Hogy mi van?

Azt állítja Orbán Viktor (a L’Express című francia hetilapnak adott nyilatkozatában), hogy „senki nem tud olyan valós tényt említeni, amely a demokrácia elveivel ellentétes Magyarországon”.

Ezzel szemben a tény az, hogy számos magyar politikuson és egyszerű állampolgáron kívül többek között Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár, Barroso, az Európai Bizottság elnöke, az Európai Parlament, az Európa Tanács parlamenti közgyűlése, az Európa Tanács Velencei Bizottsága, Merkel német kancellár, Clinton volt amerikai külügyminiszter és még sokan mások tudnak, hogy szegény, sokat emlegetett Rui Tavaresről ne is tegyünk említést. Az úgynevezett valós tények (mellesleg milyen a nem valós tény?) közül pedig néhány: az alaptörvény egypárti létrehozása, az Alkotmánybíróság jogköreinek korlátozása, visszamenőleges hatályú törvények elfogadása, az érdemi viták nélküli, szinte statáriális jellegű törvényhozás, a független intézmények egypárti irányítás alá helyezése. Miniszterelnök úr, éppen Ön, aki ezeket kitalálta, ne tudná?

Azt állítja Csizmadia László, a Civil Összefogás Fórum alapító szóvivője (az Európai Parlament határozata ellen tiltakozva a parlament elnökéhez, Martin Schulzhoz írt levelében), hogy „hazánk az elmúlt két évtizedben olyan nagyszerű eredményeket tudott felmutatni, amelyekben nekünk, civileknek elvitathatatlan érdemeink vannak”.

Ezzel szemben a tény az, hogy hazánk nem tudott nagyszerű eredményeket felmutatni, mégpedig éppen Csizmadia László szerint. Ő mondta ugyanis a Munkástanácsok Országos Szövetségének jubileumi kongresszusán, 2009-ben, hogy: „Az elmúlt húsz év az országban lezajlott nagy politikai panama időszaka volt. Sajnos nyugodtan kimondhatjuk: nemcsak 1956 legfőbb követelései, de maga a rendszerváltás sem valósult meg.” És ebben az olyan civileknek, mint Csizmadia László, elvitathatatlan érdemeik vannak.

Azt állítja Gál Kinga fideszes európai parlamenti képviselő (a Magyar Nemzetnek), hogy az Európai Parlament határozata két szempontból is sérti szuverenitásunkat. Egyrészt, mert megkérdőjelezi a magyar országgyűlési képviselők jogát arra, hogy törvényjavaslatokat nyújtsanak be, másrészt olyan területeken támadja hazánkat – a család fogalma, egyházak, az alaptörvény –, amelyek kizárólagosan nemzeti hatáskörbe tartoznak.

Ezzel szemben a tény az, hogy a határozat nem sérti szuverenitásunkat. Már csak azért sem, mert a végrehajtása nem kötelező. A Tavares-jelentés azonban nem is kérdőjelezi meg a magyar képviselők jogát törvényjavaslatok benyújtására, csupán arra figyelmeztet, hogy az egyéni képviselői indítványok kizárják az előzetes társadalmi vitát, a korábban kötelező egyeztetést, valamint bármiféle hatásvizsgálatok elkészítését, és ez nem demokratikus. Ami a másik vádat illeti, a család fogalmának meghatározása, a vallásszabadság vagy az alkotmány valóban kizárólagos nemzeti hatáskörbe tartozik ugyan, viszont minden tagállamnak tiszteletben kell tartania a szerződésekben rögzített alapvető uniós értékeket és szabályokat. A magyar parlament például saját hatáskörben, egy újabb alkotmánymódosítással bevezethetné az egypártrendszert, mégsem teheti az uniós jog megsértése nélkül. A Fidesz mindenesetre próbálkozik.

Azt állítja Czakó Gábor író (a Magyar Nemzetben), hogy: „Az eurokratáknak erkölcsi felelősségük egyáltalán nincs. Ki hallott arról, hogy főrangú tisztviselő lemondott volna szakmai hozzá nem értése vagy helyzete morális vállalhatatlansága miatt?”

Ezzel szemben a tény az, hogy mások már hallottak ilyenről. Még egy éve sincs például, hogy korrupciós gyanú miatt lemondott az Európai Bizottság egészségügyi biztosa, John Dalli. De 1999-ben az egész Európai Bizottság lemondott az elnök, Jacques Santer vezetésével, miután egy öttagú szakértői bizottság, az úgynevezett Bölcsek Tanácsa súlyos szabálytalanságokat és csalásokat fedezett fel a bizottsághoz tartozó hivatalokban. Nem azért mondom, de azt a testületet is az Európai Parlament kérte föl a vizsgálatra...

Azt állítja Christopher Smith amerikai republikánus képviselő (a Heti Válasznak adott interjúban), hogy a magyar alkotmány előmozdítja az emberi jogok ügyét.

Ezzel szemben a tény az, hogy nem mozdítja elő, és ezt még az alaptörvény támogatói sem állítják, legföljebb egyetlen esetben (hogy tudniillik az emberi életet a fogantatástól védelem illeti meg), ami viszont lehetőséget ad az abortusz (tehát a nő önrendelkezési jogának) korlátozására. Az Orbán-kormány által büszkén körbehordozott amerikai politikus arra a kérdésre, hogy olvasta-e a magyar alkotmányt, azt válaszolta, hogy hosszú részeket olvasott belőle. Magyarán hosszú (és rövid) részeket nem. Így könnyű.

Azt állítja Kumin Ferenc helyettes államtitkár (a brit The Guardian című lap Magyarországról szóló szerkesztőségi cikkéhez írt online kommentjében – mert ilyen szorgalmas egy magyar hivatalnok!), hogy Magyarországra tavaly minden korábbinál több, 10,462 milliárd eurónyi közvetlen külföldi tőkebefektetés érkezett.

Ezzel szemben a tény az, hogy a már aznap és azóta ezerszer megcáfolt adat sima hazugság. A hozzánk érkezett pénz nagy részét ugyanis más országokba utalták tovább. Az államtitkári arcbőr vastagsága azonban valóban minden korábbinál nagyobb.