Két malomkő között őrlődhet a Fidesz

Hiába hangoztatják néhányan az ellenkezőjét, a magyar gazdaság fejlődése és az ország stabilitása szempontjából alapvető jelentősége van a külső környezet és befektetői bizalom alakulásának. Lehet ugyan önellátó országról fantáziálni, mint azt a Fidesz hivatalos programjának bevezető részében tették, a valóság azonban évtizedek óta az, hogy hazánk gazdasága az egyik legnyitottabb Európában: a GDP több mint 60 százaléka kivitelre kerül, és az export háromnegyedét külföldi tulajdonban lévő cégek termelik. A pénzügyi egyensúly megőrzéséhez szükséges források jelentős részét külföldi kölcsönök biztosítják, nem beszélve az IMF óriási hitelkeretéről. A forint és a tőzsdei papírok árfolyamát is lényegében a külföldi befektetők mozgatják, és jól láthattuk másfél éve, mihez vezet, ha bizalmuk meginog.

Azon lehet vitatkozni, jó-e ez nekünk, de egy biztos: ez a realitás, amivel mindenkinek számolnia kell. A választások egyik legnagyobb tétje éppen az, milyen irányba megy tovább a magyar gazdaság, képes lesz-e a fenntartható fejlődés útjára lépni és növelni versenyképességét. Ehhez a stabilitás és a pénzügyi egyensúly megőrzése mellett olyan átfogó szerkezeti reformokra van szükség, amelyeket a rendszerváltás óta egyetlen kormány sem mert végrehajtani. Az alapvető strukturális átalakításokhoz ugyanis a választási ciklusokon átívelő, politikai konszenzuson nyugvó programokra lett volna szükség, hogy az elkerülhetetlen konfliktusok kezelhetők legyenek.

Az erőviszonyok alakulása és a pártok egyre élesebb szembenállása miatt minderre nem volt reális lehetőség. A mostani választások eredményeként egy párt az utóbbi húsz évben először jut olyan biztos többséghez, hogy képes lehet végrehajtani a halogatott reformokat. A külföldi és hazai szakértői kommentárok is ezt emelik ki pozitívumként, és egyben ezt jelölik meg a legfontosabb elvárásként. Az elemzésekbe ugyanakkor bizonytalanság vegyül, mert egybehangzóan hiányolják a győztes párt konkrét gazdasági programját. Ennek kapcsán a legtöbbet feltett kérdés az, hogy az új kormány az elmúlt hónapok populista szólamai alapján vagy a realitásoknak és a piaci elvárásoknak megfelelően alakítja majd gazdasági stratégiáját. A kettő ugyanis éles és nehezen feloldható ellentétben áll egymással.

A független gazdasági elemzők egyértelműen megfogalmazták, mit vár a piac. Mindenekelőtt a Bajnai-kormány által megkezdett stabilizációs lépések, a szigorú fiskális politika folytatását, szükség esetén ismét megszorítások bevezetését. A költségvetési egyensúly újabb felborulása rendkívül súlyos, az egész gazdaságot hosszú időre visszavető pénzügyi válsághoz vezetne, amely a visszájára fordítaná a hazánk iránti erősödő bizalmat és állandósuló válsághelyzethez vezetne. A hiány kordában tartása tehát alapvető elvárás, ami nem jelenti azt, hogy feltétlenül mereven kell ragaszkodni a 3,8 százalékhoz. Az IMF illetékesei a Fidesz vezetőinek informálisan már jelezték, hogy átmenetileg hajlandóak elfogadni ennél magasabb, akár 5,5 százalékos deficitet is, ha annak oka nem a felelőtlen költekezés, hanem a megkezdett reformon többletköltségei.

