Meddig marad a német külügyminiszter?

Az idén 50 éves Westerwelle annak idején az FDP ifjúsági szervezetének legfiatalabb vezetője volt és általában igen gyors karriert tudhatott maga mögött. A tanult jogász kiváló szónok, sikeresen kampányolt s az sem vetette vissza, hogy - néhány más vezető német politikushoz hasonlóan - nyíltan vállalta másságát. Angela Merkel kormányában az alkancellári posztot is betöltötte, de onnan idén távozott, miután pártja – Westerwelle elfoglaltságára hivatkozva- Philipp Rösler személyében új elnököt választott. Sokan már akkor várták, hogy a külügyminiszterként egyáltalán nem sikeres politikus távozik a tárca éléről is, ám Westerwelle maradni kívánt. Különösen vitatottnak bizonyult azonban döntése, hogy Németország tartózkodjék az ENSZ Biztonsági Tanácsában, amikor Berlin fő szövetségesei megszavazták a katonai lépéseket Kadhafi líbiai rendszere ellen. Westerwelle döntését csak az ellenzék helyeselte. Csaknem ilyen kínosnak bizonyult, amikor a miniszter legutóbb, a líbiai fejlemények tükrében, arról beszélt: a rendszer bukását a Líbia elleni gazdasági szankciók, az utánpótlás elvágása kényszerítették ki. S nem tett említést a döntő tényezőről, a NATO-erők beavatkozásáról – amiből Németország kimaradt.

A napokban, az FDP frakció-ülése kapcsán. német lapok arról cikkeztek, hogy Westerwelle ott felveti majd a bizalmi kérdést s ha a bizalmat nem kapja meg (ami valószínűnek tűnt) kiválik a kormányból. Erre azonban nem került sor – helyette Rösler pártelnök hangoztatta a nyilvánosság előtt, hogy Westerwelle ismeri és végrehajtja a párt politikáját. Azaz feltehetően kötelezte magát, hogy nem hoz további, az FDP presztízsének ártó döntéseket. Az ügy elnapolása feltehetően összefügg a küszöbön álló tartományi választásokkal. Azokon az FDP-nek veszteségekre kell készülnie (akárcsak az a korábbiaknál történt) s a belső leszámolás választások előtt nem látszott célszerűnek.

A német média szerint azonban Westerwelle csak időt nyert, csatát nem. Több vezető lap szerint kiszemelt utóda Werner Hoyer, a külügyminisztérium két államminiszterének egyike. Az idén 60 éves közgazdász ugyancsak az FDP régi tagja, korábbi külpolitikai szóvivője és főtitkára, aki már 1994-98 között is dolgozott külügyi államminiszterként. (Egyébként mind akkor, mind később képviselte kormányát a Német-Magyar Fórum tanácskozásain). Tartózkodóan fellépő szakember, aki feltehetően azt remélte, hogy a tárca élén is a belpolitikával foglalkozó főnöke rábízza majd a szakmai döntéseket - de másként alakult. Hoyer így legutóbb a Frankfurter Allgemeine Zeitungban maga érkezett a német külpolitika alapjairól – anélkül, hogy cikkében akárcsak megemlítette volna még-főnökét.

Guido Westerwellének nem sikerült pártpolitikusból államférfivé válnia, hangzott bírálóinak ítélete. Holott erre éppen a liberálisoknál volt példa: Hans-Dietrich Genscher, vagy Otto Graf Lambsdorff, bár kis pártból jöttek, a német külpolitikai világszerte elismert képviselői voltak. Mások felemlítik, hogyan vált hajdan a tornacipőben-trikóban járó zöld politikusból, Joschka Fischerből ugyancsak általánosan elismert külügyminiszter.
Werner Hoyer legalábbis „stabilizálhatja” majd a helyzetet, írták róla. Hogy azután a csere a következő, 2013-ban esedékes választáson meg tudja-e menteni a 93 FDP-képviselő legalább egy részének a mandátumát, nyílt kérdés.

További írásokat olvashat Németországról a