Joga van, jogod van, jogom van… (?)

Közel harminc fok meleg van mikor a gyanúsan üres busz hátsó részében elhelyezkedem. Mindössze pár másodperc kell, hogy megcsapjon a bűz. Rövid feltérképezés után rémülten tapasztalom, hogy pontosan az előttem roskadó alak a szag forrása. Menekülőre fogom a dolgot.

Röpke fél óra múlva – ez az én formám – ugyanazzal a járattal indulok vissza. Most az első ajtónál csap meg a már „ismert” bűz. Immár elölről is megnézhetem - már amennyi látható belőle - az öntudatlan embert.

– Ki kellene hívni az ANTSZ-t! Ki tudja, milyen fertőző betegségeket terjeszthet – mondja enyhén nazális hangon egy idős hölgy, aki hagyományos zsebkendőjét az orra elé tartja. A jármű összes ablaka nyitva, mégis, fojtogatón körülvesz a rettenetes szagtenger, mintha a belőle kicsapódó sűrű bacilusfelhő fenyegető láthatatlan alakja egyenesen támadásba lendülne.

– Nagyon is valós a fertőzésveszély – mondja Dr. Ócsai Lajos az ANTSZ járványügyi főosztályvezető helyettese. – Tömegközlekedési eszközökön cseppfertőzéssel légúti betegségek léphetnek föl, valamint enterális fertőzések, amelyek székletszóródással terjednek. Ennek kockázata ilyen közegben lényegesen nagyobb, mint normál populációban. Ezek a kórokozók csak a bélcsatornában szaporodnak. Nagyon egyszerűen úgy tudnám megfogalmazni, hogy ami alulról kijött, azt valamilyen módon fölülről be kell vinni ahhoz, hogy a bélflórában megjelenjen, és ott szaporodásnak induljon. Ez sokféle módon bekerülhet. Akár úgy, hogy valaki megfog egy kapaszkodót, amin ez a bacilus található, majd a kezéről – ha nem mosta meg –, étkezésnél saját maga viszi be a szervezetébe. Ott szaporodik, és kiváltja a megbetegedést. Ezután már a megfertőzött képes arra, hogy továbbfertőzzön. Ezért nagyon fontos, hogy a tömegközlekedési eszköz használata után nagyon alaposan mossunk kezet. (Lehetőleg addig ne is együnk, és a gyereket se hagyjuk enni – a szerző megjegyzése)

A bőrbetegségek is ilyen módon terjednek?

– Pontosan így. Például a gennykeltő baktérium esetén, vagy bármilyen kontaktus útján történő fertőzés esetén is könnyen rá lehet vinni a baktériumot a bőrfelületre. Ezek a kórokozók, gombák napokig fertőzőképesek, szemben a légúton terjedőkkel, melyek nagyjából egy méteren belül, ha eltalálnak valakit, esetleg megbetegítenek – ez persze immunrendszere válogatja –, de ha nem talál el senkit, akkor nagyon gyorsan kiszárad és elpusztul. Az enterális kórokozók nem száradnak ki gyorsan, több spórás baktérium is lehet, amelyik életképességét átmenetileg elveszti, de spóra képződik belőle, és ha megfelelő körülmények közé kerül, életre kell. Ezek hosszú ideig, akár napokig is életképesek maradnak ezeken a felületeken, ahova kerültek, pl. kapaszkodókon.

A másik veszély a TBC. A budapesti friss TBC fertőződötteknek 50%-a hajléktalanok közül került ki, és ők nem arról híresek, hogy együttműködök az egészségügyi szolgálattal, habár a kezelés ingyenes lenne. Ez azonban egy tartós kezelés igényel, ami nem egyeztethető össze az ő életvitelükkel. Nagy gond, hogy a tbc nem egy klasszikus légúti fertőzés, amit egy tüsszentés után bárki elkaphat, hanem a közös használati tárgyakkal való terjedése a legjellemzőbb. Ebbe beletartozhat a közlekedési eszköz fogantyúja. Ráadásul ennek rettentően hosszú a lappangási ideje. A szervezetbe kerülve már a tünetek megjelenése előtt fertőz.. Budapesten a legnagyobb a tbc-sek száma, ennek az is oka, hogy itt sok a hajléktalan, és nagy a lakosság a sűrűsége.