A feltételként megfogalmazott reformok a nagy elosztó rendszerek átfogó átalakítását foglalják magukban. Közülük a szakértők első helyen a közigazgatás olcsóbbá és hatékonyabbá tételét sürgetik, ami vonatkozik az állami és önkormányzati intézményekre egyaránt. A költségek legalább 10-15 százalékos csökkentésére van szükség, ami éves szinten többszáz milliárdos megtakarítást eredményez. Aligha véletlen, hogy a leendő kormányfő egyik legsürgősebb teendőként a minisztériumok és a helyi képviselők számának jelentős csökkentését, valamint az önkormányzati struktúra teljes átalakítását jelölte meg. Nem lesz könnyű dolga, mert emberek tízezrei kerülnek nehéz helyzetbe, ráadásul többnyire saját párthívei.

Az IMF szakembereinek másik elvárása a szociális rendszerek és az egészségügy átalakítása, a velük kapcsolatos kiadások csökkentése, illetve az ország teljesítő képességéhez való igazítása. A Fidesz ennek éppen az ellenkezőjét ígérte a választóinak, miközben pontosan tudja, hogy a jelenlegi egyrészt pazarló, másrészt aránytalan és igazságtalan, rosszul működő rendszer fenntarthatatlan. A reform elkerülhetetlen, nem csupán a külső nyomás, de az ország fejlődése szempontjából is.

Alapvető piaci elvárás a gazdaság élénkítése is, ennek részeként az adóterhek csökkentése, a foglalkoztatás növelése, a fejlesztési projektek hatékonyságának növelése is. Ebben a kérdésben egyetért a Fidesz a külső szakértőkkel, a kérdés csak az, milyen konkrét intézkedésekre, milyen időzítéssel van szükség. Az eddig elhangzott kijelentések nem tartalmaztak konkrétumokat, vagy ha igen, azok ellentmondtak egymásnak. A fő dilemma az, hogy az intézkedések az első egy-másfél évben a bevételeket jelentősen csökkentik, a kiadásokat pedig növelik, ezáltal százmilliárdokkal rontják az egyensúlyt. Megalapozott becslések szerint legalább évi 7-800 milliárdos tehercsökkentésnek lenne igazán hatása, erre viszont egyelőre az IMF számára elfogadható hiánynövekedés esetén sincs elég keret. Ezért csak több lépcsőben, több év alatt valósíható meg.

Minden befektető számára az egyik fő probléma a korrupció és a közbeszerzések, fejlesztési beruházások bonyolultsága és befolyásolhatósága. Az ezzel kapcsolatos botrányok fontos szerepet játszottak a szocialisták súlyos választási vereségében is. A Fidesz most kemény fellépést, az egész rendszer átalakítását ígéri, amire szükség is van. Kár, hogy a leendő kormánypárt ígéreteinek hitelét beárnyékolják a korábbi kormányzása alatti botrányok, amelyeket a választóknál már elfedett a jótékony felejtés homálya. Csak remélni tudjuk, hogy az új kormány eleget fog tenni az általános elvárásnak és valóban tesz a mindent átszövő korrupció ellen. Ha nem így cselekszik, a befektetők és a piac látni és egy idő után büntetni fogja, a választókról nem is beszélve.

Bármit is mondanak a Fidesz vezetői, az új kormány nem teheti meg, hogy a felsorolt elvárásokat figyelmen kívül hagyja. Bár népszerűen hangzik, de az uniós szabályok miatt azt sem teheti, hogy a jövőben egyoldalú előnyökhöz és kedvezményekhez juttatja a magyar vállalkozókat a közbeszerzéseknél csakúgy, mint az agrártermékek forgalmazásánál és a termőföld vásárlásnál. Még kevésbé moshatja le a közműcégeket úgy, ahogy azt Pécsen tették és most példaként emlegetik. Azt könnyű kijelentenie a pártelnöknek, hogy bármit is akar az EU, ő úgyis másként fogja csinálni. Merhetnek nagyot akarni, de a piaci és gazdasági realitásokkal nem lehet sokáig szembemenni. Hiába őrlődik majd az ígéretei és valós lehetőségek között, a kormányra kerülő pártnak gyorsan döntenie kell, melyik utat választja: a populizmust, a pragmatizmust vagy a kettő valamilyen keverékét. A döntés árát mi fizetjük meg, de ezen ne háborogjunk: a választásokon a szavazók többsége biankó csekket nyomott a Fidesz kezébe.