Konyhasót kapunk mosópor helyett?

Az egyik piacvezető magyarországi áruházlánc által forgalmazott mosóporokkal kapcsolatos panasz kapcsán fordult a szocialista politikus a Bizottsághoz. Az alacsony árfekvésű mosóporok gyenge minősége sok esetben azzal magyarázható, hogy a gyártók a szokásos drágább töltőanyagok – nátrium-szulfát és szilikátok – helyett a nehezebb fajsúlyú, de jóval olcsóbban beszerezhető nátrium-kloridot, vagyis közönséges konyhasót használják. A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság egy korábbi vizsgálata szerint majd minden második mosópor 10 százaléknál nagyobb mennyiségű konyhasót tartalmaz, sőt, a nátrium-klorid aránya gyakorta meghaladja az 50 százalékot is. A magas konyhasó koncentráció többnyire mérsékelt mosóanyag-tartalommal párosul, ami a szóban forgó termékek mosóhatását is kérdésessé teszi. Ez különösen jellemző az alacsony árkategóriájú mosóporokra. „Mindez azt jelenti, hogy a fogyasztót becsapják, mert mosópor áron lényegében konyhasót kap” – hangsúlyozta Herczog Edit, aki szerint a profitmaximalizálásban érdekelt áruházláncok visszaélnek azzal, hogy a mosószer a legszegényebb háztartásokban is napi szükségleti cikk. A fogyasztók anyagi megkárosításán túl a közérdek is sérül, hiszen károsodik a környezet, a mosóvízzel a csatornahálózatba kerülő fölösleges konyhasó jelentős terhelést ró az édesvizekre. „Nem egyszerűen csak a fogyasztók megtévesztéséről van szó, hanem az amúgy is egyre apadó európai vízkészlet semmivel sem indokolható szennyezéséről is” – hangsúlyozta a képviselő. Mindez azért is lehetséges, mert a mosó- és tisztítószerekről szóló 648/2004/EK rendelet nem írja elő, hogy a csomagoláson kötelezően fel kellene tüntetni a töltőanyagok, beleértve a nátrium-kloridot, és általában a konyhasó vegyi készítményekben való felhasználását sem tiltja uniós jogszabály. Ezért az Európai Bizottsághoz intézett kérdésében Herczog Edit felveti a mosóporok összetételével és jelölésével kapcsolatos közösségi szabályozás szigorítását.