Minek a görbületét tanulmányozza Matolcsy?

Valakinek elgurult a gyógyszere – idézhetnénk a bombasztikus nyilatkozataival a hazai és külföldi közönséget egyaránt gyakran megrázó Kósa Lajost. A Fidesz alelnöke, aki egyben Debrecen polgármestere, többek között ezekkel a szavakkal kommentálta a múlt heti uniós országjelentést, amely nem átallotta kétségbe vonni a magyar kormány középtávú makrogazdasági prognózisát. Arrogáns és lekezelő bírálatában az sem zavarta, hogy ezzel ellentmond főnökének, aki szerint az Európai Bizottság jelentése óriási siker számunkra, és már papírunk van arról, hogy jó úton halad a magyar gazdaságpolitika. Most akkor kinek higgyünk? Orbánnak, aki szerint Brüsszel őket igazolja, vagy Kósának, aki szerint hozzá nem értő bolondok kritizálnak minket?

Kósa egy korábbi bonmot-jára visszatérve kijelentette, hogy jobb volt, amikor az EU még az uborka görbületével foglalkozott, nem pedig a tagállamok makropályájának értékelésével. Az összehasonlítás érzékletesen mutatja a nyilatkozó stílusát és uniós tagságunk jelentőségének megítélését egyaránt. Ha ő ezt a következtetést a 2014-es növekedési és hiányprognózis eltérő jóslataira alapozta, és ezen felháborodva gyapálta a brüsszeli szakértőket, vajon hogyan minősíti azt, hogy a Fidesz-kormánynak eddig egyetlen makroadatot sem sikerült előzetesen eltalálnia? A költségvetésekben és az uniónak megküldött konvergencia-programban szereplő számok még hónapokig sem állták meg a helyüket, az aktuális büdzsét minden évben már februárban módosítgatni kezdték és csaknem tucatszor átírták. Középtávra pedig olyan makroadatokat adtak, amelyekről kiderült, hogy köszönő viszonyban sincsenek a tényekkel.

Ha összehasonlítjuk 2010 ősze óta az Orbán-kormány ígéreteit és az uniós országjelentések prognózisait, nyilvánvaló, hogy ez utóbbiak jóval közelebb álltak a későbbi tényadatokhoz. Alaptalan és sértő tehát Kósa nagyképű kritikája, de jól illik a Fidesz-vezetők bicskanyitogató, EU-ellenes megnyilvánulásainak sorába. A magyar gazdaság jelenlegi helyzete és gyenge teljesítménye egyébként is nagyobb óvatosságra inthetné a Fideszt, hiszen folyamatosan rontani kényszerülnek a tervszámokat: a 2013-as növekedési becslés tavaly tavasszal még 3,5 százalékról indult, ma már csupán néhány tizednél tart.

Az effajta mértéktartás azonban távol áll Orbánéktól, sőt: minél távolabbi jövőbe néznek, annál nagyobbat mernek álmodni. Ezzel a nálunk is jól ismert bolsevik módszert követik, azt üzenve a népnek: most ugyan rossz neked, de eljön majd a boldog jövő, amikor minden szép és jó lesz. Ennek jegyében jósolta Hruscsov a 60-as évek elején, hogy 1980-ra a Szovjetunió minden fontos gazdasági mutatóban lehagyja majd az Egyesült Államokat. Hová lett néhány év múlva Hruscsov és hová mostanra a Szovjetunió? Igaz, ezeket az ígéreteket ma már senkin nem lehet számon kérni, az orosz nép viszont belerokkant.

Kormányfőnk kedvenc jobbkeze a jelek szerint a volt szovjet pártfőtitkár nyomdokaiba akar lépni, már ami az ambiciózus célokat illeti. Nem átallotta azt mondani, hogy a Fidesz-kormány 2025-ig meg akarja duplázni a GDP-t és ehhez megháromszorozni a kivitelt. Matematikában eddig sem volt különösebben erős, de jó lenne tudni, kiszámolta-e, mekkora éves növekedési tempó kell ehhez. Mi igen: mivel még a kormány szerint is az idén csökken és jövőre is stagnál a gazdaság, a bővülés 2014-ben indulhat meg, azaz maximum 12 év alatt kell elérni a célt. Ez annyit jelent, hogy éves átlagban 6 százalék feletti GDP és 11 százaléknál nagyobb export növekedésre van szükség! Matolcsy vélhetően nem merült el mélyen a gazdaságtörténet tanulmányozásában, mert könnyen láthatta volna, hogy ilyen fejlődési tempóra a fejlett világban még soha nem volt példa. Ekkora növekedésre legfeljebb csak a messziről induló, teljesen más alapokkal rendelkező országok, mint például Kína képesek.

Matolcsy is érezte, hogy még magához képest is elvetette a sulykot, ezért érvekkel is alá próbálta támasztani a mondókáját, bár ne tette volna. A cél elérése nem lehetetlen, állította, mivel a hozzánk hasonló lélekszámú Ausztria összterméke háromszorosa, Bajorországé pedig a négy és félszerese a mienkének, azaz mi is tudunk bő egy évtized alatt duplázni. Hogy ez a lakosság számára alapozott érvelés mennyire nevetséges, néhány példa: ilyen alapon Etiópia akár beelőzhetné Németországot, Észak-Korea pedig Skandináviát együttvéve, vagy európai példánál maradva Albánia beérheti Svájcot.

A szokott dilemmával állunk szemben: a miniszter tényleg ennyire hozzá nem értő vagy minket néz hülyének? Csoda, hogy az általa jegyzett gazdasági értékeléseket és prognózisokat egyetlen magára valamit is adó szakértő sem veszi komolyan sem itthon, sem külföldön? Kósa stílusából kiindulva: ha Brüsszelnek szerinte elgurult a gyógyszere egy 2014-es becslés miatt, akkor Matolcsyra mit mondana? Ha az unió Kósa szerint inkább az uborka görbületével foglalkozzon, akkor Matolcsy vajon minek a görbületét tanulmányozza ahelyett, hogy folyamatosan hülyeségeket mondjon? Ezek persze költői kérdések, Orbán töretlenül kitart jobbkeze mellett, hiszen nem tesz mást, mint az ő akaratát képviseli, és ez neki éppen elég.