Miért pont a két nagy tévének kedveznek?
Miközben az egész médiát rendkívül súlyosan érinti a válság, az ORTT több tagja a viszonylag legkedvezőbb helyzetben lévő két nagy kereskedelmi csatornát kívánja támogatni a koncessziós díjak csökkentésével. Döntés erről kedden még nem született, de a javaslatot rövidesen újra tárgyalják. A valóban nehéz helyzetbe került médiumok megsegítéséről szó sem esik.
A testület elé terjesztett javaslatok szerint vagy felére kellene csökkenteni az RTL Klub és a TV2 által fizetett, egyenként évi 1,8 ill. 1,9 milliárd forintos koncessziós díjat, vagy azt a bevétel 3,5 százalékában kellene rögzíteni, ami lényegében hasonló eredményhez vezetne, az RTL 1250, a TV2 950 millió forintot fizetne. A fő indok az, hogy a válság miatt visszaestek a hirdetési bevételek, ami jelentősen rontja a csatornák jövedelmezőségét. A javaslat át is ment volna, ha az ORTT elnöke, Majtényi László állítólag a szavazás előtt be nem rekeszti a vitát, amely egy hét múlva folytatódik.
Majtényi már korábban kifejtette, hogy ellenzi a csökkentést, az indokokat megalapozatlannak tartja. Véleményével a szakma egésze egyetért, a médiaszakértők nem hogy sokallnák, hanem aránytalanul alacsonynak tartják a két nagy által fizetett koncessziós díjat. Együttes forgalmuk tavaly meghaladta a 60 milliárd forintot, mindketten sokmilliárdos nyereséget értek el. A koncessziós díj éves bevételük alig 6 százaléka, miközben például a kisebb tévécsatornáknál és a kereskedelmi rádióknál ez az arány ennek két-háromszorosa.
Teljességgel érthetetlen, miért pont a legjobb helyzetben lévők versenyelőnyét kellene tovább növelni, arról nem is beszélve, hogy a csaknem négymilliárd forintnak megvan a törvényben rögzített helye: fele a digitális átállásra, a másik fele pedig 70-30 arányban az MTV és a Duna TV költségvetésébe megy. /Érthető, hogy a köztévé azonnal tiltakozott a tervezett döntés ellen./ Ha mindennek a felét elveszik, a különbözetet az adófizetőknek kell fedezniük, csupán azért, hogy a két multinacionális cég profitja nagyobb legyen. Jó lenne tudni, hogy a józan megfontolások ellenére milyen saját érdekek alapján támogatják ezt a díjcsökkentést az ORTT érintett tagjai.
Arról nem is beszélve, hogy a mostani válság a két nagy tévét kevésbé sújtja, mint a média egészét. A tavaly nettó 200 milliárd forintosra becsült hazai reklámkiadások több mint negyedét ők teszik zsebre, míg a maradékon a többi csatorna, valamennyi rádió, a teljes sajtó és internet, a közterület és a mozik együttesen osztoznak. Az idei első negyedévben a hirdetési költések listaáron számolva mintegy tíz százalékkal csökkentek az előző év hasonló időszakához képest, a nettó bevételek visszaesése azonban a nagyobb kedvezmények miatt ennél drasztikusabb lehetett. Élen jártak ebben a recesszió fő áldozatai, a pénzügyi szféra, az autóipar, az elektronikai és hírközlési ágazat, holott korábban a legnagyobb hirdetők között voltak. A legérzékenyebben ez az amúgy is nehezen gazdálkodó kicsiket érintette: a reklámbüdzsék csökkenésével a nagy hirdetők néhány médiumra összpontosítanak, a kisebb elérést kínálók kimaradnak a kampányokból. A két vezető tévécsatorna pozíciói így nem gyengülnek, hanem tovább erősödnek.
Nem mondható ez el a média más területeiről. A fő veszteseknek a rádiók és a nyomtatott sajtó tekinthetők. Az előbbiek közül a két leghallgatottabbat, a Slágert és a Danubiust külön is leckézteti a médiahatóság. Ugyanaz az ORTT, amelynek egyes tagjai felettébb nagyvonalúak lennének az RTL Klubbal és a TV2-vel, ugyancsak kedden júniusra halasztotta a két nagy rádió által használt frekvencia újbóli pályázatának a kiírását. Ezzel tovább bizonytalanította a helyzetüket, ami a recesszió hatásaira rátesz még egy lapáttal. A bevételek átlagosnál nagyobb visszaesése és a tévékhez képest magas koncessziós díjak az egész rádiós szakmát válságba sodorják.
Nincsenek jobb helyzetben a lapok sem. A médiafogyasztási szokások változása és az egyébként is csökkenő olvasottsági trendek miatt lemorzsolódó példányszámokat a válság tovább apasztotta: az eladások az utóbbi egy évben átlagosan mintegy tíz százalékkal estek vissza. A leginkább érintettek az országos napilapok, a nagy példányszámú hetilapok és a magas árfekvésű havi kiadványok. Ezzel egyidejűleg a hirdetési bevételek is jelentősen visszaestek, miközben a forint árfolyamromlása miatt a nyomtatási költségek megugrottak. Ennek nyomán még a legnagyobb cégek is szigorú megtakarítási programokat indítottak, összességében több száz újságíró és kiadói szakember veszíti el az állását. A sajtópiac egésze elkerülhetetlenül átrendeződik, erősödik a koncentrálódás, a gyengébb lábon álló lapok tucatjai tűnhetnek el.
A válság gyorsítja a teljes médiapiac átalakulását a fejlett országokban, így hazánkban is. A nyomtatott sajtó szerepe csökken, az elektronikus média használata megváltozik, az internet, lassabban ugyan, de tovább erősödik. Jellemző, hogy amerikai példákra hivatkozva az egyik nagy tekintélyű magyar napilapnál is szóba került, hogy csak a hétvégi szám maradjon nyomtatásban, a többi napokon térjenek át az internetes kiadásra. Korántsem biztos, hogy ez az üdvözítő megoldás, de jól mutatja az útkeresés kényszerét. A jövőt egyelőre senki sem látja, de abban minden szakértő egyetért, hogy a válságból más, súlyosan érintett iparágakhoz hasonlóan a média is csak önmagát megújítva lábalhat ki.
