Ki jár jól, ki rosszul jövőre?

Ha a főbb gazdasági mutatók prognosztizált alakulásából indulunk ki, vegyes képet kapunk. A gazdasági visszaesés megáll, sőt az előrejelzések szerint a második félévben megindul a növekedés, az infláció fokozatosan 3 százalék alá csökken, a pénzügyi helyzet és az államháztartás stabilizálódik, külpiacaink erősödnek - ha ebből indulunk ki, van okunk a derűlátásra. Kár, hogy mindez legtöbbünk számára jövőre még nem érezteti a hatását, nem úgy, mint a kényszerű megszorítások: ha a mindennapi életünk kilátásai felől nézzük a jövő évet, az eddigieknél kisebb mértékben ugyan, de a reáljövedelmek és a fogyasztás további csökkenését, a munkanélküliség növekedését, tartalékaink fenyegető fogyását látjuk.

Ha a januártól életbe lépő adó és egyéb változásokat vesszük sorra, többen járnak rosszul, mint jól. A 17 százalékos SZJA kulcs bevezetése és sávhatárának 5 millió forintra való emelése egyértelműen kedvezően érinti a bérből és fizetésből élők azon részét, akik havi százezer forintnál többet keresnek. A szuperbruttósítás rendszerének bevezetése nyomán legjobban azok járnak, akiknek a bére 320 ezer forint körül mozog, ők havonta akár 15 ezerrel is többet kaphatnak kézhez. Valamivel kevesebb lesz viszont a nettójuk azoknak a százezreknek, akik a minimálbér körüli fizetést kapnak. A béren kívüli juttatások megadóztatása, és emiatt ezek egy részének esetleges megszüntetése is őket sújthatja a legjobban, mivel azok aránya az ő jövedelmükben a legnagyobb. Az alkalmazottak közül tehát az adóváltozások a közepes és annál valamivel nagyobb jövedelműeket kedvezően, a legszegényebb rétegeket viszont kedvezőtlenül érintik.

Ez nem mondható el az önálló tevékenységet folytatók, köztük a kényszervállalkozók tömegeiről, mert azok egyöntetűen némileg rosszabbul járnak. A tb járulék kismértékű csökkenését messze ellensúlyozza a szuperbruttósítás, az elvárt jövedelem zavaros és enyhén szólva bírálható rendszere, valamint egyes eddigi kedvezményes lehetőségek megszüntetése. A gazdaság fehérítésének szándéka dicséretes, de félő, hogy ennek a levét a jelenlegi nehéz helyzetben azok is kénytelenek meginni, akik nem csalnak, csupán dolgozni akarnak. A szakmánként elvárt minimális jövedelem és az a szerinti adózás, valamint az alkalmi munkavállalás szigorítása és terheinek növelése ismét leginkább a kényszerhelyzetben lévőket, a kiszolgáltatottakat sújtja, a csalók meg fogják találni az újabb kiskapukat.

Igaz ez az újonnan bevezetendő luxusadóra is. Ez még az alkotmánybíróság előtt van, és ha a testület jóvá is hagyja, a Fidesz kormányra kerülve el akarja törölni, jobban is teszi, mert az egész több sebből vérzik. A gond nem azzal az elvvel van, hogy az adóterheket a jövedelmek irányából a vagyon és fogyasztás felé kell eltolni, hanem a végrehajtás módjával. Érthetetlen, igazságtalan és óriási bizonytalansági tényező a 30 milliós értékhatár, valamint az önbecslés egész rendszere. Ez senkinek sem jó, azoknak sem, akik úgy vélik, őket nem érinti, mert egy későbbi APEH vizsgálat simán megállapíthatja, hogy az évekkel korábbi forgalmi érték igenis átlépte a határt vagy a bevallottnál magasabb volt. A teljesen nincstelenek kivételével tehát mindenki bajba kerülhet, elég egy kis rosszindulat a hatóság részéről. Ilyen veszély a gépjárműveknél nincs, ott viszont agyalágyultság, hogy az autó árát és jól követhető értékét figyelmen kívül hagyva csak a teljesítmény számít: kb. 160 lóerő felett mindenkinek fizetnie kell a luxusadót, még akkor is, ha egy öreg roncsról van szó.

Mindenkit érint viszont a jövedéki adók emelkedése, elsősorban az üzemanyagok árain keresztül. Ezeknél az infláció sokkal magasabb lesz az átlagnál, éves szinten legalább 10 százalékos árnövekedés várható, figyelembe véve a világpiaci trendeket is. Hasonló okokból az energiaárak is várhatóan az infláció felett emelkednek, kivéve a távfűtést. Jó hatással lehet viszont a forint árfolyamának stabilitása, egy esetleges gyengülés tovább növelné a terheket. A fuvarozók így sem örülhetnek, jó részük nehezen tudja majd túlélni a jövő évet.

A stabil pénzügyi helyzet és a csökkenő infláció egyértelműen kedvez a devizahiteleseknek és a kölcsönt újonnan felvevőknek, ha megfelelő önrésszel rendelkeznek. A kamatok csökkennek, az új banki etikai kódex valamelyest csökkenti az ügyfelek kiszolgáltatottságát, viszont a napokban elfogadott rendelet szerint növekszik az induló befizetés aránya mind a lakásoknál, mind pedig a gépkocsiknál. Ez a tapasztalatok alapján indokolt, azonban sokaknak nehezebbé teszi a hitelfelvételt: egy 20 milliós lakás esetében például minimum hatmilliót kell készpénzben letenni és szigorú jövedelem felmérésre is szükség lesz.

Jövőre még azoknak sem lesz könnyű, akik nem kölcsönt akarnak, hanem befektetni. Az idei évvel ellentétben a banki lekötések és a kockázatmentes papírok és alapok már nem hoznak magas kamatot, sőt többnyire reálértéken semmilyent sem. Ezért aki növelni akarja befektetéseinek értékét, kockázatot kell, hogy vállaljon. Ez csak azoknak jó, akik hosszú távra tudnak gondolkodni és jelentősebb összegeket megmozgatni, ők össze tudnak állítani olyan portfóliót, amely szinte bizonyosan jóval az infláció felett kamatot hoz, ha ki tudják várni /pl. részvény vagy ingatlan ügyletekkel/. Leszűrhetjük tehát azt az egyszerű, populista ízű, de a jövő évre is igaz tanulságot, hogy megint azok járnak jól, akiknek sok pénzük van, és azok fognak szívni továbbra is, akiknek nincs.