Jönnek az újabb botrányos ügyek

Biztos kiejtő kérdés lenne bármilyen vetélkedőn, vajon hány ügyről van szó a BKV-s botrányok kapcsán? Nincs ugyanis ember az országban, aki erre tudná a pontos választ, beleértve magát a céget és a rendőrséget is. Tavaly nyáron még viszonylag világos volt a helyzet, amikor kirobbant az azóta letartóztatott HR-igazgatónő százmilliós végkielégítési botránya. Az események többé-kevésbé követhetőek voltak addig, amíg a többi gyanús végkielégítés kapcsán folyt a vizsgálat, a fonalat akkor vesztettük el, amikor nekiálltak a több ezer külsős szerződés áttekintésének és szinte hétről-hétre jöttek az újabb feljelentések. A cég vezére médiasztárrá vált azzal, hogy szinte gyakrabban jelent meg a médiában a botránykrónika soron következő fejezetével, mint bármelyik celeb.

A szappanopera akkor vált igazán pikánssá, amikor már a rendőrség sem tudta követni a feljelentési bejelentéseket, és az egyik illetékes főrendőr kifakadt, hogy más számokról beszél a BKV, mint amiről ők tudnak. A nyomozás buzgóságát ez sem csökkentette, a sztori látványos kommandós akcióval bővült, egyre nőtt a gyanúsítottak és az előzetes letartóztatottak száma, ez utóbbiak egy része pedig a kiszivárgott hírek szerint feltáró vallomásokat tett. A hatás nem maradt el: a szálak elértek a főváros vezetéséhez, a főpolgármester kevéssé hiteles alakítással igyekezett magát kimenteni az ügyből és az amúgy is bajban lévő helyettesét minél jobban befeketíteni. Ez utóbbi, Hagyó Miklós lett az ügy eddigi legnagyobb áldozata: a szocialisták budapesti erős embere minden posztjáról távozni kényszerült, sokak megelégedésére. Rossz nyelvek szerint a saját maga ásta csapdába esett, mivel bennfentesek szerint az egész botránysorozat kiinduló pontja a közte és Kocsis István BKV-vezér közötti éles ellentét volt, és az első támadást az erejét túlbecsülő Hagyó indította.

Mára odáig jutottunk, hogy mintegy 50-60 szerződés körül folyik nyomozás, a pontos szám állandóan változik. Egyelőre 10 konkrét gyanúsított van, csaknem valamennyien a cég volt vezetői, akiket nagy kárt okozó hűtlen kezeléssel gyanúsítanak, közülük öt van előzetes letartóztatásban. Feltűnő ugyanakkor, hogy a végkielégítéseken kívül a gyanúsnak talált szerződések döntő többsége nem túl nagy összegekről szóló tanácsadói és kommunikációs szerződés, együttes értékük 3-400 millióra tehető, ami a BKV éves 30 milliárdos veszteségét nézve egészen jelentéktelen összeg.

Rejtély, hogyan kerülhettek nyilvánosságra a nyomozási fázisban konkrét, cégeket megnevező információk, hacsak nem azért, hogy legyen miről csámcsognia a sajtónak. Annyi mindenesetre a kiszivárogtatásból kiderül, hogy a gyanúba kevert szerződések egy része a magánszférában is általánosan igénybe vett szolgáltatásokról szól és az árak sem tűnnek kirívónak. Azt persze nem tudni, hogy szükség volt-e akkor rájuk és milyen eredménnyel jártak, de ez utólag már se pro, se kontra nem bizonyítható: ha a teljesítés dokumentálható, az ügylet lényegében támadhatatlan. Az sem elég érv, hogy a megfelelő papírok a BKV-nál hiányoznak, ha az érintett cég azokat prezentálni tudja.

Mindmáig csupán egy-két olyan ügy derült ki, ahol nyilvánvalóan a teljesítés ára messze meghaladta az értékét. Ilyen például a menetrend kijelző rendszer, ami a leszámlázott százmillió ötödéből kihozható lett volna, ráadásul nem is működik. Más hasonló nagyságrendű gyanúról a több tucat feljelentés kapcsán nem szól a fáma, pedig ha lenne, nagy valószínűséggel már tudnánk róla. Ez azt a benyomást kelti, hogy a BKV vezetése a korábbi időszak apró ügyeire koncentrál, és azok tömegével árasztja el a rendőrséget. Ennek leglogikusabb oka a figyelemelterelés lehet: erre kitűnő módszer, ha folyamatosan azt mutatják, hogy rendet akarnak tenni, hetente tartanak sajtótájékoztatót és lekötik a bűnüldözők energiáit, miközben a valóban komoly és még mindig aktuális dolgok a háttérben maradnak.

Minden kicsit is hozzáértő tudja, hogy az igazán nagy pénzek a működtetés egy részének kiszervezésénél vagy alvállalkozókra bízásánál, valamint a beruházásoknál, beszerzéseknél mozognak, nem pedig a tanácsadói szerződéseknél. Azokról pedig eddig nemigen esett szó, talán nem véletlenül. Pedig lenne mit kutakodni, ahogy az a napokban az index egy cikkéből is kiderül. Eszerint 2008 decemberében már Kocsis István kötött szerződést a Renomé Kft-vel a járművek és telephelyek takarítására, melynek alapján 3 év alatt mintegy hétmilliárd forintot fizetnek ki a cégnek. Az ügy pikantériája az, hogy a cég már évek óta szerepel az APEH legnagyobb, százmillió feletti adósokat megjelenítő listáján, tehát nem is lehetett volna vele szerződni. Ráadásul az utóbbi időben nevet és tulajdonost is változtatott, jelenleg egy liechtensteini off shore cég birtokolja. Hogy teljes legyen a kép, a céggel már korábban problémája volt a BKV-nak, mert állítólag nem jól teljesített és túlszámlázott. Mindez nem jelentett akadályt ahhoz, hogy hosszútávú megállapodást kössenek vele olyan összeggel, amely legalább hússzorosan felülmúlja az eddig gyanúsnak minősített több tucatnyi szerződés összértékét.

Ennek ellenére ez nem került a rendőrség számára kiválasztott ügyek közé, és meglepő lenne, ha ezzel egyedül állna. A jelek szerint félő, hogy az érdekviszonyok megakadályozzák az igazán jelentős visszaélések kiderítését: a főváros jelenlegi vezetése inkább az eltusolásban érdekelt, az ellenzéknek pedig az egész csak addig fontos, amíg politikai és választási tőkét kovácsol belőle. A hatalomra készülve aligha akarja levágni az aranytojást tojó tyúkokat. Érdemes lenne azt is végignézni, mi történik az ellenzéki vezetésű nagyvárosokban, csak az ottani ügyek nemigen kapnak országos nyilvánosságot. Borítékolható, hogy az elkövetkező hetekben más fővárosi cégek egyes dolgai is sorra kerülnek. A BKV-ba már belefásultak az emberek, friss botrányok kellenek a figyelem fenntartásához. Ez önmagában nem is lenne baj, ha a cél valóban a tisztázás és a rendteremtés lenne. Az eddigi példák azonban azt mutatják, hogy erről sajnos szó sincs.