– Akkor ez egy bomba, ami bármikor robbanhat. Lehet ez ellen védekezni?

– A baktérium nagy, ezért a belégzés során egy jól működő immunrendszeren fennakad. Inkább a tárgyakkal való érintkezést tartom veszélyesnek, ezért az alapos kézmosásban látom a védekezés hatékonyságát.

– Ha olyan direkt módon megjelenik az esetleges fertőzés veszélye, mint ebben az esetben, ami miatt megkerestem, akkor kell-e, és ha igen, kinek kell kihívnia az ANTSZ-t.

– Nem kell kihívni minket, hanem ki kell fertőtleníteni a BKV-nak a buszt, és csak azután kerülhet vissza a forgalomba. A rendszerváltásig ténylegesen így működött, hogy minden fertőzésgyanús esetben a KÖJÁLT kellet kihívni. Azokban az időkben ezeket a fertőtlenítéseket az ANTSZ végezte a mozgó fertőtlenítő brigádjával. Most ez sajnos megszűnt nagyjából a rendszerváltással egy időben. Az ÁNTSZ-nek erre már nincsen kapacitása.
A téma nagyon aktuális, mert a tömegközlekedési eszközöket egyre nagyobb számmal veszik igénybe a hajléktalanok is. De, mint látja, ennek az ügynek nem mi vagyunk a „gazdái”.

– Úgy érzem, mintha hiányozna egy köztes szervezet, ami ennek a problémának az átfogó kezelését végezné, és már a megállókban nem engedné felszállni az ápolatlan egyéneket.

– Igen, de ez abban a pillanatban már diszkrimináció. Úgy érzem, és nem csak én gondolom így, hogy a jogokat és kötelességeket valahogy konkrétabban kellene megfogalmazni. Az ANTSZ se gazdája a helyzetnek. Az üzemeltető a BKV, aki ugyanakkor nem rendelkezik olyan jogosítvánnyal, amivel kezelhetné ezt a helyzetet.

– Ez a22-es csapdája. Van az ANTSZ-nek szabálya arra, mi szerint kell a fertőtlenítést végrehajtani?

– Csak az OTH által engedélyezett fertőtlenítőszerekkel fertőtleníthetők a járatok. A BKV tudja, hogy ilyen esetben mit kell tenni, és milyen fertőtlenítőszerekkel végezhetik ezt el.

– Ha mégis láthatóan nem történt meg a fertőtlenítés, akkor se az ANTSZ-t értesítsem?

– Nem, ilyen esetben is a BKV-nak kell jelezni.

Nézzük, mit tesz, vagy tehet a járművezető.

– Ha én most Önt arra kérném, hogy az utasok érdekében szállíttassa le a járműről, ha kell a rendőrség kihívásával, az orrfacsaró bűzt árasztó egyént, megtehetné?

– Sajnos nem. Joguk van utazni, elvileg. Az előbb voltak a buszon az ellenőrök, ők sem tudtak mit kezdeni vele. A rendőrséget fölösleges hívni, nem jönnek ki.

Álljunk meg egy percre! A BRFK sajtóosztályának válasza arra, mi a rendőrség dolga ilyen esetben:
„Amennyiben a buszvezető úgy ítéli meg, hogy valaki megszegi az utazási feltételeket – így például botrányosan vagy illemsértő módon viselkedik, kéreget, ittasan, tisztátalan ruhában tartózkodik a járművön – kérheti a rendőrség segítségét.
Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 13. § (1) bekezdése szerint a rendőr jogkörében eljárva köteles intézkedni vagy intézkedést kezdeményezni, ha a közbiztonságot, a közrendet vagy az államhatár rendjét sértő vagy veszélyeztető tényt, körülményt vagy cselekményt észlel, illetve ilyet a tudomására hoznak.”

Még mindig álljunk meg egy percre! Ha én, az adófizető állampolgár véletlenül elfelejtek lyukasztani, vagy esetleg egy másik táskámban felejtem az érvényes bérletemet, és az ellenőr pechemre éppen arra jár, azonnali hatállyal az átlagfizetés közel 1/10—t kitevő összeget kerekít a csekkre, ami átnyújt nekem. Valamint leszállíttat. Ha viszont egy ápolatlan hajléktalan vagyok, aki még ráadásul nincs is tudatában annak, hogy a főváros tömegközlekedését veszi igénybe, akkor békén hagynak szunyókálni. Akkor hogy is van ez?

