Ideges befektetők rángatják a pénzpiacokat
Egy lélekbúvár nagyobb eséllyel magyarázhatná meg a pénzpiaci mozgások hátterét, mint megannyi pénzügyi szakember, mert látszólag érthetetlen, milyen racionális megfontolások motiválják a befektetőket. Amikor a reálgazdaságból csak rossz hírek jönnek, a tőzsdék folyamatosan mennek felfelé, mikor pedig végre szinte mindenhonnan kedvező adatok érkeznek, zuhannak az árfolyamok.
Az utóbbi napokban egyre-másra tették közzé a legfrissebb adatokat a különböző országok nemzeti össztermékének, ipari termelésének, belső fogyasztásának és külkereskedelmének alakulásáról. Hosszú hónapok után végre szinte mindenhol arról számoltak be, hogy egyértelműen túljutottak a mélyponton, a gazdaságok lassacskán megindulnak felfelé. Az Egyesült Államokban, Japánban, Németországban egyaránt arról szólnak az elemzések, hogy véget ért a recesszió, a vita inkább arról folyik, milyen tempójú lesz a fellendülés és lesz-e esetleg közben megtorpanás.
A legnagyobb feltörekvő országokban, Kínában, Indiában, ahol a válság a legfejlettebbekhez képest jóval kisebb megtorpanást eredményezett, szintén a gyorsulás jelei mutatkoznak, nő a termelés, bővül a kivitel. Az ember azt gondolná, hogy a régóta várt fordulat bekövetkeztével világszerte javul a hangulat, növekedik a vállalkozói és befektetői kedv, több pénz áramlik a piacra, a tőzsdei papírok értéke pedig gyorsuló növekedést mutat. Ennek azonban pont az ellenkezője következett be, néhány kedvezőtlen hír elegendő volt ahhoz, hogy a pénzpiacok mindenhol esésbe menjenek át. Az amerikai és ázsiai tőzsdék meredek lejtőre kerültek, Európában, így hazánkban is pesszimizmus kezdte uralni a terepet.
Ismét bekövetkezett az a logikátlannak tűnő helyzet, hogy a reálgazdasági folyamatok és a pénzügyi befektetői mozgások átmenetileg ellentétes irányba haladnak. Emlékezzünk vissza, hogy kora tavasszal, amikor egyre rosszabb és rosszabb gazdasági adatokat publikáltak, az elemzők többsége csak riogatni tudott és egymásra licitált a borúlátásban, a világ értékpapír piacain az árfolyamok emelkedésnek indultak és hónapokon keresztül, kisebb korrekciókkal lényegében folyamatosan növekedtek. Az átmeneti visszaesések rövidek és mérsékeltek voltak, és a legkisebb pozitív hír is újabb lökést adott a tőzsdéknek. A befektetői kedv töretlenül erősödött, akárcsak a kockázatvállalási hajlandóság, ami jót tett a bizonytalanabb térségek piacainak és valutáinak, így a BUX-nak és a forintnak is.
Most, amikor az optimistább jóslatok látszanak beigazolódni és világosabban kirajzolódik a válságból való kilábalás trendje, meglepőnek tűnik a pesszimista pénzpiaci reakció. Valójában számítani lehetett rá, több okból is. Ezek egyike az, hogy a forgatható pénzeszközök mennyisége a tavasz folyamán a kormányok beavatkozásának eredményeként érzékelhetően megnövekedett, és a befektetők is bátrabbá váltak. Jelenleg ilyen hatás nincs, sőt sokan elérkezettnek látják az időt ahhoz, hogy az eddig elért hasznot realizálják, azaz jelentős nyereséget elkönyvelve inkább eladjanak, semmint vegyenek értékpapírokat.
