Jozefinista emlékek törnek ránk Bécsből

Nemzeti büszkeségünk és függetlenségünk védelmére hivatkozva rántottak sokan kardot az elmúlt napokban annak nyomán, hogy a bécsi tőzsde tulajdoni részének növekedésének indokával lemondott a BÉT elnöke. Egyes brókercégek képviselői szerint a küszöbön áll a budapesti tőzsde beolvasztása a bécsibe, ami pedig egyenesen katasztrófa hazánkra nézve. A legnagyobb cégek új tőzsde alapítását helyezték kilátásba, nem említve, hogy azt csupán az állam kezdeményezheti. A témában nem járatos közönség a kommentárokból azt szűrhette le, hogy itt hazánkat veszélyeztető agresszióról van szó, amiről pedig kultúrországok esetében nem lehetne szó.

A valóság ennél azért árnyaltabb. Az elmúlt években jónéhány hasonló tervről kaphattunk hírt az EU-n belülről is, a külföldi gazdasági lapokat olvasók pedig tapasztalhatják, hogy a tőzsdei fúziók szinte állandóan napirenden vannak. Az okok pusztán gazdaságiak: minél nagyobb egy tőzsde forgalma, minél több cég és részvény forog, annál vonzóbb a piac a befektetők számára, ami általában a papírok árfolyamára is kedvező hatással van. Az utóbbi években egyre több szó esett arról, hogy Európában túl sok a börze, a piac aprózódik és nem veheti fel a versenyt például New Yorkkal. Az euro bevezetése tovább erősítette ezeket a hangokat. Konkrét lépések is történtek, tárgyalások kezdődtek a londoni és a frankfurti tőzsde fúziójáról, majd a frankfurti és párizsi egyesüléséről. Az egyeztetések egyelőre nem vezettek eredményre, de a téma nem került le a napirendről.

Az összeolvadási kísérletek a kisebb tőzsdéket is érintették. A skandináv országok például a nagyobb vonzerő érdekében részben összevonták részvénypiacukat, bár ezt nem felvásárlással tették. A hollandok a brüsszeli tőzsdére vetették ki hálójukat, igaz, ők már több mint négyszáz éves gyakorlattal rendelkeznek. Az újonnan csatlakozott egyes országok között is már felmerült az erőegyesítés gondolata.

Az osztrák törekvés tehát pénzpiaci szempontból racionális, még hogyha nálunk jozefinista emlékeket ébreszt is. Az más kérdés, hogy a nagy magyar és osztrák cégek regionális vetélkedésében mindez más felhangot kap. Világosan látnunk kell, hogy a magyar börze fő problémája nem "az egyesüljünk vagy nem" kérdése, hanem az, hogy hazánkban alacsony a tőzsdei kapitalizáció, kevés a cég és az értékpapír a tőzsdén, a forgalom alacsony és annak legnagyobb részét is néhány cég adja, a kisebb forgalmú részvények árfolyamát pedig a bennfeteseknek könnyű manipulálni. Az országnak csak jót tesz, ha - egyesüléssel vagy anélkül - ezekre az igazi gondokra megoldást találunk.