Szilágyi Károlyt a BKV sajtóreferensét kérdeztem.

– Leszállíttathatja a vezető vagy az ellenőr az ilyen egyént a buszról?

– Sem a vezetőnek, sem az ellenőrnek nincs joga, hogy bárkit lerakjanak, a személyes szabadságában senkit nem korlátozhatnak. Kizárhatnak az utazásból, ha megsérti az utazási feltételeket, de ez nem jelenti azt, hogy bárkit lerakhatnak a járművekről.

– Van arra szabály a BKV-nál, hogy ilyen esetben azonnal fertőtlenítsék a buszokat?

– Lehetne ilyen szabályt hozni, de amennyi hajléktalan utazik a járműveinken, ez gyakorlatilag azt jelentené, hogy naponta több tucat járművet kellene kivonni a forgalomból, és amíg ezeket fertőtlenítik, addig a többi utas nem tudna mivel közlekedni.

– Mi történik, ha valamelyik utas azt kéri, hogy állítsák le a buszt, hívják ki a rendőrséget?

– Erre kérdéssel válaszolnék. Megkérdezték a vonalon várakozó utasokat, hogy egyet értenek-e ezzel? Én biztos vagyok benne, lenne olyan, aki kifejezetten tiltakozna a kimaradó járat miatt. Az, hogy egy hajléktalan felszáll a járatra, az egy polgárjogi szerződés megszegése. A rendőrség ilyen esetben – tapasztalatból mondom – nem szokott eljárni.

– Ha jól értem az egyetlen szervezet, aki leszállíttathatja, a rendőrség, nem igazán hajlik erre, önöknek pedig nincs jogosultságuk. Akkor hogy valósulhat meg az a terv, hogy minél többen vegyék igénybe a tömegközlekedést, kevesebben járjanak autóval a városban.

– Arra van jogosultságunk, hogy biztonsági őröket alkalmazzunk, akik megakadályozhatják az utazási feltételeket be nem tartó embereket abban, hogy fölszálljanak a járműre.

– A tömegközlekedést használók sűrűn találkozunk azzal a problémával, hogy hajléktalanok, gyakran csapatosan szállnak fel a járművekre. Van erre a problémára a BKV-nak valamilyen szabálya, vagy esetleg készülőben lévő tervezete?

– Naponta nagyjából 1200 jármű, közel 20 órán át üzemel, tehát biztonsági őrből legalább 4000-re lenne szükség ahhoz, hogy ezt a problémát hatékonyan kezelni tudjuk.

– Tervbe van véve ennek bevezetése?

– Nagyon jó lenne, ha nem is minden járművön, de a járatok jelentős részén lehetne biztonsági őr. Bevezethetnénk az első ajtózást, a bliccelés kiszűrésére. A combinoknál a végállomásokon már van átszálló-ellenőrzés, aminek igazán az a célja, hogy legalább a végállomásokon le lehessen szállíttatni azokat az embereket, akik sorozatosan megsértik az utazási szabályzatot.

– Ha ez minden járaton lenne, akkor biztosan többen vennék igénybe a tömegközlekedést. Addig milyen lehetőségünk van, nekünk, utasoknak?

– Ha esetleg két-három ember körbeállja azt, aki nyilvánvalóan sérti a többi utas érdekét, közbotrányt okoz, és határozottan megkérik, esetleg felszólítják, hogy szálljon le, akkor az esetek többségében le szoktak szállni. A járművezetők nyilvánvalóan nem szeretnék, ha bárki kést rántana rájuk, ez érthető, hiszen az elmúlt időszakban, több esetben is előfordult, hogy BKV alkalmazottakat bántalmazták.

– Azt értem, hogy amennyiben ilyen problémával szembesülünk pár ember összefogásával, és kellő fellépéssel letessékelhetjük a nem kívánatos utast, de azt nem, miért nincs egy olyan átfogó rendszer, ami ezt a problémát hatékonyan kezelné. Olyan rendszerre gondolok, ahol a buszvezető beszól a központba, hogy gond van, és a következő megállóban, a biztonsági őrök közreműködésével, megszűnne a probléma.

