Már készülnek az újabb pénzügyi válságra
Nem az a feladat, hogy a következő válságot megpróbáljuk elkerülni. Azon kell gondolkodnunk, hogyan fogunk tudni gyorsabban úrrá lenni rajta – mondja Kondor Péter. A Közép-európai Egyetem közgazdasági tanszékének adjunktusa nemrég a pénzügyi világ egyik legrangosabb elismerésének számító Smith Breeden-díjban részesült.
Miről szól a The Journal of Finance című szaklapban megjelent tanulmánya, amelyért az elismerést kapta?
Tanulmányomban a befektetői csoportok viselkedését vizsgáltam. A bajba került vállalatok részvényeinek értéke látszólag túl hosszan csökken: a válság legmélyebb pontján ezek az értékpapírok gyakran irreálisan alacsony értéken cserélnek gazdát. Arra a kérdésre kerestem választ, vajon mi lehet az oka annak, hogy még a jelentős tőkével rendelkező befektetők sem vásárolnak eleget ezekből a részvényekből ahhoz, hogy gátat vessenek az árak esésének. Még akkor sem, amikor a részvények ára már elég vonzónak tűnik.
Mostanában többen sugallják: válságban van a közgazdaságtan.
A pénzügyi vihar közepette sokan hibáztatják a közgazdászokat. Azt állítják: az egész világot megrázó válság kirobbanása jelzi, hogy a pénzügytudomány megbukott. Szerintem ez félreértés. A közgazdaságtan tudományától nem várható el több annál, mint hogy a kríziseket ritkábbá, következményeiket kevésbé súlyossá tegye. Elkerülni őket soha nem fogjuk. Az, hogy a következő válság mikor és milyen formában fog bekövetkezni, megjósolhatatlan. A pénzügyi szektor részei ugyanis időről időre "elromlanak".
Jó nyomon járnak-e a szigorúbb szabályozást követelők?
Azt, hogy hogyan kerüljünk el egy újabb másodlagos jelzálogpiaci válságot, pontosan tudjuk. Tisztában vagyunk azzal, milyen szabályozásokat kell megváltoztatni. De szinte biztos, hogy a következő válság nem a jelzálogpiacról fog indulni, hanem valamely más területről. A szabályozás önmagában már csak azért sem jelent megoldást, mert mint kiderült: a mostani válság részben éppen a korábbi regulák eredménye. A bankokra vonatkozó túl szigorú tartalékképzési előírások alól a pénzintézetek úgy próbáltak mentesülni, hogy külön vállalati egységeket hoztak létre a legkockázatosabb befektetések kezelésére. Ezek formálisan nem hozzájuk tartoztak, így a bankoknak nem kellett tartalékot képezniük a kockázat fedezésére. Amikor viszont kirobbant a válság, hirtelen kiderült, hogy mégiscsak hozzájuk tartoznak, mert nincs más, aki a veszteségeket állná. Vagyis minden erős reguláció egyúttal kiskapukat is teremt, és nagyobb bajba kerülhetünk miattuk, mint korábban voltunk. Éppen ezért – egy hasonlattal élve – nem az a feladat, hogy bonyolult szabályokat találjunk ki a következő tűzeset elkerülésére. Azon kell gondolkodnunk, hogyan fogjuk tudni gyorsabban eloltani a tüzet.
Milyen "tűzoltási" ötletekkel álltak elő közgazdászok?
Az egyik felismerés a válság nyomán az, hogy a pénzügyi piacok jól tudják kezelni az egyéni kockázatokat – például azt, hogy egyvalaki nem tudja fizetni a jelzálogát –, viszont rosszul tudják kezelni az aggregát kockázatokat, amikor sokan egyszerre kerülnek bajba. Úgy tűnik, hogy ez utóbbi esetben a jelenlegi pénzügyi struktúrában az egyetlen lehetőség a gazdaság működőképességének megőrzésére az, hogy az állam beavatkozik és megmenti a bankokat. Sokan gondolkodnak olyan sémákon, amelyek a pénzintézeteket arra ösztönöznék, hogy magukat biztosítsák ezekre az esetekre és legközelebb ne az államnak kelljen beavatkozni.
Egyes elemzők szerint W-alakú lesz a válság lefolyása, azaz rövid fellendülés után erős visszaesés következik. Akadnak, akik párhuzamot vonnak a 30-as évek nagy gazdasági világválságával.
Az adatokból elég jól látszik, hogy ez a válság messze nem lesz olyan mély, mint a nagy gazdasági világválság. Részben annak köszönhetően, hogy Ben Bernanke, a Fed elnöke ügyesen és gyorsan alkalmazta a közgazdaságtan számos olyan eredményét, amely az elmúlt 15 évben született. Nekem az a tippem, hogy 10 év múlva rég túl leszünk rajta, és senki se fogja érteni, hogy mi volt ez a nagy pánik.
