Hogy mi van?

Azt állítja Orbán Viktor
(a Kossuth rádió Vasárnapi újság című műsorában), hogy nő az uniós támogatásunk, mert míg 2007 és 2013 között fejenként 660 ezer, addig a következő hétéves időszakban már 712 ezer forintnyi uniós forráshoz jut Magyarország. A jelenlegi 7060 milliárd helyett 7080 milliárd forint támogatás érkezik.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a támogatásunk nem nő, hanem csökken. Bár egészen pontos számítások még nincsenek, a jelenlegi, 2007–2013-as időszakhoz képest majdnem 5 milliárd euróval kevesebb felzárkóztatási támogatást kapunk 2014-től 2020-ig: 2011-es folyó áron számolva 25,7 milliárd euró helyett 20,5 milliárdot. Ez forintban – 290-es euróárfolyamon – 7453, illetve 5945 milliárdot jelent, vagyis a csökkenés mintegy 1500 milliárd forint. Egy főre pedig (nagyvonalúan eltekintve attól, hogy közben a lakosság száma is csökkent) nagyjából 745 ezer forint helyett csak 595 ezer jut. Kétségtelen, hogy az agrárforrások a következő hét év alatt 1,9 milliárddal többet tesznek ki, mint most, ennek viszont semmi köze a mostani brüsszeli megállapodáshoz. A csatlakozáskor ugyanis a magyar gazdák a régi tagállamok termelőinek járó összegnek csak egy részét kapták meg, ez nőtt előre rögzített ütemben évről évre, és idén éri el a teljes összeget. De a miniszterelnöki számológép persze máshogy kalkulál.

Azt állítja Rogán Antal,
a Fidesz parlamenti frakcióvezetője (az ATV Egyenes beszéd című műsorában), hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség pályázatán 12,5 milliárd forintos megbízást elnyert, ugyanazon a napon alapított, feltűnő és furcsa hátterű vállalkozások tulajdonosai között nincsenek ciprusi offshore cégek, mert ilyenek Cipruson egyrészt már nem léteznek, másrészt viszont ezek mögött a cégek mögött jelentős részben a ciprusi állam áll.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a több megnevezett ciprusi cég közül csupán az egyikben van közvetett tulajdona a ciprusi állami távközlési vállalatnak. Vagyis a többiben nincs. Viszont ha mégis egy ciprusi állami nagyvállalat furakodna be hátulról, több cégen keresztül egy magyar pályázatra, akkor a magam részéről ezért húznám föl az állami szemöldökömet. De úgy látszik, a kormányban és a Fideszben kicsire (pláne nagyra) nem néznek. Csak a 12,5 milliárdra.

Azt állítja Lázár János
miniszterelnökségi államtitkár (a Népszabadságban): „Ha nem Matolcsy György lett volna 2010-ben a gazdasági miniszter, akkor ma nem lenne bankadó.”

Ezzel szemben a tény az,
hogy Matolcsy nélkül is volt. Nemcsak 2010-ben, de már 2005-től is. A mondat tehát helyesen így hangzana: ha nem Gyurcsány Ferenc lett volna a miniszterelnök 2005-ben, akkor ma nem lenne bankadó.

Azt is állítja Lázár János
(ugyanott), hogy az oroszokkal „ma úgy áll a helyzet, mint Bethlen Gábor erdélyi fejedelem idején, a XVII. században, amikor a török és az osztrák között próbáltunk egyensúlyozni. Most a németek és az oroszok között próbálunk talpon maradni”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy ma nem a németek és az oroszok között egyensúlyozunk, hanem a németekkel együtt egy Európai Unió nevű közösségben és szövetségben. Ha azonban a kormány egyik vezető embere Magyarországot egyenlő távolságra próbálja helyezni Németországtól és Oroszországtól, az vagy nem tudja, mit beszél, vagy tudja, de akkor a magyarokat tudatosan az unión kívülre helyezi. Lázár János ezek szerint kilépett az EU-ból.

Azt állítja Balog Zoltán,
az emberi erőforrások minisztere (hivatalos közleményében), hogy a kormány által az alaptörvényben rögzítendő hallgatói röghöz kötés intézménye „Európában egyedülálló kedvezményt jelent”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a kedvezmény egyáltalán nem kedvezmény, hanem korlátozás, hiszen ahhoz a feltételhez köti az ingyenes tanulást a felsőoktatásban, hogy a hallgató a tanulmányi idő kétszeresére itthon vállaljon munkát, máskülönben köteles kifizetni a képzés költségeit. Mivel Európa számos országában az egyetem tandíjmentes, és az ingyenesség fejében nem kötelezik a diákokat a diploma után hazai munkára, a magyar eljárás valóban szinte egyedülálló. Csak egy miniszternek nem kellene vele dicsekednie.