Leparkoltál? Nyomd be a klímát!

Megdöbbentő, de tény: Texas déli részén jó néhányan úgy vásárolnak be, hogy közben üresben járatják a kocsit. Az indok: májustól októberig agybuggyantó meleg van. Az emberek egy része úgy gondolja: túlmelegedne a járgány mire visszatérne a vásárlásból. Így aztán járatják a motort, nyomatják a parkoló kocsiban a klímát.

Hasonló a helyzet a könyvtárak vagy uszodák előtt is. Gyakori, hogy míg a csemeték új olvasnivalót keresnek vagy az usziban róják a hosszokat, anyuka vagy apuka a klimatizált járgányban telefonál vagy alszik. A kocsit leállítani akkor sem szokás, ha az itteniek megállnak beszélgetni az utcán: ennek időtartama lehet 10, 20 vagy éppen 50 perc.
Üresben járatják a motort akkor is, ha gyerekeikre várnak az iskola előtt. Mert ugye tikkasztó meleg van...

Kit érdekel, hogy közben a kipufogó mennyi széndioxidot köp a levegőbe? Melegház-hatás, klímaváltozás: sokaknak ismeretlen fogalmak a texasi hétköznapokban. Azon kevesek foglalkoznak vele és tesznek ellene, akik iskolabusszal (amúgy ingyenes), gyalog vagy kerékpárral küldik, kísérik gyerekeiket suliba.

Az iskolákban alig propagálják a környezetbarát életmódot. De van jó példa is: kirándulások előtt a nebulók egy levéllel térnek haza; benne kérik a szülőket, hogy az elemózsiát és az italokat környezetbarát anyagokba csomagoljanak be, hogy el lehessen dobni!

Nejlonzacskó-hegyek

Az „I-45“-autópálya Houston és Galveston közötti szakaszán hatalmas táblák hirdetik: „Think green. Be green.“, Gondolkozz "zölden", legyél "zöld". Az üzletekben ugyanez a szlogen. De mi a realitás?

Vegyük az élelmiszerboltokat. A parkolókban plakátok figyelmeztetnek: „Don´t forget your reusable bags!“, ne feledkezz meg az újrahasznosítható szatyrokról! A kasszák viszont úgy vannak kiépítve, hogy a pénztárosnak az árut műanyagzacskóba kell süllyesztenie: egy forgatható kereten lógnak fehér batyuk százai. Az amerikaiak nagy része természetesnek véli ezt a szolgáltatást – itt a vevő király, ő nem pakol.

A vásárló műanyagzacskó-hegyekkel megrakva tolja bevásárlókocsiját az autóhoz. A boltokban vannak ugyan kihelyezve zacskógyűjtők; de nem látni senkit, akik a kiürített zacskót visszavinné és kidobná.

Ha esetleg környezettudatos a vásárló, akkor otthon a zacskókat a „bin“-be teszi. A piros ládát hetente egyszer kirakja a járda szélére, hogy a „curbside collection“, vagyis a begyűjtés keretében elvigyék. A járda menti gyűjtőprogram azonban még nem mindenütt működik Houston és Galveston táján.

Környezetbarát vevő

Azért ilyen is akad. Ők általában más államokból vagy Európából származnak. Úsznak az ár ellen, nem kell nekik semmiféle nejlontáska. Viszik újrafelhasználható táskáikat vagy összecsukható kis dobozaikat és maguk pakolják el a vásároltakat. Előtte erre engedélyt kérnek a pénztárostól, aki csodálkozik ugyan, de örül, hogy nem neki kell csinálnia. Látván az eredményt megállapítja: „That would be to difficult to Texans“, Texasiaknak ez túl bonyolult lenne.

Visszaváltható üveg? Máshol!

Azt a műanyagflakont, amit az olajtermeléséről híres államban eldobnak, Vermont, Main, New York, Washington, Oregon vagy Kalifornia államban visszaváltják.

Ugyanez a helyzet az üvegekkel: Connecticut, Hawaii, Michigan Massachusetts és Delaware államokban betétessek. Sam Houston államában eldobják őket vagy telepeken gyűjtik; ezek viszont sokszor minimum 20 kilométerrel odébb találhatók és csak kocsival elérhetők.

Elemet inkább a kukába

Használt elemet visszaadni a cowboyok hazájában külön művészet: a boltok nagy részében a megkérdezettek a vállukat vonogatják. „Miért nem dobja a kukába?“, kontráznak. Alig néhány olyan elektronikai szaküzlet létezik, amelyek tartályokat tesznek ki a használt száraz elemeknek, akuknak valamint nyomtató patronoknak. A legtöbb helyen azonban nincs ilyen, vagy nagyon sokat kell nyomozni utána.

Barkácsbolt Houston elővárosában Websterben. A be- és kijáratnál sehol sem látni recycle-boxokat. Talán bent; ott sem. Eladót kérdezünk: „A kolléganőm megmutatja“, hangzik a válasz. Amaz mosolyogva elnézést kér, eltol egy tucat bevásárló kocsit és odébb dobál négy hatalmas kartont, amelyek mögül előbukkan a keresett gyűjtőláda. „Nem sokan használják“, közli a hölgy. Nem csoda, hisz Sherlock Holmes-nak kell lenni ahhoz, hogy megtalálja az ember.

Ruhaszárító(gép)

Köszönhetően a trópusi éghajlatnak, egész évben ki lehet akasztani a mosott cuccokat a hátsó udvarba. Aki azonban ruhakötelet vagy netán összehajtható ruhaszárítót keres, arra úgy néznek az eladók mintha a Marsról jönne: „What is that?“ – az meg mi?, kérdik és barátságosan ajánlják az energiatakarékos „dryer“-t, a ruhaszárítógépet.

Az USA 28. államáról, Texasról kering egy mondás, ami különc viselkedésére utal: „God created the world in seven days. And Texas on the eight“, Isten hét nap alatt teremtette a világot. A nyolcadikon meg Texast.