Magyarország rosszabbul teljesít

- A jövő évi költségvetés kétszázalékos növekedéssel számol. Nem hiszem, hogy akár egyetlen elemző is reálisnak tartaná ezt a számot.

– Természetesen én sem bízom ebben. De ez a kisebbik baj. Nagyobb gond, hogy nem látom a gazdasági növekedés összetevőit sem. A beruházási aktivitás évek óta nem nő, csak egyes szegmensekben van minimális elmozdulás. A kormány persze építhet a nettó exportra is. Ám ez sem tűnik jó ötletnek. Hiszen az export eredményessége számos tényezőtől függ: a magyar áruk versenyképességétől és nyilván a külföldi piacoktól is.

– De miért számol a kormány a nyilvánvalóan elérhetetlen növekedéssel?

– Ez már kampánypolitika: a „túlbecsült” értékkel védi önmagát a kormány. Ha a választás előtt valamelyest költekezésbe kezdenének – aminek azért szerencsére korlátokat szab a józan ész és az Európai Unió –, mindig hivatkozhatnak arra: a növekedés miatt lehetséges a többletkiadás. Aztán tavasszal feketén-fehéren kiderül, mi volt az igazság.

– Csakhogy addig is – a rossz tervezés és az egyszeri intézkedések miatt – állandósul a kiigazítási kényszer. Az idei büdzsét is újra – immár sokadszor – korrigálni kellett. Ráadásul az ezzel járó bizalomvesztés tovább ronthatja a növekedési kilátásokat is, nem?

– A magyarországi gazdasági szereplők az elmúlt évtizedben már hozzászoktak a gyakori kiigazításokhoz. Nem hiszem, hogy az amúgy ingatag befektetői bizalmat ez továbbrombolná. De próbáljunk meg optimisták lenni!

– Ön az?

– Attól, mert én nem látom, hogyan lesz így növekedés, még történhet csoda. Elvégre 2006-ig a négy százalék átlagos növekedésnek számított Magyarországon is.

– De ön is utalt rá: jövő tavaszig legfeljebb osztogatás várható, nem gazdaságpolitikai fordulat. Akkor milyen csoda jöhet néhány hónappal a választás előtt?

– Kampányidőszakban tényleg nem várhatók érdemi lépések. Ezt a befektetők is tudják, úgyhogy kivárnak. Persze ha két választás között is hallani a kampányzajt, az azért baj. De szerintem a külső környezet élénkülésében bízhatunk. Tudtuk előre 2012-ben is, hogy 2013 jobb év lesz, s már biztos az is: 2014-re további javulás várható.

– Bár az egész kontinens kifelé tart a válságból, Magyarország még mindig rosszabbul teljesít. Még a környező országokhoz képest is.

– Igaza van. A kormány évek óta hiába próbál építeni a külső élénkülésre. De akkor is azt állítom: amikor a kétszázalékos növekedés esélyeit latolgatjuk, csakis a külső körülményekben bízhatunk.

– Kétségtelen. Már csak a jövő évi büdzsétervezet miatt sem várnék gyarapodást a belső folyamatoktól. Mondok egy példát: a közmunkaprogramra harmincmilliárd forintos keretet különített el a kormány. Miközben a közmunkával legfeljebb a kiadások nőnek, GDP-termelő és munkahelyteremtő hatása nincsen a programnak.

– Ugyan lehetne ilyen hatása, csak a többlépcsős folyamat megrekedt az első szinten. A kormány nagyon helyesen megmozdított egy korábban immobil réteget. Ám hosszú távon ennek akkor van értelme, ha a közmunkásoknak legalább harmada átkerül az értéktermelő magánszektorba. Különben az erre elkülönített keret kidobott pénz lesz. Nem láttam erről érdemi tanulmányokat, és igencsak szkeptikus vagyok az eredményességet illetően. Ráadásul itt is felvetődik a növekedés problémája: olyan országban, ahol nem éri el a gyarapodás a két százalékot, sem lehetőség, sem valós igény nincs új munkahelyekre.

– A kormány a gazdaság kifehérítésétől is remél többletbevételeket. Csakhogy miközben az online pénztárgépek bevezetése ezt a célt szolgálná, a tranzakciós illeték emelése a készpénzforgalmat erősíti, vagyis a szürkegazdaságot. Ön szerint melyik hatás lehet az erősebb?

– Ezt nehéz megmondani. Tankönyvi tétel, hogy az új adó – rossz adó. Sosem lehet pontosan tudni, mennyi bevételt hoz, viszont belezavar a gazdasági folyamatokba. Másfelől az ilyen intézkedéseknek két oldaluk van. Mert az online pénztárgép bevezetésével hiába nő az adózási hajlandóság, a befizetett összeggel arányosan csökken a vállalkozóknál maradt pénz. Ezért visszafoghatják kiadásaikat. Vagy elbocsáthatnak dolgozókat. És ez persze szintén nehezíti a gazdaság beindítását. Nem szabadna újabb és újabb adókkal fenntartani a költségvetési egyensúlyt. Inkább a kiadási oldalt kéne kissé lefaragni.

– De nem mindegy, hogyan. Feltételezem, ön sem az olyan ad hoc intézkedésekre gondol, mint, mondjuk, a felsőoktatás koncepció nélküli, drasztikus megvágása.

– A közgazdász feladata, hogy jelezze: a kiadási oldalon kell keresni a megoldást. A politikusnak jóval összetettebb a dolga: el kell döntenie, kinek adjon, és kitől vegyen el. Más kérdés, a felsőoktatás esetében olyan struktúrából vontak el forrásokat, amely alulfinanszírozott volt eddig is. Nem kérdés, a tartós növekedés beindításához a következő kormánynak – akkor is, ha a politikai erőviszonyok nem változnak lényegesen – számot kell vetnie azzal, mit örökölt. S a jövőben tartózkodnia kell a nehezen értelmezhető ötletektől.

– Úgy érti: ha a Fidesz-kormány maradna 2014-ben, megkezdené a gazdaság konszolidálását?

– Kénytelen lenne. Mondjuk az „elmúltnégyévezéssel” problémái akadnának. De akárki kerül is hatalomra, új lapot kell nyitnia, ha meg akarja állítani a lecsúszást. Az állam már nem bírja el a terheket. Nincs annyi kapacitás Magyarországon – hacsak nem tör fel kőolaj az Alföldön –, hogy ennyi államosított intézményt eltartsunk.

– Felcsuti Péter mondta nemrég a 168 Órának: az államkapitalista rezsim, amelyet a kormány épít, tartós is lehet. Már csak azért is, mert a rendszer kegyeltjeinek, az új tőkésosztálynak nem érdeke a változás.

– Ez nem igaz. Az új tőkésosztály lenne az első, amely túlzónak érezné az állami beavatkozást, mert akadályozza a fejlődésben. De tény: van nemzetközi példa arra, hogy a pangás és a relatív visszaesés évekig elhúzódhat. Argentínában ez az állapot évtizedekig tartott. És bár az én optimizmusom sem szilárd, mégis azt remélem: itt, Európa közepén ez nem történhet meg. Európa túljutott egy nehéz időszakon, amikor a közös értékek elveszni látszottak, és minden ország megpróbálta a maga útját járni. Ám mostanra, a válság enyhülésével, erősödött az alkalmazkodási kényszer. És Magyarország nem tudja ebből kivonni magát. Nem lehet elszigetelődnünk.