Kocsmapiac

– Félkemény, egyszerű tehénsajtot kóstol – nyújtja a falatot Hortig Rezső.

Ahol pár órája még romkocsmázott a külföldi turistaáradat, most őstermelőké a terep.

Hortigéknál a csilis sajt megy. Nyolcszáz egy húszdekás darab, oldalán kék folt, a gazda figyelmezteti a vevőt, nem penész az. Az asszony bólogat:

– Tudjuk, nem a közértben vagyunk.

A sajt Lajosmizséről érkezett, a család öt éve kezdte a vállalkozást. Akkor, amikor sem az építőiparban dolgozó férfinak, sem a ruhaipari oktatóasszonynak nem akadt állás.

– Megálmodtam, hogy sajtkészítésből fogunk élni. Két héten belül ott ültünk a tanfolyamon, egy hónap múlva kiszemeltük a tanyát.

– Nekem csak a költöztető autót kellett hívnom – somolyog a férj.

Ő ma reggelre kilencszeres „nagypapa” – egy kocamama jóvoltából. XVIII. kerületi kertvárosból váltottak, hetven kecskét és nyolc fejőstehenet tartanak, meg állandó standot a Rákóczi téri csarnokban.

Pár pulttal odébb multi régiós ügyvezetőjéből lett dzsemárus. A mentás sóskadzsem (kilencszázkilencvenért) isteni, forró pirítós dukál alá. A citromfű- vagy rózsaszörp, az étcsokoládés cseresznyelekvár, a borsos-málnás szederlekvár alapanyagai édesapa pannonhalmi telkéről valók, amit aztán lánya szüretel, s kotyvaszt össze a telki konyhában.

Konkurenciája pár négyzetméteren is nagy. Sütőtöklekvár gyömbérrel, vaníliás fekete ribizli, levendula őszibarackkal – hirdetik az egymásra licitáló extrém kombinációkat a befőttesüvegek vignettái. A pitypangszörp a virág még sárga fejéből készül: felfőzni, áztatni, meginni. Épp, mint a méz.

Kóstolni szinte mindenhol kötelező. Legközelebb – fix tarifáért – reggelizni is lehet, ígéri Kátai Gábor, a Szimpla információs irodájának vezetője.

– Aki idejön, élményvásárol: nemcsak két kiló almát vesz, de megtudja, hogy van a kecske, milyen a ribizlitermés – és okostelefonba írja fel, mikor érdemes újra benézni.

Az ötlet tavalyi, akkor, a Szimpla tízéves születésnapja alkalmából tematikus napokat, köztük őstermelői alkalmat tartottak. A sikert továbbgondolták, így vasárnaponként kilenctől élőzene mellett piacolhat a belváros.

– A VII. kerület a szórakoztatás-kultúra-oktatás hármasságban gondolkodik, csak még nem dőlt el végleg, hogy ez az „odahányok-belefekszem” szinten működik-e. Mi mást képzelünk el, ezért ötletelünk folyamatosan. A piacon közel negyven árust tudunk fogadni, nekik meg kell felelni az őstermelői kritériumoknak. Míg éjjel a vendégek nyolcvan százaléka külföldi, a piacon megfordul az arány.

Megfér egymás mellett a matyóba öltözött anyóka, a kibelezett Trabanton cseresznyéző kislány, a kolbászért, zöldségért, biopogácsáért sorban álló cekkeres néni és hátizsákos bölcsész.

Együtt nyammognak a fahéjas, csipkebogyós, fokhagymás mézen, eszegetik a mangalicás katonákat.