pénzt, amit a külföldi tulajdonú bankok anyavállalatai küldtek kényszerből a leá­­nyaik­­nak tőkeemelésre.

Vértes szerint ha a kormány megnézi, miképp áll össze a világ versenyképességi rangsora, látni fogja: nem a bérek a döntők s nem emiatt csúszunk egyre hátrébb a listákon. Sokkal fontosabb – egyebek mellett – az oktatás kérdése, hogy a gyerekek megtanuljanak tanulni, képesek legyenek váltani, csoportban dolgozni, kompromisszumokat kötni. Mindezek alapján Vértes úgy summáz: a bejelentett minimálbér-emelés 90 százalékban hangulatjavító intézkedés.

Más szakértők úgy vélik: az emelés megléphető, mert konjunktúra van, a munkabér amúgy is nő. Ha pedig a kormány ezt saját érdemeként akarja eladni, az is érthető, politikailag kifizetődő. Akiket nem érint a lépés, azoknak tetszik majd. Akikkel meg kiszúr, sosem jönnek rá, hogy adott esetben a minimálbér-emelés miatt bocsátották el. A képzetleneket, a nem megbízhatókat, a diszkriminációval sújtottakat (például az öregeket, a fiatal cigányokat, a kismamákat) ugyanis kiárazza a munkaerőpiacról egy ilyen mértékű emelés. Ahol lehet, ott majd gépesítik az addig olcsó munkaerő végezte feladatokat, máshol képzettebbeket vesznek fel a munkára. Akik meg kiesnek a munkaerőpiacról, azokat az állam lesz kénytelen eltartani.

Kertesi Gábor és Köllő János egy 2004-es elemzésükben megnézték, mik lettek a 2001. évi minimálbér megduplázásának következményei. Mivel a helyzet hasonló, érdemes figyelembe venni meglátásaikat.

Következtetéseik szerint az emelés hatására 2000-ben és 2001-ben éves összehasonlításban legalább 3,5 százalékkal csökkent a foglalkoztatás az 5–20 fős kisvállalatok körében. A minimálbéren fizetett munkavállalók kétszer olyan nagy valószínűséggel vesztették el az állásukat 2001 második–negyedik negyedévében – átlagosan hétéves folyamatos munkaviszony után –, mint a náluk kicsit jobban fizetettek. 2001-ben, majd 2002-ben is erőteljesen romlott az alacsony bérű munkanélküliek elhelyezkedési esélye is. Az emelés különösen hátrányos volt az elmaradott régiók amúgy is alacsony foglalkoztatási szintjére.

Bár szinte teljesen egyértelmű, hogy szavazatszerző minimálbér-emelésről van szó, nehezen elképzelhető, hogy bármelyik ellenzéki párt támadná a kormányzati javaslatot.

Az MSZP például jó ideje nettó 100 000 forintos minimálbért követel, a napokban pedig Burány Sándor frakcióvezető-helyettes kombinált adó- és járulékcsökkentést szorgalmazott, mondván, „az urizáló fideszes elit képtelen észrevenni, Magyarországon ma nem lehet megélni a minimálbérből”. Ráadásul a hazai minimálbér adóéke (a nettó kereset és a teljes bérköltség aránya) nemzetközi szinten is kimagasló.

A Jobbik egyenesen kampánytémának jelölte meg a béreket: a személyi jövedelemadó egy számjegyűvé tételében, a termelést támogató adórendszer bevezetésében, a minimálbér szja-jának eltörlésében vagy nagyarányú csökkentésében, illetve a külföldről hazatérő dolgozók jelentős adókedvezményeiben látja a lehetőséget az alkalmazotti bérek emelésére. A minimálbér személyi jövedelemadó-terhének megszüntetését vagy nagyarányú csökkentését azért tartják fontosnak, mert az OECD-országok között nálunk az egyik legmagasabb a minimálbér adóterhe.

A Policy Agenda elemzése szerint bár a minimálbér mostani emelése bír szavazatszerző erővel, nem annyira egyszerű a történet, mint elsőre látszik. Ha ugyanis elindul a bérhullám, az előbb-utóbb eléri az állami alkalmazottakat is. Ami nem lesz olcsó, s nehezen adható el bürokráciacsökkentésként.

A PEDAGÓGUSOK KIMARADNAK AZ EMELÉSBŐL

A Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) a minimálbér-emelés kapcsán arra emlékeztet, hogy a kormány az elmúlt időszakot tekintve nagyságrendileg 25–30 000 forintot vett ki havonta a pedagógusok zsebéből, hiszen eltörölték azt a jogszabályt, amely a béreket a mindenkori minimálbérhez kötötte volna. Galló Istvánné, a PSZ elnöke a Klubrádióban úgy nyilatkozott, hogy emiatt a minimálbér-emelésnek semmilyen hatása nem lesz a pedagógusok fizetésére. – Míg régebben a minimálbért vették alapul a pedagógusi bérek kiszámításához, 2015 januárjától lecserélték az úgynevezett „vetítési alapra”, amelynek összege a 2017-es költségvetés alapján is ugyanannyi lesz, mint idén volt: 101 500 forint. Ez az összeg a 2014-es minimálbér összegével egyezik meg, tehát jóval kisebb, mint a jelenlegi 111 000 forintos vagy a jövő évre ígért emeléssel együtt 127 000 forintra növelt minimálbér – mondta a Klubrádiónak. Ez azt jelenti, hogy a legmagasabb fizetéssel rendelkező pedagógusok akár 48 000 forinttal is kevesebbet kapnak ahhoz képest, mint amit a kormány korábban ígért nekik. Galló Istvánné megjegyezte azt is, hogy az életpályamodellhez kapcsolódó fizetésemelés együtt járt a munkaterhek növekedésével is, így sok pedagógusnál lényegében nem történt emelés, csak a megnövekedett munkaterheket kompenzálja az állam. Szerinte csak Magyarországon nevezik béremelésnek azt, amikor valóban több pénzt adnak ugyan, de azért többet is kell dolgozni.

Míg a pedagógusok bérére nem, addig a nyugdíjakra hathat a minimálbér-emelés. Orbán Viktor miniszterelnök az állami rádióban azt mondta, ha a kormány meg tud állapodni a vállalkozókkal egy magasabb emelésben, „akkor az emelkedő bérek és a magasabb infláció lehetőséget ad majd a magasabb nyugdíjemelésre”. Orbán szerint a tárgyalások sikere esetén a most tervezett 0,9 százalékos helyett az idei­­vel megegyező mértékű, vagyis 1,6 százalékos nyugdíjemelés lehet jövőre.

Ó.-M. D.