Malév: Putyinék már a spájzban vannak

Bár privatizációs sikertörténetről aligha beszélhetünk, a gazdasági válság következményeivel küzdő kormány örülhet, hogy időben megszabadult a Malévtól, és most legalább ezzel a csődtömeggel nem neki kell közvetlenül megbirkóznia. A tulajdonos választás ugyan közel sem tűnik szerencsésnek, viszont Borisz Abramovics cége arra jó volt, hogy fedezze az azóta termelt, becslések szerint 30-40 milliárdos veszteséget. A légiközlekedés válságát és az oroszországi üzleti belharcokat Abramovicsék nem is tudták túlélni és teljesen kiszorultak erről a piacról.

A de facto váltás a Malévnál a múlt hét végén megtörtént, az eddigi orosz tulajdonosok távoztak a vezetésből, a jogi háttér rendezése és az irányítás kérdése azonban még megoldásra vár. A magyar állam sem tétlenkedhet, mivel végső soron a mi légitársaságunkról van szó, amelynek további működését valahogy biztosítani kellene. Akkor kerülne a legnagyobb bajba a kormány, ha az új tulajdonosok élnének az eredeti privatizációs szerződés adta lehetőséggel, és felajánlanák visszavásárlásra a céget. Még ha ingyen is kapná vissza is a Malévot, a veszteségek és a tartozások fedezése óriási összegeket emésztene fel, amire most aligha lennének források.

A kormány a jelek szerint a másik utat választja, azaz tudomásul veszi, hogy a légitársaság lényegében moszkvai irányítás alá kerüljön. Abramovics kiszállásával ugyanis a 49 %-ot birtokló AirBridge tulajdonosává a hitelező, az orosz állami tulajdonú Vnyesekonombank válik. A Malévban a formális többség két magyar magánszemély kezében van, ami várhatóan a jövőben is megmarad, mert ez elengedhetetlen az uniós jogosítványok megőrzéséhez. A magyarok azonban az üzlet nagyságrendjéből ítélve minden bizonnyal a külső befektetőktől függnek, pénzforrásaikat vélhetően azok biztosítják.

A fentiek ismeretében logikus, hogy a magyar-orosz kormányközi tárgyalások egyik témája hónapok óta a Malév jövője. Állítólag szóbeli egyetértés született arról, hogy légitársaságunk irányítását az Aeroflot veszi át, a finanszírozást pedig a már említett orosz bank biztosítja. Ezért a megoldásért az érintettek sem rajonganak, mert ezzel ugyan erősítik pozícióikat Európában, viszont nekik kell majd kifizetniük a cég adósságait és a működés veszteségeit vállalniuk mindaddig, amíg jobb idők nem jönnek. A pénzügyi válság pedig Oroszországot még hazánknál is sokkal jobban sújtja, az anyagi háttér megteremtése nekik sem lesz könnyű.

A Malév a legtöbbel a Budapest Airportnak tartozik. A Ferihegyet üzemeltető cég eladása valóban privatizációs sikerként értékelhető, különös tekintettel az azóta bekövetkezett fejleményekre. A légiközlekedés visszaesése, az általános forgalomcsökkenés mindenhol drasztikusan lefaragta a nyereségeket. Ferihegy eddig távolról sem teljesítette az új tulajdonos megtérülési elvárásait. Miközben több tízmilliárdot kell a továbbfejlesztésre fordítania, bevételei alig nőttek, sőt a Malév fizetésképtelensége miatt a pénzügyi helyzete romlott, egyes hírek szerint néhány alvállalkozójának már kénytelen késve fizetni.

Bajait tetézte a dolgozók egy részének sztrájkja, amely nem csupán közvetlen veszteséget okozott, de hosszú távon is kedvezőtlen hatása lehet. A szakszervezettel azóta sem tudtak megállapodni, ami nem véletlen: a cég gazdaságosabb működést, költségcsökkentést akar, a dolgozók viszont félnek ettől és ellenzik. Megegyezés híján a munkabeszüntetés bármikor kiújulhat, bár ezt a külföldi sztrájktörőkkel már kezelni tudják. Ezzel együtt a racionalizáló lépések késlekedése és az általános recesszió együttesen azt eredményezik, hogy a német tulajdonos elfelejtheti a vásárláskor kalkulált nyereséget.