Íme a beismerés: kudarcot vallott az unortodoxia

A fideszes kétharmad szinte a fű alatt zavart át néhány olyan törvénymódosítást a parlamenten, amelyek szembe mennek korábbi megnyilatkozásaikkal és lépéseikkel, és jelentősen növelik a kormány mozgásterét. Kezdődött azzal, hogy az alkotmányban is rögzített adósságcsökkentési kötelezettséget felülírták, így aztán rendkívüli helyzetben és indokolt esetekben el lehet tekinteni tőle. Biztos ami biztos, megváltoztatták az adósságállomány kalkulálásának a módját is, és a jövőben nem az adott időszak átlagos forintárfolyama számít, hanem attól függetlenül egy előre rögzített kurzus. Így tehát a devizaadósság forintosított összege lényegében a kormány akaratától, nem pedig a tényleges, aktuális kötelezettség nagyságától függ. A manipulálási lehetőségre jó példa az idei büdzsé, amelyben 268 forintos euróárfolyammal számoltak, holott valójában ennél mindeddig sokkal, átlagosan 6-8 százalékkal magasabb volt.

Folytatódott a dolog a soros éves költségvetés elfogadási rendjének teljes felrúgásával: eddig előbb a fő számokról döntöttek, majd a részleteket vitatta meg az Országgyűlés, a végszavazás ezután következett, de a már jóváhagyott számokat visszamenőleg átírni nem lehetett. Mostantól viszont a kormány a végszavazás előtt bármit megváltoztathat, akár az alapszámokat is, ami teljesen értelmetlenné teszi a teljes parlamenti vitát, hiszen az utolsó pillanatban gyökeresen mást fogadhatnak el, mint amiről addig szó volt. Ezzel lényegében megfosztják a legfőbb törvényhozási szervet attól, hogy szakmailag megalapozottan dönthessen az ország gazdálkodásának alapjairól.

Saját mozgásterének szinte korlátlanná tételét az Orbán-kormány az IMF-fel folyó tárgyalásokkal indokolta, holott saját maga hozta magát lehetetlen helyzetbe, mikor hibás taktikai megfontolásokból még a nyári szünet előtt átverte a parlamenten a 2013-as költségvetés fő számait, amelyekről mindenki tudta, hogy tarthatatlanok. Orbánék azt hitték, ezzel jobb pozíciókból tárgyalhatnak majd a hitelkeretről, mert legalább lesz miből engedni. Ezúttal is totálisan félreértették az IMF és az EU hozzáállását: itt nem boxmeccsről van szó, ahol erődemonstrációval lehet ijesztgetni, majd kisebb ütésekkel kóstolgatni az ellenfelet, hátha az megrémül és feladja, hanem olyan garanciális feltételek egyeztetéséről, amelyek mindkét fél érdekeinek megfelelnek.

A Fidesz-kormány a nyár végére felismerte, hogy taktikai húzása nem jött be, sőt saját magát szorította sarokba. A magyar gazdaság recesszióba került, és messze van attól, hogy teljesítse a jövő évre már "kőbe vésett" számokat: valójában egyetlen egy fő szám sem állja meg a helyét, sem a növekedési, sem az inflációs, sem a hiányprognózis. Ahogy az előre látható volt, lényegi korrekcióra, további megszorító lépésekre van szükség, függetlenül a hiteltárgyalásoktól. Ezt látva Orbán taktikát váltott, és előjött az állítólagos IMF-követelések listájával, amelynek létezését az ő állításain kívül semmi sem bizonyítja, sőt mindenki cáfolja. Legutóbb a Költségvetési Tanács elnöke szögezte le, hogy az IMF nem támaszt követeléseket, hanem garanciaként olyan szerkezeti átalakításokat sürget, amelyek a mi érdekeinket szolgálják.

Teljesen mindegy, ki mit mond, Orbán a mumus szerepét osztotta az IMF-re és az EU-ra. Minden leendő népszerűtlen lépésért ők felelnek: egyebek mellett csökkenteni akarják a nyugdíjakat /nem volt ilyen feltétel/, le kívánják faragtatni a szociális juttatásokat, ezért vezetik most be a segélyplafont /ezt sem követelték/, miattuk késhet a pedagógus életpályamodell /szóba sem került a téma a szakszervezet vezetője szerint/ stb. Az egyetlen valós igény a közszféra működésének hatékonyabbá tétele és kiadásainak csökkentése, most erre hivatkozva terveznek jövőre kb. 8-10000 fős leépítést. Érdemes figyelmesen végignézni a kormányfő listáját, mert az ugyan nem az IMF-től származik, viszont jól mutatja, milyen intézkedésekben gondolkodik a Fidesz a jövő évi költségvetés átírásánál.

A fő számok változásának irányát jelezheti, hogy már a Fideszhez nagyon közeli Századvég is az idei évre 1 százalékos recessziót, jövőre pedig szerény, 0,9 százalékos növekedést vár /a jelenlegi büdzsészámok plusz 0,1, valamint 1,6 százalék/, és legalább 350 milliárdos korrekciót lát szükségesnek /más elemzések 400 és 600 milliárd forint közötti nagyságrendről beszélnek/. Vélhetően a kormány a Századvég adataihoz közeli módosításokat tervez, és a hitelkeret tárgyalásokon is nagyjából eddig lesz hajlandó elmenni. Ez persze nem jelenti azt, hogy lesz megállapodás, mert a pávatánc korántsem ért véget. Nem tudni például, mit tartalmaz az IMF-hez és EU-hoz küldött válaszlevél a lehetséges magyar vállalásokról, ehelyett parlamenti vizsgálóbizottság kutatja, milyen feltételek mellett köttetett 2008-ban az IMF-hitelszerződés. Nincs nehéz dolga, mert a teljes szöveget már akkor nyilvánosságra hozták, a rovatunkban is részletesen elemeztük a tartalmát.

Nyilvánvaló, hogy csak a romló külső és belső feltételek kényszeríthetik Orbánékat arra, hogy megállapodjanak a hitelkeretről. Pedig annak előnyei egyértelműek: a befektetői bizalom erősödése közvetlen haszonnal jár, a szükséges szerkezeti változtatások a fenntartható fejlődésünket segítik. Nem mellékes szempont az sem, amit a KT elnöke nyomatékosan hangsúlyozott: négy százalékkal kedvezőbb kamattal juthatunk finanszírozáshoz, mint a pénzpiacokról. /Ez a feltételezett 15 milliárd eurós hitelnél évi 600 millió eurót, azaz jelenlegi árfolyamon számolva 170 milliárd forintot jelent!/ Kovács Árpád szerint nehéz megmagyarázni, miért nem élünk ezzel a lehetőséggel.