Meg fogjuk szenvedni a kifehérítést
Mióta a kormányfő adócsökkentési programjának forrásaként a gazdaság kifehérítését jelölte meg és szigorú intézkedéseket helyezett kilátásba ennek elérésére, vadabbnál vadabb ötletek kerültek nyilvánosságra, milyen konkrét lépéseket kívánnak tenni. Mivel a kormány halogatja a döntést ezekről, csak teret ad a hitelét rontó találgatásoknak. Persze az is lehet, hogy egyes irreálisnak tűnő elképzelésekből valóság lesz.
A legnagyobb felzúdulást alighanem az a már egyszer elvetélt ötlet váltotta ki, hogy büntetést kelljen fizetnie annak a vásárlónak, akinél nincs ott a számla a korábban vásárolt termékről vagy szolgáltatásról. A kormányszóvivő az MTI-nek azt mondta, nem tervezik a számlatartási kötelezettség bevezetését, inkább a cégek számlaadási kötelezettségét akarják erősíteni, pontosítani.
A magánszemélyeknek ezek szerint nincs okuk az aggodalomra, hogy megbüntetik őket, ha nem rakják el gondosan az összes számlát, amit a közértben kaptak. Ennek megkövetelése irreális lenne és minden bizonnyal jogi aggályokat is felvetne. A nagy értékű vásárlásoknál vagy utazásoknál viszont a kormány mindenképpen ki akarja iktatni a készpénzfizetést, ehelyett a követhető és ellenőrizhető kártyás, csekkes vagy átutalásos fizetést tennék kötelezővé. Kérdés persze, mi minősül majd nagy értékűnek vagy luxuskiadásnak, ennek mértékéről egyelőre nem nyilatkoztak.
Hírek szerint a változások elsősorban a vállalkozásokat érintenék, a cégek az egymás közötti pénzforgalmat - bizonyos kivételektől eltekintve - csak bankon keresztül intézhetnék, valamint tagi kölcsönt is csak átutalással nyújthatnának. Állítólag az evás, ekhós vállalkozóknak és az átalányadózóknak is kellene számlát gyűjteniük, cserébe viszont megmaradnának ezek a kedvező adózási módok. Biztosnak látszik az a szabály, hogy a fizetéseket, a szociális támogatást és az újonnan nyugdíjba menők járandóságát is számlára utalnák, kivéve a kis összegeket.
Minden szigorításnál kulcskérdés a megfelelő szankcionálás a mulasztókkal szemben. A kormányfő által meghirdetett nulla tolerancia aligha kivitelezhető a gyakorlatban. Nem lehet ugyanis egy kalap alá venni az egyszeri, nem jelentős értékű mulasztást és a folytatólagos szabálysértést. Megkérdőjelezhető az is, hogy például feketefoglalkoztatásért nemcsak a cég tulajdonosa, hanem a bérügyekért felelős alkalmazott és az érintett foglalkoztatott közvetlen felettese is bírságolható lenne. Az sem lenne igazán korrekt megoldás, ha mondjuk az, akit feketemunkán kapnak, azonnal elveszíthetné szociális juttatását vagy nyugdíját.
Aggályosnak tűnik a házipénztár megszüntetésének ötlete is. Nem életszerű, hogy a cég vagy a vállalkozó minden apróságért átutalással vagy kártyával fizessen. A fiktív házipénztári összegek láthatóvá tétele indokolható szándék, viszont kényszervállalkozók tömegeit érinti. Nem beszélve arról, hogy az alkotmánybíróság egyszer már elmeszelte a házipénztáradó ötletét.
Az az elképzelés ésszerűnek tűnik, hogy a számlaadás elmulasztásáért az eddigieknél szigorúbban büntessék az eladót, az viszont már legalábbis aggályos, hogy a mulasztóknál az APEH becsülje meg az adóhiányt és a vállalkozónak kelljen bizonyítania a becslés tévességét.
