Honnan lesz itt növekedés?
Miközben Matolcsy György példátlan sikertörténetről beszél és már a jövő évre ugrásszerű növekedést vizionál, az Orbán-kormány szinte minden gazdasági intézkedése éppen az ellenkező irányba mutat. A tényszámok ugyancsak cáfolják a valósággal köszönőviszonyban sem lévő minisztert – akiben mindezek ellenére töretlen a kormányfő bizalma.
A saját álomvilágában élő Matolcsy György minden megnyilatkozása kemény dilemma elé állítja a kicsit is tájékozott és gondolkodni tudó embert: valóban elhiszi azt a sok marhaságot, amit mond, vagy csak minket néz hülyének? Az utóbbi napokban kétszer is sikerült olyat mondania, amitől egy magára valamit is adó közgazdász óvakodna, mert nem tenné nevetségessé magát. Először is kijelentette, hogy az elmúlt két év gazdaságpolitikája példátlan sikertörténet volt. Hogy konkrétan milyen tényekből jutott erre a következtetésre, arról hallgatott, ami érthető, mert nehéz lett volna bármivel is alátámasztania az állítást. Szinte vele egy időben Demján Sándor, aki pedig nem vádolható a kormány iránti ellenszenvvel, arról beszélt, hogy vészhelyzet van és azonnali gazdasági váltásra van szükség a még rosszabb megelőzésére.
Demján arról is szólt, hogy gyors növekedésre van szükség, anélkül marad a szegénység és végképp leszakadunk a térségtől. Mintha erre akart volna reagálni Matolcsy, következő nyilatkozatában már 2013-ra "ma még elképzelhetetlen" növekedést vizionált, de hogy ezt az összes szakértői elemzéssel, közte a kormány saját prognózisával szemben mire alapozza, nem derült ki. Minden bizonnyal ugyanarra, mint Lukasenka belarusz elnök, aki ugyancsak a napokban magabiztosan kijelentette: országa virágzó és sikeres, jobban kezelte a válságot, mint a Nyugat, és az átlagbérek 5 év alatt elérik az uniós átlagot. A nagy szellemek, ha találkoznak, hasonló realitásérzékkel látják a világot...
De mit is várunk attól a minisztertől, aki másfél éve még mély meggyőződéssel állította, hogy 2012 az elrugaszkodás éve lesz (bár lehet, hogy ő a valóságtól való elrugaszkodásra gondolt). Az idei adatok inkább azt mutatják, hogy a 2010 végén még 3 százalék felettire becsült, tavaly nyáron másfél százalékosra prognosztizált, decemberre viszont már csupán fél százalékra lefaragott növekedési terv is túl ambiciózus. Az első negyedévben az ipari termelés - a válság mélypontja óta először - éves összehasonlításban csökkent, aminek oka a gyenge hazai fogyasztás mellett az export dinamikájának jelentős lassulása. Még mielőtt azt hinnénk, hogy ez általános jelenség: a szlovák ipari termelés ugyanebben az időszakban 12 százalékkal nőtt!
A rossz ipari adatok alapján az elemzők azt jelzik, hogy a GDP is csökkent az első hónapokban, várhatóan 0,3-0,4 százalékkal. A kilátások sem kecsegtetnek sajnos semmi jóval. A Széll Kálmán Terv 2.0 drasztikus megszorításai és a megugrott infláció miatt a reálbérek tovább fognak csökkenni, ezáltal a fogyasztás is visszaesik. Az újabb adók éppen a húzóágazatokat, a távközlést, az energetikát stb., valamint a pénzügyi szférát sújtják a legjobban, ami a beruházások folytatódó eséséhez, a gazdasági teljesítmény visszafogásához vezet. Pontosan az ellenkezője történik annak, amit Orbánék meghirdettek: növekedés helyett visszaesés, növekvő foglalkoztatás helyett jó esetben is csak stagnáló munkanélküliség, hogy a gyorsuló inflációról ne is beszéljünk.
A hazai fejlesztés gyakorlatilag egyetlen jelentős forrásának tekinthető uniós alapokból sem tudjuk a szükséges tempóban lehívni a pénzeket. Az idei recesszió esélyét tovább növeli, hogy agrárszakértők szerint a kedvezőtlen időjárás miatt a mezőgazdaság teljesítménye jelentősen el fog maradni a tavalyi, igen jól sikerült évtől. Márpedig a 2011-es szerény GDP-növekedés oroszlánrészét a csaknem 30 százalékkal megugró agrárium adta, az idén azonban éppen ellenkező hatásra számíthatunk. Az összkép teljességéhez tartozik, hogy a számunkra meghatározó külső környezet is roppant bizonytalan, az európai kilábalás lassú és törékeny, egyre több a kockázati tényező, hogy csak a görög választások után kialakult helyzetet említsük.
Semmi alap nincs tehát arra, hogy gyors növekedésben bízhassunk. Az Európai Bizottság az elemzőkhöz hasonlóan az idei évre kisebb visszaesést, 2013-ra pedig szerény, egy százalékos bővülést jósol nekünk. Mivel emellett szinte csak negatív kockázati tényezők vannak, tökéletes rejtély, minek alapján pattant ki Matolcsy fejéből az "elképzelhetetlen" tempójú növekedés ötlete. Még ha az Orbán-kormány gyökeres gazdaságpolitikai váltást hajtana végre, aminek semmi jele, és gyorsan megegyezne az EU-val és az IMF-fel a készenléti hitelről, amire kevés az esély, ugrásszerű javulásra jövőre akkor sem lehetne számítani. A legjobb esetben is csak 2014-től érezhetnénk igazán a kedvező hatásokat, feltéve, hogy minden tényező pozitívan alakul.
