Magyar Nemzet I.

2012. szeptember 5., 13:12

Azt állítja a Magyar Nemzetben
Szabó Anna, hogy most már „hivatalosan is elismerést nyert, hogy Simor András, az MNB elnöke a világ tíz legrosszabb jegybankára között található, belorusz kollégájával ketten vezetik hátulról az európai rangsort a Global Finance listáján”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy nincs európai rangsor, és ami van, az nem hivatalos. Először is: a Global Finance című havi folyóirat egyszerűen egy olasz tulajdonban lévő amerikai pénzügyi szaklap, amely mindenféle összeállításokat és listákat csinál, hogy ezzel jobban eladja magát. Másodszor: az európai rangsor nem az Európa Tanács 47 tagállamából állt össze, hanem csupán 11 kiválasztott országból, 36 európai bankelnök tehát eleve nem is szerepel benne. Harmadszor: Simor minősítése pontosan olyan rossz (pontosabban közepes), mint Dél-Korea és India jegybankelnökéé, és jobb, mint a japán központi bank vezetőjéé. És végül, negyedszer: a vizsgált kritériumok alapján – infláció, gazdaságélénkítés, árfolyam-stabilitás – az MNB és elnöke nem a saját rossz munkája miatt maradt alul másokkal szemben, hanem azért, mert az Orbán-kormány két százalékkal fölemelte az áfát, további adóemelésekkel ugyancsak növelte az inflációt, majdnem egy éve húzza-halasztja az IMF-tárgyalásokat, és ezzel ide-oda rángatja a forintot, kiszámíthatatlan gazdaságpolitikájával pedig recesszióba rántotta a gazdaságot. Orbánnak egyes, Simornak felmentés. Csak így, nem hivatalosan.

Szerdán közölte az Eurostat legfrissebb becslését a háztartások tényleges fogyasztásáról az Európai Unió tagállamaiban. A mutató azt méri, hogy az egyes országok lakosai mennyi árut és szolgáltatást tudnak megvásárolni, az eltérő árszintek kiegyenlítése érdekében pedig vásárlóerő-paritáson számolnak.  A magyar adat 2024-ben sem mutatott érdemi előrelépést, az EU-átlagtól továbbra is jelentősen elmaradunk.