Megint a módosabbak járhatnak jól
Állítása szerint a devizahitelesek 99 százalékán segítene Rogán Antal javaslata, hogy az árfolyamgátas megoldással 30 milliós hitelnagyságig élhessenek az érintettek. A valóságban ezzel a még gazdagabb rétegek felé tenne újabb gesztust, miközben az igazán bajban lévők, a törleszteni képtelenek egyre reménytelenebb helyzetbe jutnak.
Megkapó az a következetesség, ahogy a Fidesz-kormány minden lépésével a vagyonosabb rétegeknek akar kedvezni, az egykulcsos adótól kezdve a devizahitelesek számára kidolgozott csomagokig. A végtörlesztésről már bebizonyosodott, hogy azok jártak igazán jól, akik saját forrásból tudták előteremteni a szükséges összeget, csupán minden hatodik törlesztő vett fel ehhez forintkölcsönt. Csaknem 200 ezren nyertek így összesen nagyjából 330-340 milliárd forintot, ami önmagában még rendben is lenne, ha ez a másik oldalon nem veszteségként jelentkezne: ebből a bankokkal született megállapodás alapján legalább 100 milliárdot az adófizetők állnak.
Hasonló arányban viselik majd a terhét az árfolyamgátas konstrukciónak, amelynek leegyszerűsítve az a lényege, hogy az elkövetkező néhány évben a piacinál alacsonyabb árfolyamon - a svájci frank esetében 180 forinton - kalkulálják a törlesztőrészleteket, majd az így felhalmozódó tartozás negyedét elengedve 2015 után a valós árfolyam alapján folytatódik a törlesztés. Ez a kapcsolódó egyéb elemekkel együtt további több százmilliárdos veszteséget okoz a bankoknak, amelynek egy részét az állam fizeti: előzetes becslések szerint ez újabb 2-300 milliárdot húzhat ki az adófizetők zsebéből.
Ezt a kiadást növelheti, ha az eredeti megállapodással szemben nem 30 milliós ingatlanértékig, hanem ugyanekkora hitelösszegig lehet majd élni ezzel a lehetőséggel. Ebben a javaslatban az a felháborító, hogy olyanokat akar bevonni a kedvezményezett körbe, akik aligha tartoznak a legkiszolgáltatottabbak közé. Mivel a bankok általában 50 százalékos önrészt kértek, 30 milliós hitelösszeg mellé ugyanennyit cashben le kellett tenni, erre pedig kevesen voltak képesek. Nem igaz Rogánék állítása, hogy Budapesten egy 50-60 milliós lakás nem drága: lehet, hogy neki nem, de az emberek döntő többségének igen.
Érdekes az az érv is, hogy az értékhatár növelése csupán néhány milliárd forinttal növeli a bankok és az állam kiadásait: itt ez nem számít, máshol viszont, például a színházak támogatásánál ennek a töredéke is igen? Különösen képmutató ez akkor, amikor a legnagyobb bajban lévők számára létrehozandó Nemzeti Eszközkezelő az idén mindössze 3 milliárd forintból gazdálkodhat. Ebből kellene lakásvásárlással segíteni azokon, akik képtelenek törleszteni és a kilakoltatás szélén állnak. Nagyjából 150 ezer adós van 90 napon túli késedelemben, közülük maximum néhány ezer számíthat erre a megoldásra, ennek többszöröse veszítheti el a lakhelyét.
Az emberek többsége vélhetően egyetért azzal, hogy a bajba jutottakon közös erővel segítsünk, ezért kész elfogadni a devizahitelesek számára készült csomagokat, ha azok tényleg a legnehezebb helyzetben lévőket támogatják. A Fidesz-kormány azonban másként gondolkodik: már a végtörlesztés is a jobb helyzetben lévőknek kedvezett, a mostani Rogán-javaslat ugyancsak. Az adófizetők pénze tehát nem oda megy, ahova kellene, hanem a módosabbak kapnak újabb ajándékot. Az már csak hab a tortán, hogy ezzel a Fidesz ismét felrúgja a bankokkal kötött megállapodást.
Teljes szociális érzéketlenségről tanúskodik, ahogy a kormány a törleszteni nem tudók ügyét kezeli, pedig mindenek előtt rajtuk kellett volna segíteni. Másfél év ígérgetés után még mindig nem állt fel az eszközkezelő, és nem világos, milyen konstrukcióban fog működni. Az a néhány ezer szerencsés, akinek a lakását az állam megveszi és visszaadja bérbe, egyelőre nem tudhatja, milyen feltételek alapján történik ez. Elvileg már jelentkezniük kellene, de minek alapján, amikor fogalmuk sincs, mire számítsanak? Ennek a részletei, úgy tűnik, nem olyan fontosak a Fidesznek, mint a Rogán-féle javaslat.
Pénzt és energiát áldozni inkább az ellehetetlenült 150 ezer adós helyzetének javítására kellett volna. Ehelyett ma ott tartunk, hogy a 90 napon túli törlesztési késlekedők döntő többségének annyit ajánlanak, hogy a tartozásuk negyedét elengedik, a többit forintosítják. A gond ezzel az, hogy az árfolyamkockázattól így megszabadulnak ugyan, a magasabb forintkamatok miatt viszont a törlesztőrészletek alig vagy egyáltalán nem csökkennek. Aki eddig sem tudott fizetni, most miért tudna? Jó megoldás persze nincs, de ha a végtörlesztésre szánt százmilliárdok egy részét a leginkább rászorulókra fordítják, családok tízezreit menthették volna meg a teljes kiszolgáltatottságtól.
