Lélektani határnál az olajár?
Az OPEC elnöke szerint a spekuláció, a gyengülő dollár és az amerikai jelzálogválság okozza a kőolaj jelenlegi magas világpiaci árát. Sakib Helil, aki egyben algériai energiaügyi miniszter, rámutatott ugyanakkor arra, hogy bár rekord közeli az olajár, az olajkartell nem tervez vitát nyitni termeléspolitikájáról az eredetileg kijelölt szeptember 9-ikei bécsi ülése előtt.
A miniszter hangsúlyozta, hogy az OPEC a világ olajtermelésének csupán a 40 százalékát adja, és hogy a magas olajárért nem a kereslet-kínálat a felelős - ami Helil szerint egyébként kiegyensúlyozott -, hanem a gyengülő dollár, a piaci spekuláció és az amerikai jelzálog-piaci válság. Eközben Szaúd-Arábia, a világ első számú olajexportálójának a külügyminisztere azt mondta, hogy Szaúd-Arábia stabil olajárat akar. Szerinte senkinek, sem a fogyasztóknak, sem a termelőknek - így Szaúd-Arábiának - nem érdeke a kőolaj árának a jelentős kilengése.
A múlt hét végén az Intercontinental Exchange (ICE) londoni IPE-jegyzésében az északi-tengeri Brent júliusi lejárata 89 cent emelkedéssel 127,78 dolláron fejezte be a kereskedést. A New York-i árupiacon (NYMEX) a nyugati féltekén irányadó West Texas Intermediate (WTI) amerikai könnyűolajfajta júliusi jegyzése 73 centtel 127,35 dollárra nőtt.
Míg egy évvel ezelőtt a nyersolaj ára 50-60 dollár körül mozgott, addig néhány nappal ezelőtt 135 dolláros csúcsra jutott. Azóta némi korrekció következett be, de a jegyzés még így is rendkívül magas szinten maradt. Úgy tűnik, eljutottunk egyfajta lélektani határig, amikor már a szakértőkön túl a drágulásban egyébként érdekelt vezetőtermelők és befektetők is indokolatlannak tartják a magas árat. A múlt héten Soros György kelt ki a szerinte spekuláció miatti áremelkedés ellen, pedig ő igazán nem ellensége a nagy hasznot hozó manipulációnak, emlékezzünk csak a maláj valuta elleni, jónéhány évvel ezelőtti támadására, amellyel majdnem válságba döntötte az országot. Most a nagy olajtermelők képviselői igyekeznek mérséklő nyilatkozatokat tenni a piacnak, ellentétben a néhány héttel ezelőtti, két-háromszáz dolláros árakat vízionáló kijelentésekkel.
A hangnemváltás mögött az állhat, hogy az elképesztő drágulás folytatódása recesszióba döntheti az amerikai gazdaságot és világméretű válságot okozhat, ez pedig az olajiparra is súlyos hatással lehet. Az USA-ban évtizedek óta először csökkent az üzemanyagfogyasztás, a kormányok egymás után vonják felelősségre az olajcégek vezetőit, s a magas ár már kifizetővé teszi alternatív energiaforrások nagyobb arányú kihasználását is. Mindezek nyomán az inga könnyen visszafelé lenghet, lefelé taszítva a nyersolaj árát. A fő termelők mostani nyilatkozataikkal vélhetőleg pont ezt akarják elkerülni, azzal a céllal, hogy legalább a jelenlegi magas szinten stabilizálhassák az árakat.
