Megbélyegzett szülők: jogtalanul szedik az osztálypénzt

A szülők nem ismerik a jogaikat, még ha a kötelességükkel egyre jobban tisztában vannak. Nem tudják, mit tehetnek, hova, és kihez forduljanak, ha az iskolai értékeléssel nem értenek egyet, vagy ha a jogtalanul szedett osztálypénzt nem képesek befizetni. Az év eleji szülői értekezlet sok helyen már szinte csak arról szól, mikor és főleg mennyit kell fizetni az év során.

Aki az osztálypénz megszavazásától tartózkodik, az a többségi döntéssel szemben tehetetlen. Választhat, hogy gyereke kimarad az iskolai programokból, vagy erőn felül is befizeti a megszavazott összeget. A többség befizeti, mert nem szeretné, ha a gyerek az érettségi bálból kimaradna, vagy az osztálytársai zárnák ki maguk közül. Ez megeshet, ha a pedagógus az osztály széles nyilvánossága előtt ecseteli, hova nem mehet majd az a tanuló a többiekkel, akinek szülője nem fizette be az osztálypénzt. Ilyenkor marad a gyerek (sokszor egy idegen osztályban), és benne a megválaszolatlan kérdés: neki mért nem olyanok a szülei, mint a többieknek. Vagy csak az egyik szülőre gondol haraggal, aki – válás után nem ritka – egyedül viseli ezeket a terheket, abból az „egy fizetésből”, ami egy keményebb téli hónapban időnként a megélhetést is szűkösen fedezi. Pedig az alkotmány szerint nem kerülhet hátrányos helyzetbe egyetlen gyermek sem azért, mert a szülőnek nincs elég pénze.

Az alkalmankénti pár ezer forintos iskolai hozzájárulás félévenként elérheti a 20-30000 Ft-ot is. Kulturális rendezvény, úszóbérlet, fénymásolás, kirándulás, állagmegőrzés és még számtalan címen szedhetnek pénzt az osztályok, az iskolák
Lassan megtanuljuk – bár még nem biztos, hogy tudunk is vele valamit kezdeni –, hogy a tornaóra helyetti korcsolyáért, úszásért az iskola nem kérhet pénzt a szülőktől, ugyanúgy ahogy tanítási napra szervezett tanulmányi kirándulásért sem.

Az osztálykirándulás viszont nem kötelező program, így azoknak, akik nem jelennek meg, nem kell, orvosi, vagy szülői igazolást bemutatniuk. A szülők nagy része nem ismeri annak az intézménynek a pedagógiai programját, ahova a gyerekük jár, pedig az alapján tájékozódhat, melyik programért kell fizetnie, és melyikért nem.

Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa állásfoglalása szerint az osztálypénz fizetéséről a szülők döntenek, de erre nem kötelezhető senki, és az osztálypénzt az egyik szülőnek kell kezelnie, amivel pedagógus vagy igazgató nem rendelkezhet.

Szabó Máté ombudsman, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a tanulók öltözködésével kapcsolatos állásfoglalása szerint az iskola a tanórán való részvételt biztosító ruházat viselését határozhatja meg. Minden olyan iskolai rendelkezés, amely ezen kívül meghatározott viselet (például erdészeti, ballagási öltöny) kötelező használatát írja elő, jogszabályba ütközik. Az előírt tananyag megismerését, feldolgozását, a mindennapi testedzést, az intézményen kívüli kulturális, művészeti, sport- vagy más foglalkozást, kirándulást, erdei iskolát az oktatási intézmény költségvetésének terhére kell megszervezni.

Azok, akik az év eleji osztálypénz megszavazásakor az ombudsmani állásfoglalásra hivatkoznak, gyakran magukra maradnak, és megfelelő megoldás hiányában végül megpróbálják befizetni a havi 1-3000 Ft-ot.

Keszei Sándor, a Magyarországi Szülők Országos Egyesületének elnöke elrettentő példaként említett olyan iskolát is, ahol ez az összeg havi 30.000 Ft! Gyakorlatban azt látja, hogy a szülők nem sok mindent tesznek ilyen esetben, pedig van rá megoldás. De ehhez elsősorban a szülői szolidaritására van szükség, azonban ez nem jellemző sem a szülőkre, sem a tanulókra. Sajnos ezt a magatartást az is erősíti, hogy sokan szégyellik bevallani, hogy nekik is túlzottan nagy teher, ezért hallgatnak.

A megbélyegzés kegyetlen dolog, a szülők inkább erőn felül is fizetnek, pedig ma a középosztály sokszor rosszabb helyzetben van anyagilag, mint azok, akik a jövedelmük alapján igazán szegények közé sorolhatók. A rászorultak kérhetnek átmeneti segélyt az önkormányzatoktól, pl. erdei táborozásra, de egyre gyakrabban szorulnak olyanok is segítségre, akik a jövedelmük alapján erre nem jogosultak.

- Ilyen helyzetben létezik jó megoldás?

