Jön az olcsó energia – Magyarország gázhatalom lesz?

Az egész világgazdaság fejlődését és az egyes régiók versenyképességét alapvetően befolyásolhatja a palagáz és a palaolaj kitermelésének gyors növekedése – állítja számos nemzetközi tanulmány. A szükséges technológiák már rendelkezésre állnak, és elterjedésük egyre olcsóbbá teszi a korábban túl drágának és ezért nem igazán gazdaságosnak tartott termelést. Ezek a szénhidrogén készletek ugyanis jellemzően mélyen és a kőzetrétegek közé beágyazottan, gyakran buborék formában vannak, így a hagyományos módszerekkel nem, csak jóval bonyolultabb eszközökkel és nagyobb beruházással érhetők el. Óriási előnyük viszont, hogy hatalmas mennyiségben állnak rendelkezésre, a már eddig feltárt készletek is becslések szerint legalább 100-150 évre képesek lennének kielégíteni a világ energia szükségletét.

Az elmúlt évekig a fő akadályt a technológiai kihívások és a magas költségek jelentették. Az előbbiben hatalmas fejlődés történt szűk egy évtized alatt, a kidolgozott módszerek mind hatékonyabbá váltak. Ez a második problémát is enyhítette, a költségek további csökkenése pedig az alkalmazás tömegessé válásából törvényszerűen következik. Legelőrébb az Egyesült Államok tart: egy nemrég közzétett elemzés szerint 2007-ben az ott kitermelt földgáz 7 százaléka volt palagáz, az idén viszont ez az arány elérheti az 50 százalékot. A kínálat gyors növekedése elképesztő áresést hozott: hét éve ezer köbméter gáz az amerikai piacon 450 dollárba került, ma 130-140-be. Összehasonlításképpen Európában most 400 dollárhoz közelít az ár, azaz háromszorosa a tengerentúlinak.

Mindennek számos rendkívül fontos következménye van. Egyrészt nyilvánvaló, hogy ha tömeges mennyiségben jelennek meg új források, a kínálat megugrása lenyomja az árakat, ennek első komoly hatását láthatjuk az olajárnál. Az árhatás azonban régiónként eltérő, ott lesz a legolcsóbb, ahol a legtöbbet termelik ki. Az energiaárak mindenhol csökkenhetnek, de ahol a alacsonyabbak lesznek, azok a térségek törvényszerűen versenyelőnyhöz jutnak a többiekkel szemben. Az Egyesült Államok nehezen behozható előnyre tett szert ezen a téren, amit csak növel az a stratégiai nyereség, hogy nem csupán önellátóvá válik energiahordozókból, de jelentős exportőrként jelenhet meg a világpiacon is.

Ez utóbbi tényező alapvetően befolyásolja az európai ellátást. Az EU jelenleg évi nagyjából 400 milliárd köbméter földgázt használ fel, jórészt importból, legnagyobbrészt Norvégiából és – 130 milliárdot – Oroszországból. Saját hagyományos szénhidrogénkészletei csekélyek, tehát a jövőben is behozatalra szorul, kérdés mennyit és honnan. A prognózisok szerint néhány éven belül megjelenhet az öreg kontinensen is az amerikai földgáz, ehhez elsősorban a szállítási problémákat kell megoldani, ami a gyakorlatban az ottani cseppfolyósítást, valamint annak itteni fogadását, valamint a vezetékrendszer megfelelő kapcsolódását és kapacitását jelenti. Ez hatalmas beruházásokat igényel, de azok a kínálat növekedésével lecsökkenő árak miatt megtérülnek. Nem mellékes körülmény, hogy így az orosz függés is enyhíthető.

Ezzel párhuzamosan Európában is felgyorsulhat az új technológiával kitermelhetővé váló szénhidrogénkészletek feltárása és kitermelése. Bár földrészünkön egyelőre nem ismertek akkora nagyságú források, mint a tengerentúlon, a potenciális készletek jelentősek lehetnek. Lengyelországban és a németeknél már komoly tartalékokat tártak fel, de még mi is fontos szerephez juthatunk, ha a Dél-Alföldön, Makó térségében feltételezett és próbafúrásokkal részben felbecsült mező kitermelhetővé válik. Hazai szakértők szerint 1500 milliárd köbméternyi földgáz rejlik a mélyben, ami elég lenne nekünk 150 évre, sőt az egész EU-nak is több évre, és nem csupán kiválthatná az orosz importot, de gázexportáló nagyhatalommá válhatnánk.

Egy apró gond azért van: az ambiciózus elképzelések megvalósítását nehezíti, hogy a mi földgázunk nem palagáz, hanem úgynevezett márgagáz, ami leegyszerűsítve azt jelenti, hogy rendkívül mélyen és igen kemény kőzetek közé szorulva, kisebb mennyiségekben rejtőzik. A kitermelése egészen újszerű technológiát és óriási beruházásokat igényel, és a jelenlegi fejlettségi szint mellett nagyon költséges. A gazdaságos üzemeltetés tehát akkor válik lehetségessé, ha hatékonyabb módszerek és eszközök állnak majd rendelkezésre. A fejlődés eddig tapasztalt tempója mellett ez akár néhány éven belül elképzelhető, ami elvileg 15-20 éven belül reálissá teheti a tömegméretű kitermelést. Ha szerencsénk lesz és így alakulnak a dolgok, az alapjaiban változtathatja meg hazánk energetikai pozíciót és fejlődési távlatait.

Ez egyelőre csak álom, de merjünk nagyot álmodni, veszíteni valónk ezzel aligha van. Az viszont valóság, hogy a palagáz és palaolaj térnyerése realitássá teszi az olcsóbb energiát, és jelentősen befolyásolja a világgazdaság fejlődésének irányait. Pozitív következménye lehet a növekedés ösztönzése, ami azonban nem egyformán érződik majd a különböző térségekben. Negatív lehet ugyanakkor a megújuló források kiaknázásának lassulása, és a kedvezőtlen globális környezeti hatások erősödése. Mindez persze még a jövő zenéje, számtalan, egyelőre nehezen belátható tényezőtől függ, mire számíthatunk több évtizedes távlatban. Az biztos, és ebben a szakértők egyetértenek, hogy az energiapiac számottevően átalakul – ennek fényében még inkább kétséges a paksi megaberuházás megalapozottsága.