Kormányzati licitverseny a jövő évi növekedésről

A magyar gazdaság idei megtorpanása a jelek szerint nincs hatással a fideszes hurráoptimista propagandára. A tavalyi és tavaly előtti, átlagosan három százalék feletti növekedés után az első háromnegyed év kétszázalékos, sőt a korrekciókat is figyelembe véve még az alatti növekedése csalódást keltő, főleg azt látva, hogy a két évvel ezelőtti dobogós helyünkről az utolsó harmadba, a régiónkban pedig a sereghajtók közé estünk vissza az uniós bővülési rangsorban. Egyértelművé vált, hogy a brüsszeli pénzek nélkül Magyarország képtelen a fenntartható növekedésre, ezen a jó gabonatermés és a fogyasztás fellendülése sem tud jelentősen változtatni.

A kormányzati kommunikáció erről tudomást sem vesz. Aki csupán a közmédiából és a Fidesz-közeli sajtóból tájékozódik, állandóan sikerekről hall, nemcsak a mindennapi hírekben, de a sok milliárdos kampányokban is. A gyenge gazdasági eredményekről és azok okairól szó sem esik, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Ha hallunk is valamit, az vagy bagatellizálja a problémákat – „nem számítanak a versenyképességi rangsorok” –, vagy kifordítja a tényeket, esetleg egyenesen hazudik.

A legkreatívabb kétségkívül a Matolcsy-féle MNB, amely meghökkentő magyarázatokkal igyekszik alátámasztani főnöke unortodox kijelentéseit. A legutóbbi gyöngyszem az, hogy azzal az indokkal tartanak ki az ez évi három százalékhoz közeli növekedési prognózisuk mellett, hogy az eddigi tényadatok valóban inkább két százalék felé tendáló bővülésre utalnak, de jövő év őszéig a visszamenőleges korrekciók úgyis felfelé fogják módosítani az adatot. Hogy miért épp felfelé és nem lefelé, mert mindkettőre akad példa, rejtély, de úgy látszik, a kormányfő jobbkeze a jövőbe lát.

Ezután a sajátos érvelés után aligha meglepő, hogy Matolcsy György 2017-re is igencsak optimista jóslattal állt elő: bár minden független hazai és külföldi elemzőműhely – GKI, IMF, OECD, EB – valamivel három százalék alatti növekedést vár, az MNB elnöke múlt heti bejelentése szerint akár négy százalék közeli is lehet az eredmény. Nem sokáig tartotta azonban a nagyot mondási csúcsot, mert általános meglepetést keltve az NGM licitharcot indított, és emelte a tétet, immár 4,1 százalékos GDP-bővülést ígérve. Az indoklás adatsorából kiindulva ezt Vargáék a fogyasztás bővülésére és a beruházási tevékenység megugrására alapozzák.

MTI Fotó: Kovács Tamás

Az előbbinél ötszázalékos javulással kalkulálnak 2017-re az ideihez képest, ami nem tűnik kirívónak, ha a jövedelmek jelentős növekedését vesszük figyelembe: a minimálbér 15 százalékos, a közszféra béreinek várható, átlagosan 10 százalékos emelése a versenyszférában is komoly nyomást fog gyakorolni. Az infláció két százalék körülire pörgésével együtt a reáljövedelmek öt százalék feletti tempóban növekedhetnek, ami a fogyasztásban mindenképpen éreztetni fogja a hatását. Az kérdés, milyen mértékben, mert a többlet egy része várhatóan a megtakarításokat fogja növelni, amire egyébként a kormány is számít: amikor arról beszélnek, hogy 2018-ig a nettó külföldi adósság el is tűnhet, arra számítanak, hogy azok helyét a hazai kibocsátású állampapírok veszik át.

Sokkal ambiciózusabbnak látszik a beruházások 15-20 százalékos felfutásának feltételezése. Az idén ugyan csaknem hasonló mértékű volt a visszaesés, azaz a bázis nagyon alacsony, mivel alig jött pénz Brüsszelből, jövőre viszont végre megnyílnak a pénzcsapok. Ez kétségkívül megdobja az állami és közösségi beruházásokat, de ez önmagában nem elegendő a jósolt mértékű növekedéshez, ahhoz a versenyszféra is kellene. Az idén ez utóbbi beruházási volumene stagnált, jövőre minden bizonnyal bővülni fog, de kétséges, hogy eléri-e az NGM várakozásait. Szakértők erre kevés esélyt adnak.

Vargáék a csok építőipari hatásától is sokat várnak, de még plusz tízezer új lakás esetén is ez arányaiban túlságosan nem járul hozzá a GDP-hez. Bízhatnak még abban, hogy az idei gyenge teljesítmény után a magyar ipar is magára talál, de ez főként az uniós piacaink konjunktúrájától függ. Arra nemigen számíthatunk, hogy az agrárium ez évi kiugró termelési értéke még tovább fog nőni, két remek időjárási szezon egymás után nemigen szokott előfordulni. Összességében úgy tűnik tehát, hogy a magyar gazdaság némileg gyorsul ugyan, de a négy százalék feletti GDP-növekedés a „merjünk ismét nagyot álmodni” kommunikációs taktika része. Hacsak Orbánék nem tartalékolnak valamilyen rendkívül különleges meglepetést a választások hangulati előkészítésére.