- Hivatalosan az iskolákban működő iskolai szülői szervezethez kellene fordulniuk az érintett szülőknek, de mint ezt gyakran tapasztaljuk, ténylegesen ez a szervezet sok helyen nem működik. Nagy szükség lenne az iskolákban megfelelő tartalmú házirendre, ami nem csak a tanulók kötelességeit tartalmazná, hanem a jogaikat is. Ebből megtudhatná a szülő, pl. mit tehet, ha a gyermeke teljesítményének értékelésével nem ért egyet, hova, meddig és milyen tartalmú kérelmet, panaszt nyújthat be. Sajnos a legtöbb iskolában ez is hiányzik, és ahol van, gyakran kifejezetten a szülők és diákok esélyegyenlőségi szempontja szerint hiányos.

A házirend nem tartalmazhat olyan szabályokat, amelyek nem kötelezőek, nem csak azért, mert ezt a közoktatási törvény nem engedi, hanem azért sem, mert ezzel az iskola megtéveszti a tanulókat. Az osztálypénz szedése, a ballagási vagy ünneplő ruha vásárlása, és más, a szülőkre nézve anyagi kiadást jelentő előírás nem lehet kötelező érvényű eleme a házirendnek.

Szeretnénk elérni, hogy minden iskolában legyen etikai kódex, ami a törvényi előírásokon túli egyéb magatartások összességét szabályozza. Ez tartalmazná azokat a lehetőségeket is, amikre a törvény nem ad választ, jelen esetben az osztálypénz szedésének önkéntes módját. Ebben egyet értünk Hoffmann Rózsával, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium oktatásért felelős államtitkárával, aki már elkészítette a Pedagógus Szakmai Etikai Kódexet, amelyet a Nemzeti Tankönyvkiadó 1996-ban, majd 2003-ban adott ki, de természetesen ennek kibővített, a mai helyzetre igazított formáját képzeljük elfogadhatónak.

Egy ideális megoldás lehet, és javasoljuk az iskolai szülői közösségeknek, a szülők által működtetett közhasznú alapítvány létrehozását, ahol a szülők – hangsúlyozom – önkéntes alapon gyűjtik a pénzt, és amiből iskolai időn kívüli eseményeket szervezhetnek. Itt fontos megemlíteni, hogy tanulási időn kívüli eseményt támogasson az alapítvány, mert minden iskolai időben zajló esemény ingyenes a diákok számára.

- A szülői alapítványi okiratban szerepelhet, hogy a rászorulókat így támogatják?

Az diszkriminatív lenne. Az alapszabályban az szerepelhet, hogy a különböző tanulmányi időn kívüli programok támogatására jött létre, illetve szerepelhet benne, hogy az iskola által szervezett ingyenes programok minőségének emelését támogathatja az alapítvány. Az alapítvány pályázhat, szerezhet szponzorokat, adományokat gyűjthet, és ezzel mérsékelheti a szülők anyagi megterhelését. Az iskolafenntartó is adhat át a szülői alapítványnak anyagi eszközöket. Ennek létrehozásához a szülői összefogására van szükség, hiszen ebből – összeférhetetlenség miatt – mindenképpen ki kell hagyni a pedagógusokat.

Ez egy olyan kezdeményezés lehet, ami, ha beváltja a hozzá fűzött reményeket, csökkentheti az egyenlőtlenségeket. Mi is küzdünk az átláthatóságért, azért, hogy a szülő ne érezze magát kiszolgáltatva az iskolának és főként a pedagógusoknak. És továbbra is dolgozunk azon, hogy az esélyegyenlőség valóban megvalósulhasson a közoktatásban.

A gyermekeik érdekében eljáró szülők aktív közreműködése nélkül nem valósulhat meg az évtizedek óta ígért valódi oktatási reform, mivel a szülőknek kell támogatni a helyes célkitűzéseket, és elutasítani azt, ami nem helyes. Szülői befolyás nélkül az iskola csak merev didaktikai központ.

Az Arany János Általános Iskola és Gimnáziumban Novák János vezetésével 18 éve működik az általa létrehozott alapítvány, ami az iskolai nagy létszámú kulturális és sporttevékenységet támogatja. Az alapítványba befolyt összegből – aminek jelentős része a szülők által felajánlott adójuk 1%a – biztosítják a gyerekek számára, például a néptánc foglalkozást, és ebből finanszírozzák a hagyományos karácsonyi adventi koszorú készítését is. A rászoruló gyerekeket – akiknek szülei nem tudják befizetni az erdei tábort, vagy az osztálykirándulást – nem tudják támogatni, és az érettségizők ballagási kiadásait sem tudják csökkenteni, nem is ezzel a céllal jött létre az alapítvány.

A rendszerváltás hajnalán több, ehhez hasonló szervezet jött létre szülők kezdeményezésével, ami az akkori szükségleteket valószínűleg maradéktalanul kielégítette. Mostanra viszont a társadalmi különbségek, az egyre nagyobb létszámú, mindennapi megélhetéssel küzdő és leszakadóban levő társadalmi rétegek gyerekei számára nagyobb támogatás vált szükségessé.