Internet és vidéke
Ferge Sándor (168 Óra, 2014. november 6.) úgy véli, lemaradunk, amíg a digitális írástudást nem tartjuk ugyanolyan fontosnak, mint a hagyományos írni tudást. Nagyon igaz.
Ma még több mint egy évig gyötrik a kis elsősöket a gombóc o betű és a fecskefarok f tökéletes megrajzolásával, nem is beszélve később a j és az ly ma már tökéletesen funkciótlan megkülönböztetéséről, ami maradandó kudarcélményt okozott (okoz) a tollbamondásórákon. E szavak írója gimnazista korában azért kapott kettest Bánk bánról szóló házi dolgozatára, mert nem jobbra, hanem balra döntötte a betűket, s ezt magyar tanára imigyen díjazta: „Modoros az írása.”
Ma, az internet és a szövegszerkesztő korában úgy gondolnánk, mindez a múlté. Az USA egyes tagállamaiban már nem is tanítanak kézírást, mondván: egy aláírási szignó kivételével kézírásra nem is lesz szükség, hiszen az iskolai dolgozatoktól kezdve a diplomamunkáig és az álláskereső pályázatokig mindent digitálisan szerkesztenek meg. Lehet, hogy ez túlzás, de a szövegszerkesztő használata valóban nélkülözhetetlen. Az informatika mint tantárgy ugyan szerepel az általános iskolák tantervében, de csak az ötödik osztálytól a nyolcadikig, heti egyetlen órában, miközben a kicsi elsősöknek kötelező a hittan (esetleg erkölcstan) és persze a testnevelés. (Ez utóbbi többnyire a zsúfolt osztályteremben vagy a folyosón zajlik, mert nincs annyi tornaterem.) A gimnáziumokban is csak az első két évben van informatika, szintén heti egy órában.
De ennél is fontosabb: mit oktatnak „informatika” címén az iskolákban? Valószínűleg nem kell megtanítani ennek a generációnak, hogyan kell twitterezni, felmenni a közösségi oldalakra, chatelni, zenéket és filmeket letölteni. Ezzel szemben meg kellene tanítani a klaviatúra használatára, például tíz ujjal (vakon) gépelni, ami igencsak meggyorsíthatná az írásos internetes kommunikációt. Vajon miért nincs a tantervben? Meg kellene tanítani a fiatalokat szelektálni az internet által rájuk zúdított információözönben: nemcsak mechanikusan letölteni adatokat, hanem azokat értelmezni és kritikával illetni. Figyelmeztetni kellene az internet, főleg a társkereső oldalak veszélyeire is, ahol a gátlástalan kitárulkozás és az ezzel való visszaélés már nem egyszer vezetett tragédiához.
Az internet valóban hatalmas lehetőség. De csak lehetőség... Hogy a fiatalok mire használják, az a pedagógusok és a szülők felelőssége is.
Bonifert Mária
