Májusban dől el, lesz-e újabb megszorítás
A Fidesz-kormány legújabb konvergenciaprogramjából leginkább az derül ki, hogy mindenképpen szabadulni akar a túlzottdeficit-eljárástól. Ez nem is lehetne gond, ha a benne foglalt ígéretek már tények lennének, de még nem azok: Orbánék eddigi makrogazdasági prognózisaiból egyetlen fontos mutató sem jött be, ezért volt szükség az egymást követő kiigazításokra. A mostani, igencsak optimista előrejelzésüket látva nehezen hihető, hogy ezúttal másképp lesz.
A Brüsszelnek elküldött konvergenciaprogram jelentősége abban áll, hogy az Európai Bizottság annak ismeretében ítéli meg, teljesíteni tudja-e az ország a költségvetés tartós stabilitásával kapcsolatos uniós elvárásokat. Nem csupán a hiány 3 százalék alatt tartásáról van tehát szó, ahogy a kormány beállítani igyekszik, hanem a magyar gazdaság kilátásairól, a fenntartható növekedés esélyeiről, a költségvetési egyensúly hosszabb távú biztosításáról. Ezt Orbánék is pontosan tudják, ezért demagóg népbutítás annak hánytorgatása, miért várnak tőlünk többéves prognózist, miért nem elég a hiánycél egy-két évi elérése.
Ugyancsak tudatos félrevezetés számon kérni Brüsszelen, miért nem fogadja el csont nélkül a programban szereplő mutatókat. Egyszerűen azért, mert nem tényadatokról, hanem jóslatokról van szó, és az elmúlt három évben még véletlenül sem teljesültek Orbánék előrejelzései a makrogazdasági pályáról. A gazdaság rendre rosszabbul teljesített, mint ígérték, a költségvetési hiány az egekbe szökött volna, ha nem hoznak sorozatban korrekciós, megszorító intézkedéseket: csupán az elmúlt két évben 1200 milliárd forintos kiigazításra volt szükség, miközben a magánnyugdíjpénztárak 3000 milliárdos vagyonát is felélték. Ráadásul a hiányt olyan unortodox, egyszeri lépésekkel igyekeztek tartani, amelyek hosszabb távon nem fenntarthatóak, és drasztikusan csökkentik a növekedési potenciált.
A közvélemény becsapása tehát azt állítani, hogy a számok alapján mindenképpen be kellene szüntetni az ellenünk folyó túlzottdeficit-eljárást. Eddig valójában csak tavaly sikerült 3 százalék alá szorítani a hiányt, 2010-ben 4,2 százalékos volt, 2011-ben pedig a nyugdíjpénzek lenyúlása nélkül 5,5 százalék lett volna. Ami a jövőt illeti, a mostani konvergenciaprogramban szereplő idei és középtávú prognózis jóval optimistább, mint minden más szakértői elemzés, a növekedést, a bevételek nagyságát, a kockázatok mértékét illetően egyaránt. A cél nyilvánvalóan az volt, hogy kimutassák, nagyobb megszorítások nélkül is stabilan tartható az elvárt hiányszint.
Az uniós szakértők azonban – az eddigi tapasztalataik alapján is – nem a propagandának, hanem a realitásokon alapuló számításoknak hisznek. Azok pedig óvatosságra intenek, és korántsem adnak okot nagy derűlátásra. Orbánék Varga Mihály szavai szerint arra alapoznak, hogy már az idén beindul nálunk a növekedés, köszönhetően a tavalyinál várhatóan jobb mezőgazdasági teljesítménynek, a külső környezet javulásának, az MNB élénkítő hitelprogramjának, valamint a kedvező államháztartási folyamatoknak. Ezek nyomán az idén 0,7 százalékos, jövőre 1,9 százalékos, a további években pedig már 2 százalék feletti lesz a növekedés.
