IMF-fel vagy nélküle: újabb megszorítás

Nem vak ez a ló, csak bátor - juthat eszünkbe a szakállas vicc arról a kitartásról, ahogy Matolcsyék ragaszkodnak a jövő évi költségvetésükhöz. A napokban lényegében ugyanazokkal a számokkal álltak újra elő, amelyeket minden szakértő, a Költségvetési Tanácstól kezdve a független elemzőkön át az IMF-ig, megalapozatlannak tart. A leginkább kritizált elemek változatlanok maradtak: az 1,6 százalékos növekedési prognózis, az MNB tranzakciós illetéke, számos adóbevételi tétel, különösen a jobb behajtástól remélt plusz 160 milliárd forint. Az NGM még emelte is a tétet azzal, hogy a 300 milliárdos munkahelyvédelmi program fedezetének nagy részét, 200 milliárdot az IMF-megállapodástól várt forinterősödés és alacsonyabb kamat miatti finanszírozási tehercsökkenés adja.

Ez utóbbinál nem a 266 forintos euróárfolyam prognózis és a 2 százalékos átlagos állampapír-kamat esés a legmerészebb feltételezés - bár ez sem csekély optimizmusra vall -, hanem már önmagában az a tény, hogy a büdzsében foglalt alapszámok mellett egyáltalán reális lehetőségnek tartják az IMF-EU-EKB-hármassal való egyezséget. A fent említett tételeket ugyanis konkrétan, nevesítve bírálta a trojka, és a korrekciójukat kérte ahhoz, hogy a tárgyalások folytatódjanak. Hogy emögött nem a függetlenségünket eltiporni akaró brüsszeli bürokrácia és a minket szolgasorba dönteni próbáló, gonosz finánctőke sunyi összeesküvése áll, mutatja egyebek mellett az is, hogy a kormánnyal szembeni ellenséges hozzáállással igazán nem vádolható KT lényegében ugyanezekről az adatokról kért már több körben is meggyőző magyarázatot, egyelőre hiába. Az ő támogató véleményük nélkül pedig a büdzsé nem fogadható el.

Matolcsyék költségvetése tehát tökéletes 22-es csapdája: ahhoz, hogy teljesülhessen, szerintük is az IMF-EU-megállapodás kell, viszont a benne foglalt számokkal biztosan nem lesz egyezség. Ennek fényében érthetetlen a kormány taktikája, hiszen ha ragaszkodik a mostani számokhoz, esélytelen a helyzetünket stabilizáló hitelkeret, anélkül pedig a büdzsé nyilvánvalóan tarthatatlan. Másképpen fogalmazva: ha lesz IMF-EU-hitel, akkor annak feltételeként kell a költségvetést jelentősen módosítani, ha pedig nem lesz, akkor éppen azért. Gazdasági szempontból Orbánék feloldhatatlan dilemmája az, hogy a több százmilliárdos korrekcióra mindenképp szükség van, akár kuruckodnak és erőt demonstrálnak, akár meghunyászodnak és engednek.

Itt jönnek elő a politikai haszonszerzés szempontjai. Az országnak egyértelműen az lenne az érdeke, hogy ha már mindenképpen áldozatot kell hozni, annak legyen értelme és hosszútávú hozadéka, ehhez pedig elengedhetetlenek a külső és belső szakértők által egybehangzóan sürgetett szerkezeti reformok, és a piaci partnerek, a befektetők bizalma és támogatása. Az IMF-EU-hitelkeretet jelentő megállapodás ezt biztosítaná. Orbánék azonban a jelek szerint inkább más utat választanának, az unortodox gazdaságpolitika folytatását, mert minden másban hatalmuk korlátozását látják. Saját táboruknak ezt a demagóg szabadságharcos szózatokkal jól el tudják adni, aminek rövid távon meg lehet a szavazati hozadéka. Hosszabb távon azonban ez a szakadékba visz, de ez, úgy tűnik, nem zavarja őket.

A realitásoktól való teljes elszakadás, a gátlástalan arrogancia iskolapéldája az azeri gyilkos kiadatásának ügye. Az IMF-hitel elkerülésére más finanszírozási forrásokat keresve jött az ötlet az azeriek által vásárlandó kötvények kibocsátásáról, cserébe minden józan érvet és erkölcsi megfontolást sutba dobó, jól kiszámíthatóan súlyos konfliktusokat hozó lépést tettek. Orbánékat a legkevésbé sem zavarta, hogy ezzel az egész országot lejáratják, de annyi eszük sem volt, hogy felmérjék, a botrány nyomán már az azeriek és a közvetítő törökök is visszakoznak az ügylettől. Tipikus jele a hatalmi gőg tudatszűkítő hatásának, hogy képtelenek voltak átlátni tettük súlyát és törvényszerű következményeit.

A tudatszűkülés másik, szerencsére nem ennyire szörnyű és világbotrányt okozó jele az NGM által készített Wekerle-terv, amely a realitásérzék minimumát is nélkülözi. Nem az a legnagyobb baj vele, hogy konkrétumok nélküli, rögtönzött elképzelések halmaza, ezt már megszoktuk, hanem egy illuzórikus kárpát-medencei gazdasági álomvilágot vizionál, természetesen magyar dominanciával. Nem csupán a valós viszonyokat és lehetőségeket hagyja figyelmen kívül, de a szomszédos országokkal való kapcsolatok érzékenységét is, így nem egyszerűen megvalósíthatatlan és nevetséges, de külső feszültségek szítására is alkalmas.

Egészen konkrét veszélyeket rejthet viszont az a Matolcsy-féle tervezet, amely külön jogszabályokat javasol a gazdaság működtetésére válsághelyzet vagy különleges jogrend esetére. Jó lenne tudni, ez mit jelentene, de első ránézésre összefüggésben lehet a kormányfő azon, felettébb aggasztó kijelentésével, hogy gazdasági szükséghelyzetben a demokratikus rend helyett esetleg valami másra lehet szükség. Úgy tűnik, Orbánéknak van egy vészforgatókönyvük a számukra legrosszabb esetre is, amikor nincs IMF-EU-háttér, az unortodox gazdaságpolitika pedig összeomlik, és mindezek nyomán a hatalmuk veszélybe kerül. Még belegondolni is rossz, mi következhet mindebből.