Levél a szerkesztőhöz

Tőkés László az alábbi nyilatkozat közzétételére kérte lapunkat.

Cs. Gyímesi Éva, az erdélyi magyar irodalmi és akadémiai élet közmegbecsülésnek örvendő nagyasszonya szerint e hónap elején Magyarországon visszafordult az idő. Üzenet Erdélyből címmel rendhagyó interjút adott a 168 Óra című hetilapnak. Hivatkozott szövegében – egyebek mellett – nem kevesebbet és nem mást állít, mint a következőket:
– Véleménye szerint „1989 óta sehol sem rombolták le olyan gyorsasággal a jogállamot, mint Magyarországon. Orbán Viktor ebben ®csúcstartó – mondja a professzor asszony, hazánk jeles miniszterelnökét egyenesen Meèiar, Fico, Slota és Kaczyñski „populista vezetőkkel” tartva egy sorba illőnek.
– Megítélése szerint az Orbán-kormány a magánnyugdíjpénztárak államosításával „lényegében ugyanúgy járt el, mint hajdan Rákosiék, akik szintén a közérdekre hivatkozva, egyszerűen elkobozták a földeket”.
– Lényegében a magyar nemzet létét kérdőjelezve meg, Cs. Gyímesi Éva a továbbiakban ekképpen fogalmaz: a Fidesz politikusai „folyton a »magyar emberek« nevében nyilatkoznak, mintha létezne ilyen homogén közösség”.
– A riporter azon képtelen gondolatára rájátszva, amely szerint a jelen viszonyok között a magyarországiaknak – „a diktatúra elől menekülve” – netalán Romániában kellene „védelmet keresniük”, a kolozsvári írónő az anyaország rovására, összehasonlításképpen megállapítja: „Romániában most minden nézet megfogalmazódhat az anyanyelvű médiában anélkül, hogy retorziótól kellene tartani. A román média egy része pedig jelenleg még mindig jelentős ellensúlyt képvisel a hatalomhoz való viszonyában.”
– Interjújában Gyímesi tanárnő „az úgynevezett Trianon-törvényt” egyenesen demagógnak tartja. Véleménye szerint „Magyarország mai kormánya... nem illetékes abban, hogy »kárpótoljon« minket Trianonért. Ennyi évtized elteltével ráadásul végképp értelmezhetetlen a nemzetegységesítés”.
Ha jól megnézzük, a Cs. Gyímesi Éva által megfogalmazottakat – mutatis mutandis – egykor akár maga Rákosi Mátyás, mostanság pedig akár Meèiar vagy Slota is mondhatta volna. Az pedig már csupán a sors diszkrét iróniája, hogy ugyanezek a szólamok az aktuális kis-magyarországi balliberális rettegőkórus szájába is tökéletesen beleillenek.

Mindezekre ráadásképpen az már csupán „hab a tortán”, hogy ebben a szövegkörnyezetben a hírhedt „erdélyi másként gondolkodó” szerény személyemről azt állítja, hogy 1993-ban „román- és zsidóbérencnek” neveztem volna őt magát.

A „fasisztázással” és „antiszemitázással” végletesen elfertőzött posztkommunista és álliberális politikai diskurzus jelenlegi viszonyai között ennek az álságos minősítési kísérletnek a visszautasítását kiváltképpen fontosnak tartom.

Cs. Gyímesi Éva professzor asszony egyszerűen – hazudik. Soha senkiről nem mondtam, hogy „zsidóbérenc” volna, és magát a megjelölést is elutasítandónak tartom.

Sajnálatosnak ítélem, hogy jobb sorsra érdemes erdélyi irodalmárunk érvek híján az én befeketítésemmel próbálja pozicionálni és viktimizálni magát.

Kikérem magamnak, hogy antiszemita voltomat inszinuálja – és ezek után a legkevesebb, amit elvárok, hogy a nyilvánosság előtt bocsánatot kérjen tőlem, valamint a netalán félrevezetett zsidó – és román – testvéreinktől.

Apropó: Gyímesi Éva. Személyes formában vele a kilencvenes évek elején, Kolozsváron találkoztam, éspedig abban az időben, amikor a nagy nyilvánosság előtt – egyebek mellett – határozottan szembeszállt az erdélyi autonómiapolitika meghirdetésével, valamint az önálló Bolyai-egyetem helyreállítására irányuló törekvésünkkel. Akkor és ott személyes kapcsolatunk azért szakadt meg, mivel én a magam részéről elfogadhatatlannak, már-már megbocsáthatatlannak tartottam, hogy a posztkommunista román nacionalizmus tobzódásának a körülményei között ő Borbély Imre temesvári elvbarátomat és harcostársamat nem átallotta „gépfegyveres” nacionalista extremizmussal megvádolni.

Az akkoriakból és az utóbbiakból is úgy tűnik, hogy a professzor asszony nemzetfóbiában szenved, amely komoly kezelésre szorul. Ezt annál is nagyobb sajnálattal állapítom meg, mivel 1989-béli üldöztetéseim sötétlő korszakában az ő erkölcsi támogatásának örvendhettem, amire mind a mai napig hálás szívvel gondolok vissza.

Nagyvárad, 2011. február 28.

Tőkés László

Tőkés László nyilatkozatát elküldtük Cs. Gyímesi Évának is, aki azonban nem kívánt reagálni. Megjegyezzük, hogy a lapunkban megjelent interjút Cs. Gyímesi Éva látta és jóváhagyta.

A szerk.