Jön a bunkósbot, egy kevés mézzel!

A jó hír az, hogy az uniós elemzés szerint már nem mi vagyunk a sereghajtók az EU-ban a várható gazdasági teljesítményben. Rossz hír viszont, hogy ezt nem az eredményeink javulásával érjük el, hanem azzal, hogy mások még nálunk is mélyebbre zuhannak. A csúcstartók az írek lesznek, akiknél öt százalékos GDP-csökkenést várnak, de a brit, spanyol, francia, német és olasz gazdaság is jobban esik, mint a miénk, a balti államokról nem is beszélve. A becslések szerint a középmezőnybe kerülünk az államadósság arányát tekintve, a költségvetési hiányban pedig az első harmad végére tornázzuk fel magunkat.

Az idei évre az unió gazdasági teljesítménye csaknem két százalékkal csökken, az amerikai gazdasághoz hasonlóan. A külső környezet tehát a korábban vártnál jobban romlik, ez pedig a hazánkhoz hasonlóan nyitott, exportorientált kis országokat még sérülékenyebbé teszi. A visszaesés világszerte növeli az állás nélküliek számát, az EU-ban a munkanélküliség az elkövetkező egy évben 9 százalékosra növekszik. Még az sem jó hír, hogy az infláció átlagosan alig több mint egy százalék lesz, mert ez főként a fogyasztás és a beruházások visszafogásából adódik.

A tavaly ősszel prognosztizáltnál nyilvánvalóan nagyobb gazdasági visszaesés nálunk is az idei tervszámok átírását teszi szükségessé. Mint azt már egy hete

megírtuk, a bevételek csökkenése legalább kétszáz milliárd forint kiesést jelent, amelyet valahonnan pótolni kell. A kormány január 29-ére hívott össze rendkívüli parlamenti ülést, hogy előterjessze megoldási javaslatait. A lehetséges intézkedéseket illetően a kormányzati kommunikáció ezúttal is alulmúlta önmagát, az egymásnak ellentmondó nyilatkozatok csak a bizalmatlanságot növelték. Az egyik nap elhangzik, hogy az adóemelés nem megoldás, másnap pedig már az ÁFA esetleges növeléséről beszél a kormányfő. Ugyanő gyorsan leszögezi, hogy a büdzsében minden szám átírható, kivéve a hiánycélt, röviddel később viszont mások már azt fejtegetik, a tervezett 2.6 %-os hiány akár három százalék is lehet.

A pálmát a szociális minisztérium viszi el, amelyik látványosan fordítva ül a lovon. Előbb bejelenti, hogy 60 milliárdot kell megtakarítania, majd pedig arról beszél, hogy előbb az alapokat szükséges tisztázni, milyen elvek szerint működő szociális rendszert akarunk. Ez utóbbival egyet is értünk, de a valódi reformszándékot hitelteleníti, ha annak hatását már előre forintosították. Ha azt akarták elérni, hogy senki ne lásson tisztán, valódi változásokat akar a kormány vagy csak újabb megszorításokat, akkor sikerrel jártak. Az össze-vissza nyilatkozatok és kiszivárogtatások az igazi reformok előkészítése helyett csak a kormányzat hitelét folyamatosan aláásó ellenzéknek adnak muníciót.

Az ellentmondásos hírözönből annyi kihámozható, hogy várhatóan a bevételi és kiadási oldalhoz egyaránt hozzá fognak nyúlni. Valószínűnek látszik a forgalmi adó kismértékű emelése, aminek inflációs kockázata a vártnál alacsonyabb drágulás miatt nem túl nagy. Ennek részbeni kompenzálására az SZJA csökkentését javasolnák, ami a fogyasztói keresletet növelné, de szóba jött a tb-terhek csökkentése is a foglalkoztatottság elősegítésére. Ez utóbbi azonban csak jelentős mérséklés esetén lenne hatásos, erre pedig most nincs lehetőség. Elképzelhető, hogy más adónemeknél növelik a bevételt, például emelik a jövedéki adót, vagy bevezetik a régóta fenyegető ingatlanadót. Az biztos, hogy átfogó adóreform nélkül nem célszerű túl sok helyen változtatni, mert az csak még kiszámíthatatlanabbá tenné a körülményeket.

A kiadásoknál bizonyosra vehető a minisztériumi keretek megnyirbálása, elsősorban a zárolt tartalékok elvonásával. Ez mintegy 80 milliárd forintos megtakarítást jelent. A szociális költségeken 60 milliárdot kívánnak fogni, de még nem dőlt el, hogyan. Az ügyetlenül kiszivárogtatott hírek szerint a családi pótlékra való jogosultságot változtatnák meg, a legmagasabb jövedelmű családok kárára. A rászorultsági elv üdvözlendő, ezt már régen meg kellett volna tenni, kár, hogy nem ezt, hanem a lefaragandó összeget helyezték a középpontba. Ha a felső tíz százalék nem kap családi pótlékot, az csaknem 40 milliárdos spórolást jelent.

Az illetékes miniszter szerint más szociális juttatásokat is felülvizsgálnak. Ennek már régen itt volt az ideje, a gond csak az, hogy egy átfogó és kellően megalapozott reform egy hét alatt nem készíthető elő, egyes elemek kiragadása pedig csak feszültségekhez vezethet. A 60 milliárdot kapkodva kell összeszedni, emiatt borítékolhatók a további korrekciók.

Ha a fentiek mégsem lennének elegendőek a hiányzó összegek pótlására, még mindig ott van a hiány növelésének a lehetősége. A GDP arányában három százalékig elméletileg valóban el lehet menni, mert az uniós országok több mint fele ennél rosszabbul fog teljesíteni. Egytized százalék is csaknem 30 milliárd forintot jelentene, ezt pedig könnyebb felvállalni, mint a szociális keretek csökkentését.