Kaszinóügy: alvilági szál vagy klientúraépítés?
Csupán két lehetséges magyarázat van arra, hogy az Orbán-kormány a tavalyi bezárási indokait felülírva most miért tenné lehetővé új játékbarlangok nyitását, és egyik sem túl hízelgő számára: vagy a maga klientúráját akarja gazdagítani, mint azt a föld- és trafikügyekben is tette, vagy enged a – saját korábbi érvei szerint az alvilággal összefonódott és nemzetbiztonsági kockázatot jelentő – kaszinólobbi nyomásának.
Önmagában nem meglepő, sőt inkább trendszerű, hogy a Fidesz pontosan az ellenkezőjét mondja és teszi annak, amit korábban állított vagy ígért. Az is már megszokott, hogy minden cécó nélkül felülírja és megváltoztatja korábbi intézkedéseit, ha az érdeke éppen így kívánja, kiforgatva és meghazudtolva saját korábbi vehemens érvelését. Az viszont eddig nemigen fordult elő, hogy ez ugyanabban az ügyben néhány hónapon belül megtörténjen, ami kevés idő ahhoz, hogy az előzőleg hangoztatott magyarázatok és indokok a jótékony feledés homályába merüljenek. A kaszinók kapcsán történt pálfordulás ebből a szempontból figyelemre méltó és roppant tanulságos.
Nézzük a tényeket. Tavaly ősszel teljesen váratlanul, lényegében egyik pillanatról a másikra döntés született arról, hogy három kiemelt kaszinó kivételével betiltják az összes játéktermet és pénznyelő gépet. A hivatalos indoklásnak két alapvető pillére volt: az egyik úgymond a szegény és játékfüggő réteg védelme, nehogy csekély jövedelmüket eljátsszák, és ezzel családjuk megélhetését veszélyeztessék. Ezt a demagóg érvet a Fidesz-kormány kifejezetten szegényellenes, a leszakadókról lemondó és a magasabb státusú rétegeket kedvezményező politikájának ismeretében senki nem vette komolyan.
Ennél érdekesebben és hitelesebben hangzott az az állítás, hogy a szerencsejáték mögött álló üzleti körök befolyása túl nagy, és egyre nagyobb veszélyt jelent az alvilág és a politika, valamint a közigazgatás egyes részeinek az összefonódása. Ez már nemzetbiztonsági kockázatot jelent – mondták a törvényjavaslat előterjesztői –, ezért van szükség a gyors és drasztikus betiltásra. Hogy ez mekkora veszteséget okoz az üzemeltetőknek, hány ember veszíti el az állását, és mennyivel csökken az állam adóbevétele, nem volt szempont, és a közvéleményt sem érdekelte.
Az némi feltűnést keltett, hogy azért három kaszinó maradhatott, részben állami érdekeltségűek vagy a kormánypárttal jó kapcsolatokat ápoló tulajdonosi hátterűek, és sokan azt feltételezték, hogy a többieket az ő érdekükben söpörték ki a piacról. Az eredmény nem is maradt el, a bevételeik ugrásszerűen növekedtek, amiből vélhetően szép hasznuk származott. Tartotta magát az a pletyka is, hogy a hirtelen lépés hátterében maga a kormányfő állt, aki állítólag maga is meglepődött, milyen összefonódások lehetnek a saját politikai hátországa és a növekvő befolyású szerencsejáték-lobbi között. Ezt nem tűrhette, és azonnal lépett.
