Hogyan tovább?
Nézem a tévékben az MSZP és a többi vesztesnek tekinthető párt vezetőinek magyarázkodását, elhárító vagy önmarcangoló vallomásait.
Közben azon gondolkodom, hogy a vezető testületek átalakítása, a hibák elismerése vagy tagadása mellett sehol egy szó sem esik arról, hogy mit akarnak tenni a még rájuk szavazókért, a csalódottak megkövetésére, a bizonytalanok meggyőzésére.
Pedig a példát a Fidesz bemutatta a 2002-es veresége után. Emlékezzünk: még el sem ültek a választási csalásra hivatkozó tüntetések hullámai, de már bejelentették, hogy megvédik azokat, akik politikai hitvallásuk miatt hátrányos helyzetbe kerülnek. Orbán rájött, hogy a szervezet újjáépítését alulról, a polgári körökből kell kezdeni, mert ott kibeszélhetik magukat az emberek, „övéik” között lehetnek. Tessék megnézni az eredményt!
Mit tett a többi párt? Élén a legnagyobb MSZP-vel? Otthagyta választóit, kitéve a jól szervezett Fidesz inzultálásának, sőt a legutóbbi önkormányzati vereség után a meglévő bázisainak felszámolását is tétlenül nézte (helyiségek bezárása, támadások elbagatellizálása stb.).
Nézzük a Fidelitas szerepét. Hol van a többi pártnak ilyen méretű ifjúsági csapata? Vagy ha van, miért nem hallunk felőle? A 2010-ben várhatóan vesztes pártoknak – élén az MSZP-vel – most a legnehezebb feladata nem a megélhetésük biztosítása lenne, hanem az újraépítkezés. Megmagyarázni a megmagyarázhatót, és bocsánatot kérni az elfogadhatatlan dolgok miatt. Nem hiszem el, hogy a mai fiatal és középkorú réteg ne lenne fogékony a szolidaritás, a tisztesség, a tehetség előrejuttatása vagy az adott szó megtartásának eszményére.
Ennek a kicsit belefáradt, elfásult, megcsömörlött politikai elitnek ez az újrakezdés lesz a legnehezebb.
Végvári József
E-mail
