Legalább hét szűk esztendőre számíthatunk
Legalább még négy év kell ahhoz, hogy a fejlett országok gazdasága meghaladja a válság előtti szintet – a korábbi, kedvezőbb elemzésekhez képest ma már ezt valószínűsíti a szakértők nagy része. A fellendülés tempója ugyanis összességében lassabb a vártnál, különösen aggasztóak a munkaerőpiaci és fogyasztási adatok, nem beszélve az óriási költségvetési hiányokról.
Nagy az esélye annak, hogy meglesz a hét szűk esztendő, ha a világválság kezdetétől a gazdasági teljesítmény teljes talpra állásáig terjedő időszakot nézzük a fejlett országokban, ide számítva Észak-Amerikát, Európát és Japánt. A legfrissebb makroadatok többsége ugyanis azt mutatja, hogy a kilábalás folyamata hosszabb lesz a vártnál, a fejlődés tempója pedig lassabb lesz a korábban prognosztizáltnál. Egyes elemzők továbbra is újabb, bár kisebb mértékű recessziós fázissal riogatnak, alapozva ezt az államok megugrott adósságára, a stagnáló fogyasztásra, a változatlanul igen magas munkanélküliségi szintre.
A borúlátóbb jóslatokat főként az utóbbi hetekben megjelent amerikai mutatók indokolják, amelyek többsége rosszabb, mint amire számítottak, kezdve a GDP növekedésétől az ingatlanpiaci adatokon át a foglakoztatásig. Márpedig ha az amerikai gazdaság gyengébben teljesít, azt az egész világ megérzi, ha másként nem, a globális pénzpiaci mozgásokon keresztül. A figyelmeztető jelek azonban nem csupán a tengerentúlon mutatkoznak: a fellendülés fő motorjának számító Kínában is a bővülés ütemének lassulásával számolnak, ami a világ legnépesebb országának esetében a 10 százalékhoz közeli tempóhoz képest 2-3 százalékos visszaesést jelenthet.
Ennél sokkal rosszabbak a kilátások Európában, ahol a görög sokk nyilvánvalóvá tette, mennyire sérülékeny a pénzügyi egyensúly. Szakértők szerint az unió országaiban olyan mértéket ért el a költségvetési hiány és az államadósság, ami hosszútávra szóló kockázatot jelent és jelentősen visszafogja a növekedést. Többek szerint az elkövetkező egy-két évben bármikor adósságválság törhet ki, ehhez elég, ha a gyengébb láncszemnek számító tagállamok - Spanyolország, Portugália - fizetésképtelenné válnak, vagy gondjaik lesznek a törlesztéssel. A görög összeomlást még el lehetett kerülni 130 milliárd eurós beavatkozással, de több ilyen kényszerlépésre már aligha lesz fedezet, vagy ha igen, annak a terhe jelent majd újabb akadályt. (A szlovákok már most visszaléptek a görögök megsegítésétől, és nem hajlandóak kifizetni a rájuk eső több mint 800 millió eurós részt.)
Még mielőtt végképp temetnénk az öreg kontinenst, ne feledjük, vannak azért kedvező fejlemények is. A német gazdaság például a második negyedévben régen nem látott, 2,4 százalékos növekedést produkált, és gyorsultak a franciák is, a két ország az uniós fejlődés motorja jelenleg. Régiónk teljesítménye sem mindenhol rossz: a lengyelek – akik egyedül úszták meg a válságot visszaesés nélkül – három százalék feletti emelkedést értek el, a csehek is megközelítették ezt, de a szlovákok túltettek mindezen, a második negyedévben éves szinten 4,6 százalékos ugrást értek el. A románoknál és bolgároknál viszont még mindig stagnál, illetve csökken a gazdaság, és kemény megszorításokra kényszerülnek.
