Hogy mi van?

Bolgár György sorozata

Azt állítja Orbán Viktor,
a Fidesz ismét megválasztott elnöke (a párt kongresszusán), hogy „ahol Európában sok bevándorló telepedett meg, ott azonnal nőtt a bűnözés. Több a rablás, több a bántalmazás, több az erőszak.”
Ezzel szemben a tény az,
hogy nem több, hanem kevesebb. Az Eurostat adatai szerint a bűncselekmények száma az Európai Unióban az elmúlt tíz évben folyamatosan csökkent, és mintegy 12 százalékkal alacsonyabb, mint 2003-ban volt, miközben Nyugat- és Észak-Európában a bevándorlók aránya a lakosságban több mint megkétszereződött. Kivételek persze vannak. Például Magyarország, ahol nőtt a bűncselekmények száma, holott hozzánk legföljebb határon túli magyarok jöttek. Természetesen ők sem bűnözni.

Azt állítja továbbá a pártelnök- miniszterelnök
(szintén a kongresszuson), hogy „az európai szellem és az ő vezetői ma felszínes és másodlagos dolgokban hisznek: emberi jogokban, haladásban, nyitottságban, újfajta családokban, toleranciában. Ezek szép és kedves dolgok, de valójában csak másodlagosak, mert csak származékok. Igen. Európa ma hisz a másodlagos dolgokban, de nem hisz abban és ahonnan ezek a dolgok származnak. Nem hisz a kereszténységben, nem hisz a józan észben, nem hisz a katonai erényekben és nem hisz a nemzeti büszkeségben.”

Ezzel szemben a tény az,
hogy a „szép és kedves dolgok” nem a származékai a nemzeti büszkeségnek, a katonai erényeknek vagy a kereszténységnek, hanem sokszor, sőt többnyire azok meghaladásából, részben kifejezett megtagadásából születtek meg, a történelem szörnyű tanulságai nyomán. Ha ugyanis a nemzeti büszkeségből könnyedén nemzeti felsőbbrendűségi tudat alakul ki, ha a katonai erényekből más népek módszeres kiirtása következik, a kereszténységből pedig más vallások üldözése is lehet, akkor nem csoda, sőt éppenséggel a józan ész parancsa (volt), hogy lépjen a helyükbe az egyéni, emberi jogok tiszteletben tartása, a tolerancia és a nyitottság, mert csak így képzelhető el a haladás egy szabadabb, igazságosabb és kevesebb tragédiával fenyegető világ felé. Ahol azonban nemzeti büszkeséggel és katonai erényekkel akarják felülírni az emberi jogokat, ott előbb-utóbb óhatatlanul gyilkos diktatúra lesz a végeredmény. Nem a másodlagos, hanem az elsődleges.

Azt is állítja Orbán Viktor
(ugyancsak a kongresszuson), hogy „a gondolat-, szólás- és sajtószabadság Magyarországon színesebb, szélesebb és mélyebb, mint tőlünk nyugatra”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy ugyan már. A kormány vasmarokkal tartja kézben az egyre nagyobbra felduzzasztott állami médiát, az oligarcháival vásároltat föl kereskedelmi tévét és napilapot, közben pedig jogi, politikai és anyagi eszközökkel igyekszik korlátozni a független sajtót, lásd a Klubrádió, az RTL Klub vagy most már a Simicska-féle médiacsoport elleni fellépések sorát. De ami igaz: a kormány szabadsága valóban színesebb, szélesebb és mélyebb, mint Nyugaton.

Azt állítja ezenkívül Orbán
(ugyanott), hogy „sokan örülnének, ha olyan biztos lábakon állnának a pénzügyeik, mint nálunk, és olyan pénzügyminiszterük lenne, mint a miénk, akit nem véletlenül választottak a legjobbnak”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a Euromoney című gazdasági lap Varga Mihályt nem az év legjobb pénzügyminiszterének választotta, csupán a kelet-közép-európai régió legeredményesebbjének. Ez se semmi, de messze nem minden. És nem mindenhol. Maradjunk talán abban, hogy a pénzügyminiszter (csak Orbánnak mondom, hogy egyébként nemzetgazdasági) egész Magyarországon világhírű. A Fideszhez közel állók pénzügyei pedig valóban jól állnak.

Azt is állítja a Fidesz elnöke
(beszédében), hogy „büszkék vagyunk Schmitt Pál elnök úrra, a mi elnökünkre, aki a méltánytalan hátratétel ellenére sem vesztette el a derűjét, a hazaszeretetét és a munkakedvét sem”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy nem volt semmiféle „méltánytalan hátratétel”. Schmitt Pál ugyanis egy héttel azután mondott le, hogy megvonták doktori címét, mivel kiderült, hogy doktori disszertációjának nagy részét másolta. Ő maga akkor a parlamentben azt mondta, hogy az államfőnek ki kell fejeznie a nemzet egységét, ám mivel ügye a nemzetet megosztotta, ebben a helyzetben kötelességének érzi, hogy szolgálatát befejezze. No már most: ha önszántából mondott le, akkor azért nem volt „hátratétel”, ha viszont netán népünk nagy vezére szólt, hogy le kellene mondanod, Pali, akkor viszont ő „tette hátra”. Most már legalább tudjuk: „méltánytalanul”.