– Jogilag és pénzügyileg ezt nagyon nehéz megtámogatni. Fölmerült a mozgó akcióegység gondolata, de ahhoz, hogy egy buszt utolérjenek, minimum kell egy olyan ember, akinek joga van intézkedni, szükséges egy gyorsan mozgó jármű, ami kék lámpával közlekedik a városban. A BKV- ellenőröknek ehhez nincs joguk. Ezt a rendőrség tudná megoldani, a kiképzett és jogokkal felruházott rendőrökkel.

– Az nem megoldás, hogy a rendőrség segítségét kérjék, ha már csak nekik van ilyen jogosultságuk?

– Nem valószínű, hogy kijönnének. Ha mégis kihívnám, akkor ki kellene álljak a forgalomból, és ezzel a BKV sértené meg az utasok jogait, hiszen a busz összes utasa akadályoztatva lenne addig, míg a rendőrség kiér.

– Volt eset, hogy a rendőrség segítségét kérték egy ilyen ügyben?

– Volt, de sajnos a rendőrség legtöbbször azt a választ adja, hogy súlyosabb ügyek miatt, nem tud rendőrt küldeni a helyszínre. Gyakorlat azt mutatja, hogy ilyenkor a rendőr nem jön ki. Mondhatja a vezető, hogy most megvárja a rendőrt, de a diszpécser három perc múlva már sürgeti, hogy tartsa be a menetrendet. Ezért látszik jó megoldásnak a biztonsági őrök alkalmazása.

– Ez mikortól várható?

– Ez júniustól 2-tól öt Dél-Budai járaton kerül bevezetésre, valamint lehetőség lesz arra is, hogy a járművezetőtől jegyet vegyenek az utasok. Most fogjuk kipróbálni, hogyan működik, mennyire befolyásolja a menetrendet, az utasok hogyan fogadják. Elképzelésünk szerint, az ott keletkezett jegyár-növekedés, a bliccelés visszaszorítása hozna annyit, amennyiből ki lehet fizetni a biztonsági őröket. Ezeken a járatokon a buszvezetőn kívül egy ellenőr vagy biztonsági őr is tartózkodik állandó jelleggel, aki figyel a jármű rendjére, az utasok jegyét, bérletét ellenőrzi, és ha kell jegyet ad el. A terv szerint az első ajtónál szállhatnak föl az utasok, megmutatják a jegyüket, bérletüket, ha nincs vehetnek a járművezetőtől. A biztonsági őr csak ezután engedi tovább. A harmadik ajtónál szállhatnak le az utasok, és itt is van egy biztonsági őr, aki megakadályozza a felszállást. Van egy másik projektünk is. A kalauzos rendszernél csak a kalauz mellett lehet felszállni és csak a sofőr mellett, leszállni.

– Lassíthatja ez a közlekedést?

– Reményeink szerint nem, hiszen akinek van jegy, bérlete, egy idő után már automatikusan előre kikészíti. Ahogy a metróban sem okoz fennakadást, az emberek már hozzászoktak.

– Ha ez beválik, elképzelhető, hogy több vonalra is kiterjesztik ezt?

– Tervbe van véve. Hiszen ha a bliccelők, hajléktalanok megtapasztalnék, hogy felesleges azzal próbálkozni, hogy a BKV járművei töltik az idejüket, egy idő után leszoknának róla. Úgy, ahogy a metró esetében az utasok tapasztalhatják ennek az eredményességét. Ott is tarthatatlan állapotot szűntetett meg ennek a projektnek a bevezetése. Nem egyszer az üléseket alá bújtak be a hajléktalanok, így a kollégáknak minden este minden járatot végig kellett ellenőrizni úgy, hogy az üléseket egyenként fel kellett hajtaniuk.

– Bizakodón tekintek az új projekt felé. Szó szerint, mert sajnos nem Dél-Budán lakom. Végül is demokráciában élünk, nekem is több jogom van. Használom is. Most leginkább arra, hogy ne szálljak föl a buszra. Még…