Meddig szemléljük még alulról a békát?
Megkönnyebbülésre még nincs okunk, de óvatos derűlátásra már igen: a világban mutatkozó kedvező jelek már nálunk is érzékelhetőek. A recesszió hatásának neheze még előttünk van, de úgy tűnik, a válság állását Churchill klasszikussá vált, az El Alamein-i csata után elhangzott mondásával jellemezhetjük a legjobban: ez ugyan még nem a vég kezdete, de bizonyosan a kezdet vége.
Amit két héttel ezelőtt még kérdőjelesen állítottunk, ma már ténynek látszik: megkezdődött a fordulat a világméretű gazdasági válságban. A pénzpiacokon már két hónapja töretlen az optimizmus, a részvényárfolyamok kisebb korrekciós időszakokkal együtt szárnyalnak, a befektetői kedv visszatérni látszik, a kormányok mentőcsomagjainak köszönhetően egyre több pénz kezdett mozogni. Ennek nyomán korábbi jóslatunknak megfelelően nő a bizalom a feltörekvő piacok felé, a nem amerikai papírok iránt is megugrott a kereslet, ezzel összefüggésben némileg gyengült a dollár, az olajár pedig tovább emelkedett.
Némi törvényszerű késéssel a reálgazdasági mutatók egy része is javulni kezdett. A mentsvárnak tekintett Kínában a növekedés gyorsabb a korábban vártnál, főként a magához térő feldolgozóipar jó teljesítménye miatt. Az Egyesült Államokban a munkanélküliség alakulásában és az ipari termelésben erőteljesen mérséklődött a növekedés, illetve a csökkenés üteme, és a legutóbbi prognózisok további javulást ígérnek. Világszerte emelkednek az üzleti bizalmi és fogyasztói hangulati mutatók, ami arra utal, hogy a gazdasági szereplők már kedvezőbbnek ítélik a kilátásokat. Ez visszahat a fogyasztásra és a vállalatok teljesítményére, ugyanolyan öngerjesztő folyamat, mint az elmúlt hónapokban a visszaesést erősítő borúlátás volt.
Korai még azonban az eufória, a tőzsdék száguldása jelentős részben egyelőre a jó hírekre kiéhezett befektetők gyors és kissé túlzott hangulatváltásának köszönhető. Bár a fordulat jelei jól látszanak, annyira azért nem javult a helyzet, amennyire az árfolyamok emelkedtek, sokkal inkább arról van szó, hogy a tavaly őszi, pánikszerű és józan ésszel nem indokolható óriási zuhanás részleges korrekciója történik. Sokadszor igazolódik be, hogy a pénzpiacok nagy kilengéseit a lélektani tényezők nagyon nagy részben befolyásolják.
A növekvő optimizmus ellenére a recesszió egyelőre folytatódik, a napokban közzétett európai prognózisok például az eddigieknél sötétebb festenek, és nagyobb visszaesést jósolnak. Ha a válságban fordulóponthoz érkeztünk is, a kilábalás igen hosszú folyamat lesz. Az ipari termelés, ha lassabban is, de még mindig csökken, a munkanélküliség növekszik, a húzóágazatok gyengélkednek. A fellendülést nehezíteni fogja, hogy a válságkezelő intézkedések nyomán mindenhol elszaladt a költségvetési hiány, az államok eladósodtak, és évekbe telik, amíg visszatérnek az egészségesnek tekintett szintre. Ennek árát a lakossággal fizettetik meg, ami hosszú ideig visszafogja majd a fogyasztás növekedési tempóját.
Mindez igaz hazánkra is. A csütörtökön ismertetett makrogazdasági adatok meglepően jók voltak, és a kedvező irányú fordulat megindulására utaltak. Az ipari termelés márciusban már emelkedett, igaz a tavalyi bázis kirívóan alacsony volt. Egyértelmű azonban a visszaesés lassulása, az előző évhez képest a csökkenés januárban még csaknem 30 százalékos volt, márciusban ennek alig több mint fele. Az elemzők ennek alapján éves szinten 15 százalék körüli szűkülést várnak, az év utolsó két hónapjára pedig már bővülést. Az óvatos optimizmusra okot adnak a kiemelkedően jó külkereskedelmi adatok is, az első negyedévben csaknem 200 milliárd forintos többletet értünk el, amire tíz éve nem volt példa. Az már csak hab a tortán, hogy az első négy hónap költségvetési hiánya is sokkal jobb a vártnál.
Nyitott gazdaság révén a kedvező belső folyamatokat erősítheti a javuló külső hangulat. A befektetői bizalom visszatérését mutatja a BUX szárnyalása és a forint meglepően gyors erősödése, valamint az, hogy a külföldi vevők ismét elkezdtek magyar állampapírokat vásárolni. Mindez a jegybanki irányadó kamat várható csökkentésével együtt ösztönzőleg hat a gazdaság egészére. Talán nem korai kijelentenünk, hogy a második negyedévben túljutunk a válság mélypontján és elindulhatunk felfelé. Ha ez igaznak bizonyul, a GDP éves csökkenése is kisebb lesz a mostani előrejelzés szerinti hat százaléknál és négy százalék körül megáll.
Ehhez persze a külső és belső körülményeknek egyaránt kedvezően kell alakulniuk, arról nem is beszélve, hogy eleve mélyről indulunk. Kissé közönséges példával élve eddig alulról szemlélhettük a békát, rövidesen vele egy szintre juthatunk, de még sok idő kell ahhoz, hogy felülről nézhessünk rá. A lakosság jó ideig nem fogja érzékelni a fordulatot, a makromutatók hidegen hagyják, a megszorításokat viszont közvetlenül megszenvedi. Ezekre azonban a független szakértők egybehangzó véleménye szükség van ahhoz, hogy a belső egyensúly helyre álljon és valóban tartós növekedés kezdődjön.
A vártnál kedvezőbb helyzet nyomán esély van arra, hogy ez a folyamat hamarabb, már a jövő év elején elinduljon. Ennek előfeltétele, hogy a költségvetés rendbe tételével párhuzamban lépések történjenek a gazdaság ösztönzésére és az elengedhetetlen reformok megkezdésére. Ha ez megtörténik, két-három év alatt messze túljuthatunk a válságon. Ha nem, továbbra is marad a béka alatti perspektíva.
