Le Monde: A menekültválság elhallgatott igazságai Kelet-Európában

A mértékadó francia lapban Sylvie Kauffman arra emlékeztetett, hogy „26 évvel ezelőtt 1989. szeptember 10-én, a kis Magyarország dacolva a kommunista blokk szabályaival, úgy döntött, hogy nem tartja vissza az osztrák-magyar határon azt a mintegy 60 ezer NDK-st, akik a magyarok által a vasfüggönyön május óta vágott komoly réseken felbátorodva, egész nyáron özönlöttek Csehszlovákiába, aztán Magyarországra, hogy megpróbáljanak átjutni Ausztriába és onnan az NSZK-ba. ... Most ugyanez az ország, már az Európai Unió tagjaként, megerősíti a szerbiai határát, hogy akadályt állítson a XXI. század menekültjeinek és migránsainak. Ők is Németországba igyekeznek, de sokkal messzebbről jönnek, a háború és a nyomor világából, és hónapok óta úton vannak. Ugyanez a Magyarország rendeli ki a készenléti egységeket a tömeges beáramlás feltartóztatására és kéri a határok militarizálását. Ugyanennek az országnak a kormánya plakátolta ki a külföldieknek, hogy nem látja őket szívesen”.

Kauffman szerint ugyanakkor igazságtalan lenne csak Magyarországot vádolni ezért a viselkedésért, hiszen tavaly Bulgária emelt szögesdrótból falat a török határra a migránshullám feltartóztatására, s az Európai Unióban a kérdését illetően „nyílt törés” figyelhető meg a nyugat-európai és a volt kommunista országok között. „Nem arról van szó, hogy Nyugat-Európa nagyvonalúan viselkedett, hanem a magyarok, a csehek, a lengyelek, a bolgárok és a baltiak úgy ahogy van elfogadhatatlannak tartják a menekültek kvóta szerinti elosztását”. A szerző idézte Andrej Babis cseh kormányfőhelyettes, pénzügyminiszter, Milos Zeman cseh köztársasági elnök és Robert Fico szlovák miniszterelnök egy-egy kijelentését, akik a menekültek befogadása ellen emeltek szót.

Ez a beszédmód a lap szerint szerencsére nem egyhangú, és felvilágosultabb hangokat is lehet hallani Varsóban, Prágában vagy Budapesten. De mivel magyarázható, hogy ezekben az országokban ilyen sok vezetőnek ilyen rövid az emlékezete? Miért van az, hogy az intolerancia és az idegengyűlölet jobban terjed Keleten, mint Németországban? Hogyan lehet megmagyarázni azt, hogy a Szolidaritás gyermekei elutasítják a szolidaritást, pont azok, akik jól jártak a szabad Európához való csatlakozással? Honnan ez a félelem a modern nyugati társadalmak etnikai, kulturális és vallási sokszínűségét magukévá tenni?

A Le Monde újságírója szerint a migránsválság több elhallgatott igazságra is rávilágított a közép-európai országokban, amelyek "a nácizmus, majd a sztálinizmus után vagy etnikai és vallási homogenitást örököltek, ami alapvetően különbözik a nyugat-európai társadalmak kevertségétől (a háború előtt a lengyel társadalom 15 százalékát kisebbségek alkották, és a lengyelek 10 százaléka zsidó volt), vagy a kisebbségek konfliktusos látásmódját, amelyet rájuk kényszerítettek (például az oroszok a balti államokban), s ezt a múltat még nem emésztették meg. Miközben az uniós csatlakozással több száz milliárd eurónyi kohéziós támogatáshoz jutottak az európai szolidaritás nevében, szem elöl tévesztették, hogy a szolidaritás nem egyirányú érték. Eljött az idő annak bebizonyítására, hogy osztjuk az értékeket. Vajon üdvös lesz-e ez a fájdalmas ébredés? Ez az igazi teszt Európa számára” – írta a Le Monde.